engem szem nm 31B9éngem (kissé rég v. nyj)

’〈az én szem nm tárgyesetének alakjaként〉’ ❖ A’ Bátyám ki engem Svétziában vitt vólt, már meg-hólt vala (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353002, 43) | Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! (1846 Petőfi Sándor 8366313, 130) | Éppeg mondom itt magamban [...], hogy ez a fiú sírba tesz éngem időelőtt (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Esküszöm az élő istenre… atyára, fiúra, szentlélekre… Két ujjával a kereszt alját érintve, Lizika gépiesen, magafeledten ismételte az eskü szavait: – hogy igazat fogok mondani… maradék nélkül az igazat… semmi mást, mint az igazat… Isten engem úgy segéljen! (1967 Kahána Mózes 9291001, 156) | Ami engem illet, szerintem is a gyermekkor a döntő: ekkor ugyanis énünk még képlékeny (2010 Magyar László András 3153008, 796) engem uccse ’〈esküszerű fogadkozásban a kijelentés nyomatékosítására: annak kif-ére, hogy a beszélő meggyőződése szerint igaznak v. biztosnak tart, mond vmit〉’ ❖ Én ugyan, engem uttse! nem lennék ſokért fejedelem (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 210) | Engemúgyse elveszti a fogadást (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Engem uccse, semmi sem jut az eszembe! (1962 Népszava márc. 18. C4826, 9) | Ha én volnék a Chandler Marlow-ja, engemuccse, fellátogatnám a tulajdonosláncot (2003 Népszava febr. 8. C7466, 8).

Vö. CzF. én, engėm · engėmet; ÉrtSz.; TESz. én; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, engemet

engem személyes névmás 31B9
éngem 31B9 (kissé rég v. nyj)
〈az én szem nm tárgyesetének alakjaként〉
A’ Bátyám ki engem Svétziában vitt vólt, már meg-hólt vala
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg!
(1846 Petőfi Sándor)
Éppeg mondom itt magamban [...], hogy ez a fiú sírba tesz éngem időelőtt
(1910 Tersánszky Józsi Jenő)
Esküszöm az élő istenre… atyára, fiúra, szentlélekre… Két ujjával a kereszt alját érintve, Lizika gépiesen, magafeledten ismételte az eskü szavait: – hogy igazat fogok mondani… maradék nélkül az igazat… semmi mást, mint az igazat… Isten engem úgy segéljen!
(1967 Kahána Mózes)
Ami engem illet, szerintem is a gyermekkor a döntő: ekkor ugyanis énünk még képlékeny
(2010 Magyar László András)
engem uccse
〈esküszerű fogadkozásban a kijelentés nyomatékosítására: annak kif-ére, hogy a beszélő meggyőződése szerint igaznak v. biztosnak tart, mond vmit〉
Én ugyan, engem uttse! nem lennék ſokért fejedelem
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
Engemúgyse elveszti a fogadást
(1856 Vasárnapi Újság)
Engem uccse, semmi sem jut az eszembe!
(1962 Népszava márc. 18.)
Ha én volnék a Chandler Marlow-ja, engemuccse, fellátogatnám a tulajdonosláncot
(2003 Népszava febr. 8.)
Vö. CzF. én, engėm · engėmet; ÉrtSz.; TESz. én; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, engemet

Beállítások