enyekes mn 15B4 (rég v. nyj)

1. ’gennyes 〈váladék〉, ill. gennyképződéssel járó 〈kóros állapot, kül. gyulladás〉’ ❖ enyekes [...] vizellet (1801 Haiszler György C1997, 219) | A’ betegség eleinte az orrot elfojtja és lázzal van egybe kötve; végtére enyekes nedv folik az orrból (1835 Némethy József 8333015, 205) | száraz vagy enyekes hurut (1847 Malatides Dániel 8291001, 16) | enyekes ’gennyes’. enyekesség ’genny’ (1957 Szalai János C6009, 236).

2. ’nyálkás, ragacsos 〈anyag〉 v. ilyen anyagú 〈dolog〉, ill. lágy, ragadós 〈föld〉’ ❖ Enyekes, Enyetskés. Nyálos, Sikos, Tsuſzamós (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 71) | [a formába öntött zsírsav] fölhevitett sajtóban mintegy 6000 mázsányi teher alá helyeztetik, melly által a’ festékes, szagos és enyeges részek barna olaj formában egészen elválasztatnak (1842 Pesti Hírlap CD61) | [az ún. kopolyák olyan árvíz által vájt gödrök,] a melyeknek enyekes iszapjába a barom könnyen belevész (1865 Czuczor Gergely–Fogarasi János C5850, 459) | Nagyon enyekös az út (mikor fagy után enged föl és ragad) (1952 Ormánysági szótár C6860, 129) | enyekes ’ragadós, nyúlós agyagtalaj; vörös színű agyag’ (1961 Magyar Nyelvőr C6024, 335).

3. (ritk) ’egykedvű, nyugodt, flegma 〈ember〉, ill. rá jellemző 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Samuel-t Grimm játszá enyekesen (phlegmatisch) (1833 Honművész C6067, 48) | én-is itt vagyok! – szólla a’ mellék szobából kijövő 40 esztendős enyekes szüz (1833 Regélő C0457, 404) | Seidler hadnagy szegény szülőktől származott, és igy pénztelen, de becsületes szerény viseletű, csendes beszédű, enyekes természetű (1834 Honművész C6068, 456).

Sz: enyekesedik, enyekesség.

Vö. CzF. enyegės; TESz.; ÚMTsz.

enyekes melléknév 15B4 (rég v. nyj)
1.
gennyes 〈váladék〉, ill. gennyképződéssel járó 〈kóros állapot, kül. gyulladás〉
enyekes [...] vizellet
(1801 Haiszler György)
A’ betegség eleinte az orrot elfojtja és lázzal van egybe kötve; végtére enyekes nedv folik az orrból
(1835 Némethy József)
száraz vagy enyekes hurut
(1847 Malatides Dániel)
enyekes ’gennyes’. enyekesség ’genny’
(1957 Szalai János)
2.
nyálkás, ragacsos 〈anyag〉 v. ilyen anyagú 〈dolog〉, ill. lágy, ragadós 〈föld〉
Enyekes, Enyetskés. Nyálos, Sikos, Tsuſzamós
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
[a formába öntött zsírsav] fölhevitett sajtóban mintegy 6000 mázsányi teher alá helyeztetik, melly által a’ festékes, szagos és enyeges részek barna olaj formában egészen elválasztatnak
(1842 Pesti Hírlap)
[az ún. kopolyák olyan árvíz által vájt gödrök,] a melyeknek enyekes iszapjába a barom könnyen belevész
(1865 Czuczor Gergely–Fogarasi János)
Nagyon enyekös az út (mikor fagy után enged föl és ragad)
(1952 Ormánysági szótár)
enyekes ’ragadós, nyúlós agyagtalaj; vörös színű agyag’
(1961 Magyar Nyelvőr)
3. (ritk)
egykedvű, nyugodt, flegma 〈ember〉, ill. rá jellemző 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉
Samuel-t Grimm játszá enyekesen (phlegmatisch)
(1833 Honművész)
én-is itt vagyok! – szólla a’ mellék szobából kijövő 40 esztendős enyekes szüz
(1833 Regélő)
Seidler hadnagy szegény szülőktől származott, és igy pénztelen, de becsületes szerény viseletű, csendes beszédű, enyekes természetű
(1834 Honművész)
Sz: enyekesedik, enyekesség
Vö. CzF. enyegės; TESz.; ÚMTsz.

Beállítások