enyelgés fn 4B

1. ’az enyeleg igével kifejezett cselekvés’ ❖ szépsége ’s kellemetes enyelgése mindent gynyrkdtetett (1772 Bessenyei György¹ C1089, 19).

2. (rég, Irodt is) ’〈kül. a 18–19. század irodalmában:〉 könnyed, tréfás, rendsz. a szerelemről szóló (lírai) írásmű, ill. ez mint műfaj’ ❖ [Azok az olvasók,] a’ kik az újabb Költket nem tartják azért alább valóknak, hogy újak, […] ezekbenn a’ darabokbann ſzinte anynyi kedv’ teléseket lelik, mint Anákreonnak, vagy Katullnak enyelgésibenn (1786 Révai Miklós C1663, 237) | A csalfa özvegy, enyelgés 1 felv. Kotzebue után (1805 Magyar írók élete CD27) | a fensőbb óda mellett találunk nála [ti. Heinzénél] anakreoni enyelgéseket és bordalokat (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Édes Gergely] költői „enyelgései” és „danái”, „iramatai” és „nyájaskodásai” a 18. század utolsó s a 19. század első évtizedében kedvelt olvasmányok voltak (1965 Pándi Pál CD53).

3. (rég, Vad) ’〈kül. párzás, bőgés időszakában:〉 szarvasnak az a jókedvében, izgatottságában stb. végzett tevékenysége, hogy a földet, az avart agancsával felforgatja, feldúlja’ ❖ enyelgésnek hívjuk a szarvas egy másik ténykedését is, mikor t. i. – különösen bőgés idején – […] a föld kérgét, az erdő avarját, a lombot, füvet, stb. agancsával feltépi és toporzékolva széjjelszórja (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 24).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. enyeleg; ÉKsz.; SzT.

enyelgés főnév 4B
1.
az enyeleg igével kifejezett cselekvés
szépsége ’s kellemetes enyelgése mindent gynyrkdtetett
(1772 Bessenyei György¹)
2. (rég, Irodt is)
〈kül. a 18–19. század irodalmában:〉 könnyed, tréfás, rendsz. a szerelemről szóló (lírai) írásmű, ill. ez mint műfaj
[Azok az olvasók,] a’ kik az újabb Költket nem tartják azért alább valóknak, hogy újak, […] ezekbenn a’ darabokbann ſzinte anynyi kedv’ teléseket lelik, mint Anákreonnak, vagy Katullnak enyelgésibenn
(1786 Révai Miklós)
A csalfa özvegy, enyelgés 1 felv.felvonás Kotzebue után
(1805 Magyar írók élete)
a fensőbb óda mellett találunk nála [ti. Heinzénél] anakreoni enyelgéseket és bordalokat
(1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[Édes Gergely] költői „enyelgései” és „danái”, „iramatai” és „nyájaskodásai” a 18. század utolsó s a 19. század első évtizedében kedvelt olvasmányok voltak
(1965 Pándi Pál)
3. (rég, Vad)
〈kül. párzás, bőgés időszakában:〉 szarvasnak az a jókedvében, izgatottságában stb. végzett tevékenysége, hogy a földet, az avart agancsával felforgatja, feldúlja
enyelgésnek hívjuk a szarvas egy másik ténykedését is, mikor t. i.tudniillik – különösen bőgés idején – […] a föld kérgét, az erdő avarját, a lombot, füvet, stb.s a többi agancsával feltépi és toporzékolva széjjelszórja
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. enyeleg; ÉKsz.; SzT.

Beállítások