enyészet fn 3B
1. ’az a folyamat, történés, hogy vmi (lassan, fokozatosan) eltűnik, elmúlik, ill. pusztul’ ❖ Hát még az idnek titkos enyészetét És örökké tartó csuda természetét, Ki mindent csak elnyél iszonyú torkával S hirtelen megemészt rettent gyomrával, Mivel mérhetnk meg ennek tágasságát? (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 50) | Gyors enyészettel forog a jelenlét, A dicső héroszt örök éj borítja, Büszke márványán kihal a csudált név, S fű lepi sírját (1810 Kölcsey Ferenc CD01) | Ott fekszem majd az ágyon, a vérem majd hideg lesz és megkezdődik az enyészet (1911 Nagy Lajos CD10) | A holttest enyészetnek indult, arca teljesen szét volt verve (1995 Magyar Hírlap CD09) | A körgyűrű a Rába kamionok próbatereként épült, ma ezt is a lassú enyészet csúfítja (2003 Természet Világa CD50).
1a. (/vál) ’az a tény, hogy vki, vmi megszűnik létezni, elpusztul, ill. az elmúlás, pusztulás mint állapot’ ❖ Mig a’ nap enyéſzet nem válik keletre, Szép neved ne juſſon ſoha enyéſzetre (1776 Torma Mihály C2515, B3[v]) | Az ozmán ujongott, diadalmasan haladt előre mindenütt, rom, pusztulás, és enyészet mutatta minden nyomait (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a szép temető, árnyas fáival, mindíg is kísértette az északi lelkeket, avval az illúzióval, hogy itt édesebb lesz az enyészet (1937 Szerb Antal 9668030, 175) | A második világháborúban a levéltári állomány tizennyolc százaléka semmisült meg, többek között a főúri családok levelezése is az enyészeté lett (2000 Magyar Hírlap CD09).
1b. (rendsz. birtokszóként) (/vál) ’vmely folyamat, jelenség, időszak stb. hanyatló, végső v. utolsó szakasza’ ❖ az 1803-ik esztendőnek enyészetén (1805 Kozma Gergely C2556, 251) | Ezen enyészetre siető Esztendő December Hónapja 18ik napján Széplakon datalt betses Levelét vettem 25a Decembris estve (1819 Tóth Gábor² C2569, 550) | még életének enyészetén is, utolsó lehellettel (1829 Tudományos Gyűjtemény C6487, 75) | És azon első lépéstől a bűn sikamlós ösvényén, az osztrák ház ellenállhatlan, végzetszerű erővel sodortatik enyészete felé, melly rá az orosz karjai közt várakozik (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Egyre több aggasztó jel utal arra, hogy [...] az etikus magatartás tisztelete és más általánosan elfogadott értékek megállíthatatlan lemorzsolódása, lassú enyészete is megindult (1995 Magyar Hírlap CD09).
2. (rég) ’a Nap lenyugvása, naplemente, alkony’ ❖ Heven jövö Nap-keletre, Délre, és Nap enyéſzetre Hagyaſs három lyukakot [a jégvermen]. Nap-keletkor belé menni Ha akarſz, és jeget venni, Déli ajtotskára méſzſz: Délkor pedid enyéſzetre: Enyéſzetkor Nap-keletre Tſinált ajtótskákon véſzſz (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3101, 25) | Már az áldott nap-is enyészetre hajolt (1809 György László C1969, 40) | enyészetnek indul a nyári nap, s döntvényesen fénylik a tó tükörére (1847 Kuthy Lajos 8261005, 188) | Nem látni a napnak keltét, enyészetét (1859 Tompa Mihály CD01).
2a. (rég) ’nyugat mint égtáj’ ❖ Heven jövö Nap-keletre, Délre, és Nap enyéſzetre Hagyaſs három lyukakot [a jégvermen]. Nap-keletkor belé menni Ha akarſz, és jeget venni, Déli ajtotskára méſzſz: Délkor pedid enyéſzetre: Enyéſzetkor Nap-keletre, Tſinált ajtótskákon véſzſz (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3101, 25) | Napkelet, Dél, Éjszak, Enyészet (1807 k. Vályi Nagy Ferenc C4348, 12) | Én arczod soha nem látom immár, Akár keletnek fellegin Szórod arany fürtjeid el[, Nap], Akár reszketsz enyészeten Tengered sötét kapuin (1832 Fábián Gábor ford.–Macpherson C1655, 33) | A költő kebele Egy egész természet, Benne van ég és föld, Kelet és enyészet (1836–1841 Pap Endre 8355006, 17).
Ö: nap~, vég~.
ÖU: év~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. enyészik; ÉKsz.; SzT.