enyészik tn ige 15b5enyész (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben) (kissé rég, irod)

1. ’〈tárgy, dolog〉(az idő múltával lassan,) fokozatosan (darabjaira hullva) semmivé válik, pusztul, megsemmisül’ ❖ [a tűzvész sújtotta Komáromban] a’ ſzarufák nyögnek, tsikorognak. Enyéſzik A’ fedelet [= fedél], ſendely, ’s tserepek pattognak a’ létzrl. Már nem látok egéſz házat (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 123) | Szép remek-mív [ti. gőzhajó]! kár Volna enyészned, Léted’ irányzó Gőzzeid által! A’ nap alatt nincs, Nincs maradandó, Minden enyész; ez Téged is érhet (1825 Aurora C0033, 260) | fogaid, egykor oly vakító fogaid! – lerontott városfal maradéka enyészik így (1971 Petri György 9530007, 29) | A Liget ahelyett, hogy Budapest kulturális centrumává válna, folyamatosan enyészik (1996 Magyar Hírlap CD09) | [a] katakombában salgópolcokon enyésznek a KGI páratlan könyvritkaságai (2000 Népszabadság okt. 18. C5833, 9).

1a. ’〈dolog, jelenség, érzés v. állapot (mértéke, mennyisége)〉 az idő múltával lassanként fogy, csökken, ill. abbamarad, megszűnik v. eltűnik (vhonnan)’ ❖ Mind lehetnk bátrak; de ha ſebet kaptunk, Azzal, gytrelmeink ellen-nem állhatunk. [...] Akármit tſelekſznk, kiált a’ terméſzet; Soha bltſeſségért, kinja nem enyéſzett (1772 Bessenyei György¹ C1076, 61) | tiszteletem és szeretetem Erántad enyészik (1830 Kis János¹ C4938, 201) | Kisebbül, sőt enyész félelmünk [a haláltól], ha holtunk után testünket vidámabb, szebb vagy tágasb helyen [képzeljük el] (1845 Pongrácz Lajos 8373017, 85) | [a kórházban] maradottaknak már csak múltja van, emlékei vannak, hogy belátható időn belül azok is semmivé enyésszenek (1990 Erdődy Edit CD53) | [a belügyminiszteri ajánlás] egy – reményeink szerint már végképp a múltba enyésző – állampárti jogrendszert idéz (1995 Országgyűlési Napló CD62).

1b. (kissé rég) ’〈idő(szak)〉 telik, múlik, ill. fokozatosan véget ér’ ❖ Érzem, ó barátom, e szempillantásban, Midn veled vagyok kedves mulatásban, Érzem, mely sebesen múlnak el óráink, S mely hamar enyésznek legvígabb napjaink (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 51) | ezen enyésző esztendő (1818 Kiss József¹ C2569, 263) | tán második év tized enyész mióta tiszt ujitó gyülés tartatott (1842 Vasárnapi Újság C0435, 737) | percre perc enyész (1910 Kosztolányi Dezső 9359019, 6) | a film az ember életét, a szinész produkcióját az enyésző pillanatokból a halhatatlanságba menti át (1927 Hevesy Iván CD10).

1c. ’〈hang, beszéd stb.〉(távolodva) gyengül, halkul, ill. 〈látvány, kép〉 fokozatosan eltűnik’ ❖ Lelkemnek adsz-e majd teljes vigasztalást, Rebegve záródó ajkamnak édesen Enyésző hangokat? (1822 Vörösmarty Mihály 8524087, 190) | Sötét szárnyú madarak némán repülnek szembe, csőrük összeér nagy titkosan, elválnak s a felhők közé enyésznek (1918 Laczkó Géza CD10) | Kondul a mély, mint megütött harang, Sziklák között enyészve jár a hang... (1923 Reményik Sándor CD01) | a látóhatár végtelen fényözönbe enyészik (1960 Bernáth Aurél 9052001, 369).

2. ’〈élőlény (teste)(lassan, fokozatosan) gyengül, sorvad(ozik), ill. (el)pusztul, meghal’ ❖ Minden csak jelenés, minden az ég alatt, Mint a’ kis nefelejts, enyész (1804 u. Berzsenyi Dániel 8054062, 74) | a két férfi napról napra jobban enyész. Bizony csak arról van még szó: melyik fogja a másikat eltemetni (1848–1856 Jókai Mór CD18) | Nem kell se vízözön, se tűzeső, Véredben gázoló világverő: Magadtól hervadsz, haldokolsz, enyészel (1889 e. Reviczky Gyula CD01) | – Láng lobogott a tűzhelyen, fejtsd meg az álmom, jó anyám! – Tennen enyésző tested az, gyász borul hamar énreám! (1974 Rab Zsuzsa ford. 9539005, 10) | A nagyezerjófű (Dictamnus albus) a langyosabb tájak bokros évelője. A nyár folyamán el is fásodhat, de mégsem cserje, mert mielőtt megjönne a tél, erejét veszti, elfonnyad, és avarrá enyészik (2007 Perneczky Géza 3150008, 589).

2a. ’〈élőlény (holtteste)(sírban) porlad’ ❖ Mí pedig elmegyünk [sírodhoz] Gömör vármegyébe, Hol egy borostyánnak enyéſzel tövébe’; – Ott áldgyuk lelkedet polgárink’ nevébe’, Rózsát ’s cziprust hintvén sírod tetejébe! (1784 e. Ányos Pál C0622, 6) | Ne feledd a tért, hol ők elestek, Az utósó s a legjobb vitézek: Mind elmentek és kedves reményink Velök mentek, egy sírban enyésznek (1848 Petőfi Sándor CD01) | Most úgy fekszem a bús ágyon kinyúlva, Mint múmia, mely fekszik s nem enyész (1917 Tóth Árpád CD01) | nagy díszes kőből faragott sírbolt, ahol nemzedékek csontjai enyésznek (1942 Márai Sándor C6046, 140) | Ágh István bámulatos megfigyelő. Mindent észlel, megforgat, ízekre szed [...]. A vaslábast a fűben, [...] a penész lepte rádiót, a föltáruló sírban enyésző apát (2008 Népszabadság márc. 22. C7856, 9).

Ö: el~.

ÖU: bele~, szét~.

Sz: enyészés, enyésző.

Vö. CzF. enyész, enyészik; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

enyészik tárgyatlan ige 15b5
enyész (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben) (kissé rég, irod)
1.
〈tárgy, dolog〉 (az idő múltával lassan,) fokozatosan (darabjaira hullva) semmivé válik, pusztul, megsemmisül
[a tűzvész sújtotta Komáromban] a’ ſzarufák nyögnek, tsikorognak. Enyéſzik A’ fedelet [= fedél], ſendely, ’s tserepek pattognak a’ létzrl. Már nem látok egéſz házat
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Szép remek-mív [ti. gőzhajó]! kár Volna enyészned, Léted’ irányzó Gőzzeid által! A’ nap alatt nincs, Nincs maradandó, Minden enyész; ez Téged is érhet
(1825 Aurora)
fogaid, egykor oly vakító fogaid! – lerontott városfal maradéka enyészik így
(1971 Petri György)
A Liget ahelyett, hogy Budapest kulturális centrumává válna, folyamatosan enyészik
(1996 Magyar Hírlap)
[a] katakombában salgópolcokon enyésznek a KGIKörnyezetgazdálkodási Intézet páratlan könyvritkaságai
(2000 Népszabadság okt. 18.)
1a.
〈dolog, jelenség, érzés v. állapot (mértéke, mennyisége) az idő múltával lassanként fogy, csökken, ill. abbamarad, megszűnik v. eltűnik (vhonnan)
Mind lehetnk bátrak; de ha ſebet kaptunk, Azzal, gytrelmeink ellen-nem állhatunk. [...] Akármit tſelekſznk, kiált a’ terméſzet; Soha bltſeſségért, kinja nem enyéſzett
(1772 Bessenyei György¹)
tiszteletem és szeretetem Erántad enyészik
(1830 Kis János¹)
Kisebbül, sőt enyész félelmünk [a haláltól], ha holtunk után testünket vidámabb, szebb vagy tágasb helyen [képzeljük el]
(1845 Pongrácz Lajos)
[a kórházban] maradottaknak már csak múltja van, emlékei vannak, hogy belátható időn belül azok is semmivé enyésszenek
(1990 Erdődy Edit)
[a belügyminiszteri ajánlás] egy – reményeink szerint már végképp a múltba enyésző – állampárti jogrendszert idéz
(1995 Országgyűlési Napló)
1b. (kissé rég)
〈idő(szak) telik, múlik, ill. fokozatosan véget ér
Érzem, ó barátom, e szempillantásban, Midn veled vagyok kedves mulatásban, Érzem, mely sebesen múlnak el óráink, S mely hamar enyésznek legvígabb napjaink
(1772 Barcsay Ábrahám)
ezen enyésző esztendő
(1818 Kiss József¹)
tán második év tized enyész mióta tiszt ujitó gyülés tartatott
(1842 Vasárnapi Újság)
percre perc enyész
(1910 Kosztolányi Dezső)
a film az ember életét, a szinész produkcióját az enyésző pillanatokból a halhatatlanságba menti át
(1927 Hevesy Iván)
1c.
〈hang, beszéd stb.〉 (távolodva) gyengül, halkul, ill. 〈látvány, kép〉 fokozatosan eltűnik
Lelkemnek adsz-e majd teljes vigasztalást, Rebegve záródó ajkamnak édesen Enyésző hangokat?
(1822 Vörösmarty Mihály)
Sötét szárnyú madarak némán repülnek szembe, csőrük összeér nagy titkosan, elválnak s a felhők közé enyésznek
(1918 Laczkó Géza)
Kondul a mély, mint megütött harang, Sziklák között enyészve jár a hang...
(1923 Reményik Sándor)
a látóhatár végtelen fényözönbe enyészik
(1960 Bernáth Aurél)
2.
〈élőlény (teste) (lassan, fokozatosan) gyengül, sorvad(ozik), ill. (el)pusztul, meghal
Minden csak jelenés, minden az ég alatt, Mint a’ kis nefelejts, enyész
(1804 u. Berzsenyi Dániel)
a két férfi napról napra jobban enyész. Bizony csak arról van még szó: melyik fogja a másikat eltemetni
(1848–1856 Jókai Mór)
Nem kell se vízözön, se tűzeső, Véredben gázoló világverő: Magadtól hervadsz, haldokolsz, enyészel
(1889 e. Reviczky Gyula)
– Láng lobogott a tűzhelyen, fejtsd meg az álmom, jó anyám! – Tennen enyésző tested az, gyász borul hamar énreám!
(1974 Rab Zsuzsa ford.)
A nagyezerjófű (Dictamnus albus) a langyosabb tájak bokros évelője. A nyár folyamán el is fásodhat, de mégsem cserje, mert mielőtt megjönne a tél, erejét veszti, elfonnyad, és avarrá enyészik
(2007 Perneczky Géza)
2a.
〈élőlény (holtteste) (sírban) porlad
Mí pedig elmegyünk [sírodhoz] Gömör vármegyébe, Hol egy borostyánnak enyéſzel tövébe’; – Ott áldgyuk lelkedet polgárink’ nevébe’, Rózsát ’s cziprust hintvén sírod tetejébe!
(1784 e. Ányos Pál)
Ne feledd a tért, hol ők elestek, Az utósó s a legjobb vitézek: Mind elmentek és kedves reményink Velök mentek, egy sírban enyésznek
(1848 Petőfi Sándor)
Most úgy fekszem a bús ágyon kinyúlva, Mint múmia, mely fekszik s nem enyész
(1917 Tóth Árpád)
nagy díszes kőből faragott sírbolt, ahol nemzedékek csontjai enyésznek
(1942 Márai Sándor)
Ágh István bámulatos megfigyelő. Mindent észlel, megforgat, ízekre szed [...]. A vaslábast a fűben, [...] a penész lepte rádiót, a föltáruló sírban enyésző apát
(2008 Népszabadság márc. 22.)
ÖU: beleenyészik, szétenyészik
Sz: enyészés, enyésző
Vö. CzF. enyész, enyészik; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások