enyészik tn ige 15b5  enyész (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben) (kissé rég, irod)

1. ’〈tárgy, dolog〉(az idő múltával lassan,) fokozatosan (darabjaira hullva) semmivé válik, pusztul, megsemmisül’ ❖ [a tűzvész sújtotta Komáromban] a’ ſzarufák nyögnek, tsikorognak. Enyéſzik A’ fedelet [= fedél], ſendely, ’s tserepek pattognak a’ létzrl. Már nem látok egéſz házat (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 123) | Szép remek-mív [ti. gőzhajó]! kár Volna enyészned, Léted’ irányzó Gőzzeid által! A’ nap alatt nincs, Nincs maradandó, Minden enyész; ez Téged is érhet (1825 Aurora C0033, 260) | fogaid, egykor oly vakító fogaid! – lerontott városfal maradéka enyészik így (1971 Petri György 9530007, 29) | A Liget ahelyett, hogy Budapest kulturális centrumává válna, folyamatosan enyészik (1996 Magyar Hírlap CD09) | [a] katakombában salgópolcokon enyésznek a KGI páratlan könyvritkaságai (2000 Népszabadság okt. 18. C5833, 9).

1a. ’〈dolog, jelenség, érzés v. állapot (mértéke, mennyisége)〉 az idő múltával lassanként fogy, csökken, ill. abbamarad, megszűnik v. eltűnik (vhonnan)’ ❖ Mind lehetnk bátrak; de ha ſebet kaptunk, Azzal, gytrelmeink ellen-nem állhatunk. [...] Akármit tſelekſznk, kiált a’ terméſzet; Soha bltſeſségért, kinja nem enyéſzett (1772 Bessenyei György¹ C1076, 61) | tiszteletem és szeretetem Erántad enyészik (1830 Kis János¹ C4938, 201) | Kisebbül, sőt enyész félelmünk [a haláltól], ha holtunk után testünket vidámabb, szebb vagy tágasb helyen [képzeljük el] (1845 Pongrácz Lajos 8373017, 85) | [a kórházban] maradottaknak már csak múltja van, emlékei vannak, hogy belátható időn belül azok is semmivé enyésszenek (1990 Erdődy Edit CD53) | [a belügyminiszteri ajánlás] egy – reményeink szerint már végképp a múltba enyésző – állampárti jogrendszert idéz (1995 Országgyűlési Napló CD62).

1b. (kissé rég) ’〈idő(szak)〉 telik, múlik, ill. fokozatosan véget ér’ ❖ Érzem, ó barátom, e szempillantásban, Midn veled vagyok kedves mulatásban, Érzem, mely sebesen múlnak el óráink, S mely hamar enyésznek legvígabb napjaink (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 51) | ezen enyésző esztendő (1818 Kiss József¹ C2569, 263) | tán második év tized enyész mióta tiszt ujitó gyülés tartatott (1842 Vasárnapi Újság C0435, 737) | percre perc enyész (1910 Kosztolányi Dezső 9359019, 6) | a film az ember életét, a szinész produkcióját az enyésző pillanatokból a halhatatlanságba menti át (1927 Hevesy Iván CD10).

1c. ’〈hang, beszéd stb.〉(távolodva) gyengül, halkul, ill. 〈látvány, kép〉 fokozatosan eltűnik’ ❖ Lelkemnek adsz-e majd teljes vigasztalást, Rebegve záródó ajkamnak édesen Enyésző hangokat? (1822 Vörösmarty Mihály 8524087, 190) | Sötét szárnyú madarak némán repülnek szembe, csőrük összeér nagy titkosan, elválnak s a felhők közé enyésznek (1918 Laczkó Géza CD10) | Kondul a mély, mint megütött harang, Sziklák között enyészve jár a hang... (1923 Reményik Sándor CD01) | a látóhatár végtelen fényözönbe enyészik (1960 Bernáth Aurél 9052001, 369).

2. ’〈élőlény (teste)〉(lassan, fokozatosan) gyengül, sorvad(ozik), ill. (el)pusztul, meghal’ ❖ Minden csak jelenés, minden az ég alatt, Mint a’ kis nefelejts, enyész (1804 u. Berzsenyi Dániel 8054062, 74) | a két férfi napról napra jobban enyész. Bizony csak arról van még szó: melyik fogja a másikat eltemetni (1848–1856 Jókai Mór CD18) | Nem kell se vízözön, se tűzeső, Véredben gázoló világverő: Magadtól hervadsz, haldokolsz, enyészel (1889 e. Reviczky Gyula CD01) | – Láng lobogott a tűzhelyen, fejtsd meg az álmom, jó anyám! – Tennen enyésző tested az, gyász borul hamar énreám! (1974 Rab Zsuzsa ford. 9539005, 10) | A nagyezerjófű (Dictamnus albus) a langyosabb tájak bokros évelője. A nyár folyamán el is fásodhat, de mégsem cserje, mert mielőtt megjönne a tél, erejét veszti, elfonnyad, és avarrá enyészik (2007 Perneczky Géza 3150008, 589).

2a. ’〈élőlény (holtteste)〉(sírban) porlad’ ❖ Mí pedig elmegyünk [sírodhoz] Gömör vármegyébe, Hol egy borostyánnak enyéſzel tövébe’; – Ott áldgyuk lelkedet polgárink’ nevébe’, Rózsát ’s cziprust hintvén sírod tetejébe! (1784 e. Ányos Pál C0622, 6) | Ne feledd a tért, hol ők elestek, Az utósó s a legjobb vitézek: Mind elmentek és kedves reményink Velök mentek, egy sírban enyésznek (1848 Petőfi Sándor CD01) | Most úgy fekszem a bús ágyon kinyúlva, Mint múmia, mely fekszik s nem enyész (1917 Tóth Árpád CD01) | nagy díszes kőből faragott sírbolt, ahol nemzedékek csontjai enyésznek (1942 Márai Sándor C6046, 140) | Ágh István bámulatos megfigyelő. Mindent észlel, megforgat, ízekre szed [...]. A vaslábast a fűben, [...] a penész lepte rádiót, a föltáruló sírban enyésző apát (2008 Népszabadság márc. 22. C7856, 9).

Ö: el~.

ÖU: bele~, szét~.

Sz: enyészés, enyésző.

Vö. CzF. enyész, enyészik; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.