enyhül tn ige 1c1
1. (tárgyragos határozóval is) ’〈vmely (testi) állapot, folyamat, érzés stb.〉 mértéke, hevessége (fokozatosan) csökkenve mérséklődik v. csillapodik’ ❖ ſzomjúſága enyhl (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 239) | Elveszti az éj gyász koromszinét, S bizonytalan homályra enyhűl (1846 Tompa Mihály CD01) | A lankadt délután középső óráiban kicsit enyhült a villamos forgalma (1923 Babits Mihály 9014131, 238) | Szívüket görcs fogja, torkuk elszorul, de minden mozdulatukban bontakozik valami, enyhül szorongásuk (1939 Sőtér István 9613005, 16) | [a gőzfürdő hatására] a légutak hurutos állapota csökken, az izomzat görcse enyhül, a bőr pórusai tisztulnak (1998 Tények könyve CD37) | Hét nap után a fájdalom enyhült (2002 Vajda Mária CD36).
1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈szélsőséges hőmérséklet, időjárás〉 mérséklődik, ill. 〈ilyen hőmérséklettel, időjárással jellemezhető időszak〉 elviselhetőbbé válik’ ❖ mennél közelebb érünk a’ sarokhoz annál jobban enyhül a hideg (1783 Molnár János C0292, 154) | Az idő folyvást enyhül: eső és napfény váltják fel egymást (1841 Pesti Hírlap CD61) | A forróság egy kicsit enyhült s néha kellemes szellő csapott be a verandára (1911 Móricz Zsigmond CD10) | [barátnője] nélkül el sem voltak képzelhetők a korfui őszök, a francia tengerpartokon enyhülő telek (1926 Krúdy Gyula CD54) | A déli hőségben a sivatag lakatlan vidék érzetét kelti a szemlélőben, ám amikor enyhül a forróság, előbújnak rejtekhelyükről a sivatag állatai (2000 Új Könyvek CD29).
1b. (tárgyragos határozóval is) ’〈vmely esemény, helyzet, dolog〉 elviselhetőbbé válik, ill. 〈annak jelentősége v. súlyossága〉 csökken, mérséklődik’ ❖ Óh Hazánk örvendj! – El-oſzolnak immár Fellegid; búſúlt Egeid derlnek; Hajnalid, látod, közelítnek; enyhl Mostoha ſorſod! (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 181) | legyenek bár a’ közterhek különben sulyosak, azonnal enyhülni kezd nehézségök, ha kivétel nélkül mindenkit érnek (1843 Pesti Hírlap CD61) | a szociális feszültség egy keveset enyhült (1937 Kovács Imre 9360001, 188) | [a földtulajdonosok] a haszonbérből ki tudják egészíteni jövedelmüket, megélhetési gondjaik enyhülnek (1994 Országgyűlési Napló CD62) | Ahhoz, hogy Magyarország és Szlovákia között enyhüljön a viszony, […] mindenekelőtt szembe kell nézni a múlt feldolgozatlan kérdéseivel (1997 Magyar Hírlap CD09).
1c. ’〈megítélés, törvény, büntetés stb. v. annak szigorúsága〉 mértékében csökken, mérséklődik’ ❖ Igen kemény az itélet, melly ezen néposztály [ti. a zsidóság] felett mondatik, és ha némelly hasonlitásokat fogunk tenni, […] az itélet szigorúsága bizonnyal enyhülni fog (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | szeretném, ha egy oly jó katonának […] sáncfogságra enyhülhetne a büntetése (1864 Abonyi Lajos C0488, 40) | Az orosz sajtótörvény csak az utolsó években enyhült, amennyiben a cenzurát a városokban megjelenő könyvekre és ujságokra felfüggesztették (1910 Délmagyarország 2103001, 11) | A hivatalos egyház [böjtre vonatkozó] előírásai évszázadok alatt fokozatosan enyhültek (1990 Magyar néprajz CD47) | a vadházasság megítélése a századfordulótól országszerte lényegesen enyhült (2000 Magyar néprajz CD47).
2. (kissé rég) ’〈erős érzelemtől felindult ember〉 egyre nyugodtabbá válik, lecsillapodik’ ❖ Sírj szabadon: itten nem kémleli senki keserved! A remegő kedvest lombjaim elfedezik. És ha enyhülsz lyánykád neve zengésére, sohajtozd: S Echóm résztvéve visszasohajtja nevét (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 191) | [a kántor] Szent-Dáviddal együtt szenvedett, sirt, enyhült, s vele szenvedtek, sirtak, enyhültek hallgatói (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Amit én a zugba jegyzék, Nem hagy bennem mély nyomot, De enyhültem, hogy kiöntém, Amikor fájt és nyomott (1877 Arany János CD01) | Megtisztulunk a búcsúban, s enyhülünk is jó testvérek, mert mindenütt háború van és e hitvány, földi búban Isten felé néz a lélek (1935 Berczeli Anzelm Károly 9045012, 147).
2a. (tárgyragos határozóval is) (kissé rég) ’magát kellemesen érezve pihen, kikapcsolódik vki’ ❖ Enyhljünk most kevéssé a szeléd Músáknak gyönyörködtet gymltseivel-is (1781 Magyar Hírmondó C0269, 356) | bementek pihenni s enyhülni az étszobákba (1842 Pécsi Aurora C1508, 167) | Bent az első kikötőnél pihenőt tartottam és enyhültem is sokat a puhább levegőn (1934 Tamási Áron 9701011, 29).
Ö: meg~.
Sz: enyhület, enyhülő.
Vö. CzF. enyhűl · enyhül; ÉrtSz.; TESz. enyhít; ÉKsz.; ÚMTsz.