epés mn 15B

1. ’epét tartalmazó 〈anyag〉’ ❖ Epés daganatnak hivattatik az epe-hójagnak azon fel-dagadáſa, mellyet a’ benne meg-gyült epe akoz [!] (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck 7278027, 139) | a’ beteg minden órában a’ Sydenhám purgáló-italábol egy tséſzével mind addig bé venni kezde, mig két hig epés ſzéke leve (1791 Benkő Sámuel ford.–Grant³ 7038003, 57) | az ember itt irígy, epés sár (1847 Pájer Antal 8344018, 148) | [a roham kezdetén] sok zöldes epés folyadékot hányt (1903 Orvosi Hetilap C8153, 378) | [ha] a májon zöldes elszíneződés található, akkor az egész epés részt kivágom (1989 Frank Júlia CD19).

2. (Orvos) ’az epe termelődésében v. vezetésében beálló zavarral kapcs., abból eredő 〈betegség v. kóros állapot〉’ ❖ ha az epe ſárnak meg-romláſától támadnak [a hideglelések] epés hidegleléſeknek mondattnak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 240) | a’ folyáſt sokáig tartó elmeindulatok, úgymint az harag, boſzſzúság, gond, ſzntelen az epés tsipsséget fenntartyák, melly sarvaſztó hidegleléſt okoz (1801 Rácz Sámuel ford. 7278017, 169) | [az ecet] haszna igen nagy, epés bajoktól óv (1844 Zimmermann Jakab 8560002, 26) | úgynevezett gyomorláz többnyire különböztethető hurutos, csúzos, epés és hagymázos gyomorlázakra (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305002, 142) | az epés hashártyagyulladás a műtéti beavatkozás kockázatába tartozik (1995 Magyar Hírlap CD09).

2a. (Orvos is) ’olyan 〈embertípus, alkat〉, amelyre az epe bősége v. (kóros) túltengése jellemző, ill. ilyen típusú, alkatú 〈személy〉’ ❖ ezen orvoſságokkal lehet a’ nyavalya-rontáſt egéſzſzen meg-gyógyitani azoknál-is, a’ kik epés terméſzetek (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 266) | Epés ember volt ő, kinek vére sebessen keringett, kinek idegei mélyen felingerültek (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389004, 10) | szemén és összevont homlokán bizonyos fanyar nyugtalanság látszék elvonulni, mely epés egyéneknél izgatottság jele s a kitörő szeszélyt szokta megelőzni (1847 Kuthy Lajos 8261004, 58) | Epés, kolerikus [vérmérséklet] (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 29) | minden fehérje méreg az epés embernek (1934 Móra Ferenc C3204, 215) | [Anyámnak] sok baja van. Epés. Reumás is (1982 Géczi János 1058001, 309).

3. ’keserű, rosszindulatú természetű v. lelkiállapotú 〈személy〉’ ❖ Epés: mord, haragos (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 48) | ezen felelet merev rövidsége s gunyos hangja felköltötte ellenszenvét s epés lett (1876 A Hon 8600002, 1) | A kis fiú volt otthon tanítónőjével, egy száraz, epés vén kisasszonynyal (1891 e. Csiky Gergely 8088011, 18) | Kik vele föl nem érnek, leskelnek fondoran, irígyek és epések (1966 Rab Zsuzsa ford.–Hausen 9539024, 79).

3a. ’keserű v. rosszindulatú 〈hangulat, indulat stb.〉, ill. ezt tükröző, erre valló 〈arc, megnyilvánulás〉’ ❖ Egy kis epés ambitio ’s tsinos hipokondria (1791 Pálóczi Horváth Ádám 7257015, 28) | Vagy tán [...] kijátszott remény, megbánás és ezzel járó habozás vagy epés kedv, változtatták volna meg kormányhozi állásomat? (1844 Széchenyi István 8429031, 417) | epés stílusának legbecsesebb gyöngyét (1885 Mikszáth Kálmán 8312154, 130) | Csanád úr ajka szélén egyszerre epés mosoly jelent meg (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 33) | az arca már epés volt és dühös (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 164) | Már megint így fekszel le, fiatalúr? – kérdezte tőle szigorúbban és epésebben, mint ahogy ez szándéka volt (1961 Füst Milán 9161044, 65) | epés megjegyzésekkel (2010 Szajbély Mihály 3288003, 146).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. epe; ÉKsz.; SzT.

epés melléknév 15B
1.
epét tartalmazó 〈anyag〉
Epés daganatnak hivattatik az epe-hójagnak azon fel-dagadáſa, mellyet a’ benne meg-gyült epe akoz [!]
(1782 Rácz Sámuel ford.Plenck)
a’ beteg minden órában a’ Sydenhám purgáló-italábol egy tséſzével mind addig bé venni kezde, mig két hig epés ſzéke leve
(1791 Benkő Sámuel ford.Grant³)
az ember itt irígy, epés sár
(1847 Pájer Antal)
[a roham kezdetén] sok zöldes epés folyadékot hányt
(1903 Orvosi Hetilap)
[ha] a májon zöldes elszíneződés található, akkor az egész epés részt kivágom
(1989 Frank Júlia)
2. (Orvos)
az epe termelődésében v. vezetésében beálló zavarral kapcs., abból eredő 〈betegség v. kóros állapot〉
ha az epe ſárnak meg-romláſától támadnak [a hideglelések] epés hidegleléſeknek mondattnak
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a’ folyáſt sokáig tartó elmeindulatok, úgymint az harag, boſzſzúság, gond, ſzntelen az epés tsipsséget fenntartyák, melly sarvaſztó hidegleléſt okoz
(1801 Rácz Sámuel ford.)
[az ecet] haszna igen nagy, epés bajoktól óv
(1844 Zimmermann Jakab)
úgynevezett gyomorláz többnyire különböztethető hurutos, csúzos, epés és hagymázos gyomorlázakra
(1847 Schöpf-Merei Ágoston)
az epés hashártyagyulladás a műtéti beavatkozás kockázatába tartozik
(1995 Magyar Hírlap)
2a. (Orvos is)
olyan 〈embertípus, alkat〉, amelyre az epe bősége v. (kóros) túltengése jellemző, ill. ilyen típusú, alkatú 〈személy〉
ezen orvoſságokkal lehet a’ nyavalya-rontáſt egéſzſzen meg-gyógyitani azoknál-is, a’ kik epés terméſzetek
(1778 Rácz Sámuel ford.Störck)
Epés ember volt ő, kinek vére sebessen keringett, kinek idegei mélyen felingerültek
(1843 Récsi Emil ford.Sand)
szemén és összevont homlokán bizonyos fanyar nyugtalanság látszék elvonulni, mely epés egyéneknél izgatottság jele s a kitörő szeszélyt szokta megelőzni
(1847 Kuthy Lajos)
Epés, kolerikus [vérmérséklet]
(1930 TolnaiÚjLex.)
minden fehérje méreg az epés embernek
(1934 Móra Ferenc)
[Anyámnak] sok baja van. Epés. Reumás is
(1982 Géczi János)
3.
keserű, rosszindulatú természetű v. lelkiállapotú 〈személy〉
Epés: mord, haragos
(1792 Baróti Szabó Dávid)
ezen felelet merev rövidsége s gunyos hangja felköltötte ellenszenvét s epés lett
(1876 A Hon)
A kis fiú volt otthon tanítónőjével, egy száraz, epés vén kisasszonynyal
(1891 e. Csiky Gergely)
Kik vele föl nem érnek, leskelnek fondoran, irígyek és epések
(1966 Rab Zsuzsa ford.Hausen)
3a.
keserű v. rosszindulatú 〈hangulat, indulat stb.〉, ill. ezt tükröző, erre valló 〈arc, megnyilvánulás〉
Egy kis epés ambitio ’s tsinos hipokondria
(1791 Pálóczi Horváth Ádám)
Vagy tán [...] kijátszott remény, megbánás és ezzel járó habozás vagy epés kedv, változtatták volna meg kormányhozi állásomat?
(1844 Széchenyi István)
epés stílusának legbecsesebb gyöngyét
(1885 Mikszáth Kálmán)
Csanád úr ajka szélén egyszerre epés mosoly jelent meg
(1902 Herczeg Ferenc)
az arca már epés volt és dühös
(1941 Gelléri Andor Endre)
Már megint így fekszel le, fiatalúr? – kérdezte tőle szigorúbban és epésebben, mint ahogy ez szándéka volt
(1961 Füst Milán)
epés megjegyzésekkel
(2010 Szajbély Mihály)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. epe; ÉKsz.; SzT.

Beállítások