állítmányi mn 1A3 (Nyelvt)

1. ’állítmány szerepű, az állítmányt kifejező v. ahhoz tartozó’ ❖ Mi ma megteendő, ne halaszd holnapra, t. i. mit ma meg kell tenni (szenv. állitmányi késztető) (1864 Szvorényi József 8458009, 313) | Megfordított viszony van a magyar s német szerkezet közt az állítmányi melléknév esetében (a házak tiszták: die Häuser sind rein) (1896 PallasLex. CD02) | Nem lévén az állítmányi igének (ment) tárgyas ragozása, természetes, hogy ilyenkor is csak alanyi ragozásban állhat (1905 Magyar Nyelv C0357, 127) | Ma valahol azt olvastam: „Az emberek levertek és félénkek lettek” […] Eleinte azt hittem, hogy az emberek levertek valamit, szóval, hogy a „levertek” állítmány és nem állítmányi kiegészítő (1926 Kosztolányi Dezső 9359110, 54) | Az állítmányi mellékmondat a főmondat névszói (főnévi vagy melléknévi) állítmányát helyettesíti (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. ’az állítmányt magában foglaló’ ❖ az őseredeti durva lélekképzet, melyet az jellemez leginkább, hogy amint alanyát illetőleg, úgy állítmányi részében, vagyis a róla feltételezett tulajdonságok tekintetében is fölötte határozatlan és megkülönböztetés híjával lévő (1893 PallasLex. CD02) | Külön tagokra eshet […] a mondat alanyi s állítmányi része (1940 Németh László² 9485059, 12) | Az állítmányi rész „mindjárt” kövesse az alanyi részt, hogy az alany kimondása után rögtön tudjuk, mit állítunk róla (1978 Gulya János CD30).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

állítmányi melléknév 1A3 (Nyelvt)
1.
állítmány szerepű, az állítmányt kifejező v. ahhoz tartozó
Mi ma megteendő, ne halaszd holnapra, t. i.tudniillik mit ma meg kell tenni (szenv.szenvedő állitmányi késztető)
(1864 Szvorényi József)
Megfordított viszony van a magyar s német szerkezet közt az állítmányi melléknév esetében (a házak tiszták: die Häuser sind rein)
(1896 PallasLex.)
Nem lévén az állítmányi igének (ment) tárgyas ragozása, természetes, hogy ilyenkor is csak alanyi ragozásban állhat
(1905 Magyar Nyelv)
Ma valahol azt olvastam: „Az emberek levertek és félénkek lettek” […] Eleinte azt hittem, hogy az emberek levertek valamit, szóval, hogy a „levertek” állítmány és nem állítmányi kiegészítő
(1926 Kosztolányi Dezső)
Az állítmányi mellékmondat a főmondat névszói (főnévi vagy melléknévi) állítmányát helyettesíti
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
2.
az állítmányt magában foglaló
az őseredeti durva lélekképzet, melyet az jellemez leginkább, hogy amint alanyát illetőleg, úgy állítmányi részében, vagyis a róla feltételezett tulajdonságok tekintetében is fölötte határozatlan és megkülönböztetés híjával lévő
(1893 PallasLex.)
Külön tagokra eshet […] a mondat alanyi s állítmányi része
(1940 Németh László²)
Az állítmányi rész „mindjárt” kövesse az alanyi részt, hogy az alany kimondása után rögtön tudjuk, mit állítunk róla
(1978 Gulya János)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások