állító mn-i ign és mn 11A2

I. mn-i ign → állít.

II. mn

1. (Nyelvt is) ’〈az elutasítással, a tagadással szemben:〉 pozitív állítást tartalmazó, kijelentő 〈mondat, mód stb.〉’ ❖ Lehet hogy a válasz, melyet meghozand, állító lesz, lehet hogy tagadó (1844 Toldy Ferenc 8481029, 155) | Megkülönböztetünk […] egyfelől állító és tagadó, másfelől értesítő […] és kérdő mondatokat (1897 PallasLex. CD02) | És most gyermeked lesz. – mondtam állító módban (1939 Kosztolányi Dezsőné CD10) | a tagadó mondat megértése pedig 0,4 másodperccel kíván több időt, mint az állító mondaté (1973 Hernádi Miklós 1066001, 31) | Logikai minősége szerint lehet a mondat állító és tagadó (tiltó) (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

2. (Fil is) ’vmit tényként kijelentő, es. igenlő, elfogadó 〈ítélet, tétel stb.〉’ ❖ Ha Valamit meghatározni akarunk, gyakorta megtörténik, hogy azt csak akkor vagyunk képesek tenni, ha vítatjuk, hogy az nem létez vagy nincs, de ezen nem létezni vagy nincs közvetlen a’ valaminek tételes vagy állító részét képezendi, a’ tulajdon VAN épen a’ Másiktoli különbségben fekszik (1838 Taubner Károly 8468001, 15) | van állitó, van tagadó philosophia s a mint a tagadó philosophia a divatos philosophia igazságát egy általában el nem ismeri, ugy az állitó viszont a tagadót philosophiának sem tartja (1855 Szontagh Gusztáv 8453001, 9) | állító ítélet (1893 PallasLex. CD02) | Amikor állító főtétellel ill. a megegyezés módszerével vannak az ítéletek levezetve, akkor a következtetés a föltételes szillogizmus állító […] módozatával egyezik meg (1990 Fehér Judit 2029014, 471).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

állító melléknévi igenév és melléknév 11A2
I. melléknévi igenévállít
II. melléknév
1. (Nyelvt is)
〈az elutasítással, a tagadással szemben:〉 pozitív állítást tartalmazó, kijelentő 〈mondat, mód stb.〉
Lehet hogy a válasz, melyet meghozand, állító lesz, lehet hogy tagadó
(1844 Toldy Ferenc)
Megkülönböztetünk […] egyfelől állító és tagadó, másfelől értesítő […] és kérdő mondatokat
(1897 PallasLex.)
És most gyermeked lesz. – mondtam állító módban
(1939 Kosztolányi Dezsőné)
a tagadó mondat megértése pedig 0,4 másodperccel kíván több időt, mint az állító mondaté
(1973 Hernádi Miklós)
Logikai minősége szerint lehet a mondat állító és tagadó (tiltó)
(1993 A magyarság kézikönyve)
2. (Fil is)
vmit tényként kijelentő, es. igenlő, elfogadó 〈ítélet, tétel stb.〉
Ha Valamit meghatározni akarunk, gyakorta megtörténik, hogy azt csak akkor vagyunk képesek tenni, ha vítatjuk, hogy az nem létez vagy nincs, de ezen nem létezni vagy nincs közvetlen a’ valaminek tételes vagy állító részét képezendi, a’ tulajdon VAN épen a’ Másiktoli különbségben fekszik
(1838 Taubner Károly)
van állitó, van tagadó philosophia s a mint a tagadó philosophia a divatos philosophia igazságát egy általában el nem ismeri, ugy az állitó viszont a tagadót philosophiának sem tartja
(1855 Szontagh Gusztáv)
állító ítélet
(1893 PallasLex.)
Amikor állító főtétellel ill. a megegyezés módszerével vannak az ítéletek levezetve, akkor a következtetés a föltételes szillogizmus állító […] módozatával egyezik meg
(1990 Fehér Judit)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások