epeszt ts ige 5b2 (kissé rég)

1. (tárgy n. is) ’〈szomjúság, betegség stb. embert, állatot, ill. annak vmely (test)részét, es. növényt〉 szenvedést, fájdalmat okozva sorvaszt(ja), gyengít(i)’ ❖ [nyírás közben ejtett] sértések fájdalmi epeſztik a’ juhokat (1779 Próbákbúl szedett oktatás C3537, 27) | Ha eső lesz: kora vetéseinknek vége; ha aszály epeszt tovább is: későbbi munkánk gyümölcse szálland füstbe (1847 Hetilap CD61) | Gyomrát és béleit a kórság epeszté (1860 Tatár Péter 8303003, 14) | a király bujdosik a tatárok elől, éhség és szomjúság epeszti (1930 Pintér Jenő CD44).

2. ’〈testi-lelki szenvedést okozó érzés v. gondolat vkit, ill. ilyen érzéssel, gondolattal szívét, lelkét vki〉 emészt(i), kínoz(za vki)’ ❖ [Demétrius] noha halvány, és epeſztö ſzomoruſága miatt el fogyott volt is [...], tſudára mélto dolgokat vitt véghez (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 168) | bús gondolatokkal epesztette szívét (1786 Dugonics András 8116002, 170) | Álmában az ifju elmegy kedveséhez, Kiért epeszti tiltott szerelem (1846 Petőfi Sándor 8366267, 41) | Athalie-t a sárga irigység epeszté (1872 Jókai Mór CD18) | epesztette a szülei utáni vágyakozás (1943 Nagy István⁴ 9471001, 131).

2a. epeszti magát ’emésztődik, gyötrődik vki’ ❖ De illy nagy nyughatatlanúl mit epeſztem magamat? (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 123) | Nem, nem epesztem magamat a hűtlenért! Kitörlöm emlékemből, mint álomképet, mint tündérmesét (1846 Arany János 8014009, 26) | A pénz meglesz. Te ne epeszd magadat miatta (1886 Benedek Elek C0912, 99) | megvigasztalódni nem tudott, csak epeszté magát bánatában (1918 Elek Artúr CD10).

ÖU: el~, meg~.

Sz: epesztés, epesztget, epesztődik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. eped; ÉKsz.; SzT. epesztő; ÚMTsz.

epeszt tárgyas ige 5b2 (kissé rég)
1. (tárgy n. is)
〈szomjúság, betegség stb. embert, állatot, ill. annak vmely (test)részét, es. növényt〉 szenvedést, fájdalmat okozva sorvaszt(ja), gyengít(i)
[nyírás közben ejtett] sértések fájdalmi epeſztik a’ juhokat
(1779 Próbákbúl szedett oktatás)
Ha eső lesz: kora vetéseinknek vége; ha aszály epeszt tovább is: későbbi munkánk gyümölcse szálland füstbe
(1847 Hetilap)
Gyomrát és béleit a kórság epeszté
(1860 Tatár Péter)
a király bujdosik a tatárok elől, éhség és szomjúság epeszti
(1930 Pintér Jenő)
2.
〈testi-lelki szenvedést okozó érzés v. gondolat vkit, ill. ilyen érzéssel, gondolattal szívét, lelkét vki〉 emészt(i), kínoz(za vki)
[Demétrius] noha halvány, és epeſztö ſzomoruſága miatt el fogyott volt is [...], tſudára mélto dolgokat vitt véghez
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
bús gondolatokkal epesztette szívét
(1786 Dugonics András)
Álmában az ifju elmegy kedveséhez, Kiért epeszti tiltott szerelem
(1846 Petőfi Sándor)
Athalie-t a sárga irigység epeszté
(1872 Jókai Mór)
epesztette a szülei utáni vágyakozás
(1943 Nagy István)
2a. epeszti magát
emésztődik, gyötrődik vki
De illy nagy nyughatatlanúl mit epeſztem magamat?
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Nem, nem epesztem magamat a hűtlenért! Kitörlöm emlékemből, mint álomképet, mint tündérmesét
(1846 Arany János)
A pénz meglesz. Te ne epeszd magadat miatta
(1886 Benedek Elek)
megvigasztalódni nem tudott, csak epeszté magát bánatában
(1918 Elek Artúr)
ÖU: elepeszt, megepeszt
Sz: epesztés, epesztget, epesztődik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. eped; ÉKsz.; SzT. epesztő; ÚMTsz.

Beállítások