epilógus fn 4A 

1. ’Vmely műalkotás végén a törzsrésztől szerkezetileg elkülönülő(, összegző) záró rész, befejezés.’

1a. (Irodt) ’〈a prológussal szemben is:〉 epikai, kül. szépirodalmi v. tudományos műben rendsz. a törzsszöveget magyarázó v. a lezárt alapcselekményt követő (eseményeket, a hősök további sorsát röviden felvillantó) befejező rész, utószó’ ❖ Ha leveleimet a’ szerént találod Te is félre tenni, mint én a’ Tiéidet […], úgy ezen Auróra Praefátioját [= előszavát] ’s Epilógusát felleled közttök (1808 Kazinczy Ferenc C2559, 169) | [Károlyi] még a megszokott, divatos, gyönyörűséges hosszú latin bevezetést és epilógust is elfelejté a levélbe iktatni! (1863 Vasárnapi Újság C7377, 436) | Jókai egy epilógusban sommásan elintézte hősének és regényalakjainak a további sorsát (1914 Szini Gyula CD10) | a Bűn és bűnhődés expoziciója néhány hónap, epilógusa néhány év alatt játszódik le (1933 Kárpáti Aurél CD10) | [János evangéliumában] a 20. rész utolsó két verse egy szabályszerű befejezés, az evangélium záradéka, így a 21. rész csak utóirat lehet. Ahogy az evangélium első egysége prológus, úgy a 21. rész epilógusnak tekinthető (1999 Pálffy Géza CD58).

1b. (Ars) ’〈a prológussal szemben is:〉 drámai mű, opera v. film végén rendsz. a cselekményt magyarázó zárójelenet, utójáték, es. a közönségtől elköszönő jelenet’ ❖ Boito Arrigo. Mefistofeles. Opera 4 felv. prologussal és epilogussal (1882 Magyar írók élete CD27) | [a Parasztbecsület karmestereként Mascagni] hatalmas’ erővel és szenvedélylyel dirigálta a halleluja-hymnuszt, amely után percekig tartott a tapsvihar, igazi vallásos áhítattal, a hires intermezzot […], végül kitörő szenvedélylyel a műnek zenei epilogusát (1895 Pesti Hírlap okt. 31. C5643, 6) | A kéziratban maradt Eszter-drámát színjátszásra szervezkedő dunántúli tanulók adták elő a falusi nép előtt. A kezdetleges kísérletből még a felvonásokra és jelenetekre való felosztás is hiányzik, egyedül a prológus és az epilógus válik külön a főrésztől (1931 Pintér Jenő CD44) | minden amerikai film tartalmazott egy epilógust, bármilyen rövidet is; s kétharmad részükben világosan elkülöníthető jelenetként van jelen (2004 Mester Tibor ford.–Bordwell 3185002, 215).

1c. (Irodt) ’〈tulajdonnévként v. tulajdonnév részeként is:〉 búcsúvers, ill. versciklust, kötetet lezáró rövid, különálló (verses) utóhang’ ❖ Epilógus [.] Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam (1877 Arany János CD01) | Egy verseskönyv epilogusa (1911 Babits Mihály CD01) | Most, hogy a Jónás könyve külső megjelenési formájára nézve is könyvül […] kerül az olvasó kezébe, ünnepi ajándékát külön meglepetés is tetézi: egy Jónás imája című lírai epilógus (1940 Rédey Tivadar CD10) | hat fejezetre osztott, prológgal és epilógussal keretezett költeménynek (1984 Bata Imre C6900, 965).

1d. (Zene) ’többtételes zeneműben zárótétel, ill. a hagyományos szonátaformában az expozíció záró témacsoportja’ ❖ [Farkas Ferenc kórusművében] a tételek jellegét híven kifejező alcímek is – „invokáció”, „lírikus intermezzo”, „quasi Scherzo”, „epilógus” – arra vallanak, hogy a szerző „bevezetés – közjáték – befejezés”-formát adott művének (1968 Bónis Ferenc C6885, 996) | [A szonátában] többnyire megismételt expozíció tagolása: főtéma (Ft), átvezetés (Átv), melléktéma (Mt) és zárótéma (Zt; epilógus) (1985 BrockhausRiemannLex. C6663, 470).

2. ’〈a prológussal szemben is:〉 vmely folyamatot, esemény(sor)t, cselekvést befejező, lezáró mozzanat, tényező’ ❖ Az az irodalmi ünnepély, amely a Magyarországi hirlapirók nyugdíjintézetének és a Fehér-Kereszt-egyletnek javára január 7-én délután fog végbemenni, az összes jubileumi ünnepségek méltó epilógusaként, minden tekintetben a legfényesebb eredménynyel kecsegtet (1893 Fővárosi Lapok C0161, 2912) | [Sattler] megismerkedett egy fiatalemberrel, kinek néhány ezer koronájával alapította meg aztán a hírhedt Merkur-bankot, a melynek szomorú epilógusa most ez az ezer tanús per (1913 Budapesti Hírlap jan. 12. C4701, 13) | Az apátfalvi eseményeknek azonban prologusuk és epilogusuk is volt (1913 Márki Sándor CD55) | A háború epilógusa Kőszegiék várainak elfoglalása s az országból való kikergetésük volt (1930 Hóman Bálint CD42) | a kiállítás az 1956-os forradalom utáni megtorlás végével, a hatvanas évek elején befejeződik, az utolsó teremben epilógusként Nagy Imre és társai újratemetése forog, meg három képernyőn a szovjet csapatok kivonulásáról felvett híradóriportok (2002 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.