epilóg fn 3A1 (kissé rég)
1. ’Vmely műalkotás végén a törzsrésztől szerkezetileg elkülönülő(, összegző) záró rész, befejezés.’
1a. (Irodt) ’〈a prológgal szemben is:〉 epikai, kül. szépirodalmi v. tudományos műben rendsz. a törzsszöveget magyarázó befejező rész, utószó’ ❖ Mutatványul ide irok belőle egy helyet, melly epilogul szolgál a’ sóadó körül 1705-ben hozatott törvény fejtegetésének (1846 Szalay László 8419019, 150) | egy prolog és egy epilog keretébe zárta könyvét (1866 Szász Károly² C7537, 145) | Azután egy kis epilóg leszen, Ijedt költőknek e régi fogása, Hol fölrótt (de bizton szép) hiányait A költő búval el-kimagyarázza (1912 Ady Endre CD10) | Epilog (gör. epilogos), utószó, utóhang; színműben: utójáték. Vagy egy befejezett mű magyarázata, vagy pedig egy költői mű eseményéhez csatlakozó későbbi részlet (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 177).
1b. (Irodt) ’〈a prológgal szemben is:〉 színdarabban a cselekményt lezáró, összegző jelenet, utójáték, es. záró monológ’ ❖ A’ darab után Durand színjátszó egy epilógot monda-el (1832 Társalkodó C0404, 138) | [Shakespeare] Stratfordból Londonba csaknem gyermekkorában ment, mint akkortájon sok ifju, szolgálatát a szinházigazgatóknak felajánlani; nehány sillingért a régibb szerzők müveit javitgatá, prologokat s epilogokat szerkesztett, közbeszőtt játékokat készitett (1866 Szana Tamás 8421001, 71) | [a Halál] az epilogban erkölcsi leckét tart a közönségnek (1876 Beöthy Zsolt C1021, 359) | A végén még el is kedvetlenített a színház: elhagyta az epilógot, állítólag azért, mert nem hiteles és adott helyébe egy, a darab szavaiból összeállított, teljesen önkényes epilógot (1941 Schöpflin Aladár CD10) | [Keres Emil] prológként és epilógként, valamint a cselekmény közben is néhány alkalommal a költő verseivel vagy verseinek részleteivel magyarázza és emeli ki az egyes részleteket (1960 Magyar Nemzet szept. 24. C0355, 7).
1c. (Irodt) ’〈lírai költemény címeként v. címében is:〉 búcsúvers, ill. versciklust, kötetet lezáró rövid, különálló (verses) utóhang’ ❖ Szerelmi epilóg [.] Ez az utolsó dal tehozzád; Aztán elnémul ajkam (1889 e. Reviczky Gyula CD01) | A lirikus epilógja (1903 Babits Mihály C0695, 59) | Epilóg [.] Mégis, lelkem, szeressed hazámat! Nem neked való az ür hidegje! (1925 Babits Mihály CD01) | Na, itt a vége, Úgy szép a lóláb, ha kilóg… Eddig tartott az epilóg. Búcsúzik immár Dani bácsi, Mesélt tinektek eleget (2003 Varró Dániel 3334003, 204).
1d. ’vmely írásmű, szöveg záró része, befejezése’ ❖ Befejezése [ti. a kalendáriumé] szinte lángra lobbantott: „Egyébiránt – így hangzik régi magyar epilógja – én abban az erős hitben vagyok és maradok, hogy a’ ti uj formába öltöztetett nyelvetek, soha le nem rontja a’ régi századok által megörökösödött tiszta magyarságot[”] (1833 Társalkodó C7970, [225]) | [az El Clamor Público című madridi lap] egyik számában Narvaez tábornok önkényes eljárásai ellen kikelt ’s a’ trónbeszéd epilogját nevetségessé tevé (1845 Jelenkor C8311, 293) | Epilóg gyanánt még egy kétszáz év előtti ülésről írt karcolatot akartam beszúrni, az 1708. dec. 5-i ülésről (1892 Mikszáth Kálmán CD04).
1e. (Zene) ’többtételes zeneműben zárótétel, ill. a hagyományos szonátaformában az expozíció záró témacsoportja’ ❖ Epilog […] a szonátaformában (l. o.) kis tematikus záróformulák neve (1930 ZeneiLex. CD49).
2. (rendsz. birtokszóként) ’vmely folyamatot, esemény(sor)t, cselekvést befejező, lezáró mozzanat, tényező’ ❖ Gallia még nem ért socialis forradalmainak epilogjára! (1843 Pesti Hírlap CD61) | Hogy a városi és megyei gyűléstermek szégyenletes eseményeinek legyen egy méltó epilógjuk, Debrecen város jog- és pénzügyi bizottsága javasolja a nagy idők egyetlen emlékének: az emlékkerti kőoroszlánnak az elszállítását (1897 Ady Endre CD0801) | Ki hitte volna, hogy a világháboru igazi epilógját nem az antanthatalmak győzelmi fenhéjázása, hanem a halálraitélt török nép védelmi elszántsága fogja megteremteni? (1922 Pesti Hírlap okt. 12. C5670, [1]).
Vö. ÉrtSz. epilógus; TESz. epilógus