éposz (4A) l. eposz

eposz fn 4A (Irodt)éposz (/irod)

(tulajdonnévi előtaggal is) ’vmely nép, közösség, es. az egész emberiség sorsára kiható esemény(eke)t elmondó, nagy terjedelmű, állandó elemeket tartalmazó, kötött formájú(, verses) epikai műfaj, ill. műalkotás’ ❖ A’ költeményeſség, úgymond, két féle. Az egyik a beſzéllö, a’ máſik a követö. A’ beſzéllönek a’ neme az Epos, Elegia, Jámbus, Melos. A’ követönek a’ neme Tragedia, Sátira, Komédia (1783 Molnár János C0290, 316) | Az éposz cselekvénye a mondavilágból levén véve, mikor még istenek jártak a földön (1881 Szász Károly² 8426061, 416) | Fazekas Mihály hexameteres komikus eposza (1939 Schöpflin Aladár CD10) | A hősi mítoszból meriti tárgyát a görög hősköltemény, az eposz (1949 Hahn István et al. C5116, 87) | A vízözön legendája […] az ókori Babilonban i. e. 2000 körül agyagtáblákra íródott Gilgames-eposzban is felbukkan (1998 Természet Világa CD50).

a. (ritk, vál) ’〈olyan mű megnevezéseként, amely vmely (hétköznapi) eseményt, jelenséget szinte hősivé, mitikussá emelve mutat be〉’ ❖ [az operalátogatók] nem kívánják a Parasztbecsületet, a szerelem e tragikus zenei époszát (1900 Ady Endre CD0801) | [Solohov] 1930-ban kezdte írni […] „Új barázdát szánt az eke” című regényét. S talán írja még napjainkban is a szovjet falu folytatásos szocialista eposzát (1961 Magyar Nemzet máj. 28. C4799, 7) | Rin Tin Tin után nem sokkal következett az azóta többször is „feltámadt” Lassie, a kitartás és a hűség csodálatos eposza (1995 Szinák János–Veress István CD59) | Jókai Mór Verne technikai eposzai helyett a 18. századi államregény hagyományait folytatva a technikai-tudományos fejlődés társadalmi hatásait próbálja feltérképezni (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Ö: állat~, hős~, mű~, nagy~, nép~, víg~.

ÖE: ~irodalom, ~költészet, ~költő.

Sz: eposzi.

Vö. ÉrtSz.; TESz. epikus; ÉKsz.; IdSz.

éposz lásd eposz
eposz főnév 4A (Irodt)
éposz 4A (/irod)
(tulajdonnévi előtaggal is)
vmely nép, közösség, es. az egész emberiség sorsára kiható esemény(eke)t elmondó, nagy terjedelmű, állandó elemeket tartalmazó, kötött formájú(, verses) epikai műfaj, ill. műalkotás
A’ költeményeſség, úgymond, két féle. Az egyik a beſzéllö, a’ máſik a követö. A’ beſzéllönek a’ neme az Epos, Elegia, Jámbus, Melos. A’ követönek a’ neme Tragedia, Sátira, Komédia
(1783 Molnár János)
Az éposz cselekvénye a mondavilágból levén véve, mikor még istenek jártak a földön
(1881 Szász Károly²)
Fazekas Mihály hexameteres komikus eposza
(1939 Schöpflin Aladár)
A hősi mítoszból meriti tárgyát a görög hősköltemény, az eposz
(1949 Hahn István et al.)
A vízözön legendája […] az ókori Babilonban i. e.időszámításunk előtt 2000 körül agyagtáblákra íródott Gilgames-eposzban is felbukkan
(1998 Természet Világa)
a. (ritk, vál)
〈olyan mű megnevezéseként, amely vmely (hétköznapi) eseményt, jelenséget szinte hősivé, mitikussá emelve mutat be〉
[az operalátogatók] nem kívánják a Parasztbecsületet, a szerelem e tragikus zenei époszát
(1900 Ady Endre)
[Solohov] 1930-ban kezdte írni […] „Új barázdát szánt az eke” című regényét. S talán írja még napjainkban is a szovjet falu folytatásos szocialista eposzát
(1961 Magyar Nemzet máj. 28.)
Rin Tin Tin után nem sokkal következett az azóta többször is „feltámadt” Lassie, a kitartás és a hűség csodálatos eposza
(1995 Szinák János–Veress István)
Jókai Mór Verne technikai eposzai helyett a 18. századi államregény hagyományait folytatva a technikai-tudományos fejlődés társadalmi hatásait próbálja feltérképezni
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
ÖE: eposzirodalom, eposzköltészet, eposzköltő
Sz: eposzi
Vö. ÉrtSz.; TESz. epikus; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások