állkapca fn 6A (rég)

1. (Anat is) ’〈emlősállatokban és emberben:〉 a fogakat tartó, a koponyához mozgékonyan ízesülő patkó alakú csont’ ❖ A’ nehézség-is akkor le-nyomja az állkaptzát, a’ mikor a’ felemel inashusok feltágulnak (1789 Rácz Sámuel 7278012, 137) | ha már ásítani találsz, ne ásíts valami tulságosan nagyszerűt, mert le talál esni az állkapcád, és ez igen kellemetlen dolog (1847 Petőfi Sándor 8366456, 73) | úgy rúgta fel az állkapcáját a farkasnak [a mén], hogy annak az agyara kitörött bele (1865 Jókai Mór CD18) | az akadékosok, templomi kufárok engedni kénytelen [!] a tisztaság erejének, mely mozgatta állkapcájukat, hozsánnát énekeltek az Égnek és megsemmisültek (1970 Határ Győző 9227001, 116).

1a. ’a fogazatot hordozó két csont (vmelyike)’ ❖ A’ rettegés mormol [a halál] res ſzemeibl Áll-kaptzái között, ſzáradt fogajival Az irtózáſt rágja, hóltak hamvaival (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 24) | A’ fogak … Állkaptzákba vannak bé-gyökerezve (1821 Bachich József ford.–Funke C0703, 183) | Az alsó állkapcza működése összefügg a nyelv függőleges mozgásával; minél inkább távolodik a nyelv a szájpadlástól, annál távolabb megy az alsó állkapcza is a felsőtől (1895 Balassa József 8407007, 9).

1b. (Biol is) ’〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont’ ❖ Tekensbéka. […] Teste tekenvel fedett, farka (többnyire) rövid, szájának állkapczái tsupaszok fogatlanok (1801 Főldi János 7112015, 221) | Az állkapczák szerkezete a’ kígyóknál csudálatos (1838 Természet C0405, 191) | Rövid nyelve [a krokodilnak] állkapczájához van nőve (1862 Lidérc naptár C0241, 49).

1c. (ritk) ’〈emberben:〉 áll²’ ❖ éjjel nappal tenyerekbe vetett áll-kaptzával tanátskoznak (1787 Magyar Kurír C0312, 260) | széles homlokán fehér bozontos üstök, állkapczáján hosszú, fekete szakáll (1872 Jókai Mór C2291, 59).

2. (Biol is) ’〈egyes gerinctelen állatokban:〉 táplálkozásra szolgáló szájszerv’ ❖ A’ Méhek’ Teſteknek kitsiny ö formájok, Kerekded a’ fejek, hegyes orrotskájok, Mint harapó-fogó ollyan áll-kaptzájok, Abban sürü hegyes apró fogotskájok (1774 Vesmás Márton 7374001, 15) | A’ két nagy szemek alatt kezddnek az  [ti. a méhek] két oldalra nyiló állakaptzáik (1816 Kaló Péter C2485, 3).

J: állkapocs.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

állkapca főnév 6A (rég)
1. (Anat is)
〈emlősállatokban és emberben:〉 a fogakat tartó, a koponyához mozgékonyan ízesülő patkó alakú csont
A’ nehézség-is akkor le-nyomja az állkaptzát, a’ mikor a’ felemel inashusok feltágulnak
(1789 Rácz Sámuel)
ha már ásítani találsz, ne ásíts valami tulságosan nagyszerűt, mert le talál esni az állkapcád, és ez igen kellemetlen dolog
(1847 Petőfi Sándor)
úgy rúgta fel az állkapcáját a farkasnak [a mén], hogy annak az agyara kitörött bele
(1865 Jókai Mór)
az akadékosok, templomi kufárok engedni kénytelen [!] a tisztaság erejének, mely mozgatta állkapcájukat, hozsánnát énekeltek az Égnek és megsemmisültek
(1970 Határ Győző)
1a.
a fogazatot hordozó két csont (vmelyike)
A’ rettegés mormol [a halál] res ſzemeibl Áll-kaptzái között, ſzáradt fogajival Az irtózáſt rágja, hóltak hamvaival
(1772 Bessenyei György¹)
A’ fogak … Állkaptzákba vannak bé-gyökerezve
(1821 Bachich József ford.Funke)
Az alsó állkapcza működése összefügg a nyelv függőleges mozgásával; minél inkább távolodik a nyelv a szájpadlástól, annál távolabb megy az alsó állkapcza is a felsőtől
(1895 Balassa József)
1b. (Biol is)
〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont
Tekensbéka. […] Teste tekenvel fedett, farka (többnyire) rövid, szájának állkapczái tsupaszok fogatlanok
(1801 Főldi János)
Az állkapczák szerkezete a’ kígyóknál csudálatos
(1838 Természet)
Rövid nyelve [a krokodilnak] állkapczájához van nőve
(1862 Lidérc naptár)
1c. (ritk)
〈emberben:〉 áll²
éjjel nappal tenyerekbe vetett áll-kaptzával tanátskoznak
(1787 Magyar Kurír)
széles homlokán fehér bozontos üstök, állkapczáján hosszú, fekete szakáll
(1872 Jókai Mór)
2. (Biol is)
〈egyes gerinctelen állatokban:〉 táplálkozásra szolgáló szájszerv
A’ Méhek’ Teſteknek kitsiny ö formájok, Kerekded a’ fejek, hegyes orrotskájok, Mint harapó-fogó ollyan áll-kaptzájok, Abban sürü hegyes apró fogotskájok
(1774 Vesmás Márton)
A’ két nagy szemek alatt kezddnek az  [ti. a méhek] két oldalra nyiló állakaptzáik
(1816 Kaló Péter)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások