állkapocs fn 7A18

1. (Anat is) ’〈emlősállatokban és emberben:〉 az alsó fogakat magába foglaló, a koponyához mozgékonyan ízesülő patkó alakú csont (mandibula)’ ❖ Állkapocs. Maxilla inferior (1828 Az egészséges emberi test C1210, szótár 2) | egész hosszába kifehérlett a csontváz a földből. Valami jazig, vagy gepida harcos lehetett […]. Állkapcsát félrenyomta a föld, a koponyára rátapadt homokcsillámokon a csillagok fénye játszott (1925 Móra Ferenc 9459024, 70) | A cickányok állkapcsa a nagyító, de különösen a mikroszkóp lencséje alatt érdekes és csodálatos látványt nyújt (1996 Magyarország állatvilága CD14).

1a. ’a fogazatot hordozó két csont (vmelyike)’ ❖ Ha a felső állkapotsnak fogai igen elvannak vásva, hihetősen azon betegségben vagyon a ló, mellyet a Németek Koppernek (Jászolyharapásnak) neveznek (1809 Deáki Filep Sámuel ford.–Pilger C1370, 154) | Hogy végleg elvegye harapó kedvét, [a vadász] iszalaggal összehurkolta a farkasfi állkapcsát és azzal hóna alá csapva, visszaballagott Ponghoz (1937 Szentiványi Jenő 1145002, 82) | Nézd csak, mi ez a piros itt az ínyemen? Itt alul, a két fog között – tátja fel a száját, s mutatóujjával bal alsó állkapcsa felé bök (1974 Galsai Pongrác 9171002, 58).

1b. (Biol is) ’〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont’ ❖ A béka hosszúkás sima testü, utólábai ugrásra alkotvák, alsó állkapcsa fogatlan, de a felsőben apró fogacskák láthatók (1845 Hanák János 8180001, 46) | A csukád jó fél kiló lehet, de ez halászlébe nem jó, mert erős íze van. Majd megsütjük neked, az állkapcsát meg elteheted emlékbe (1956 Fekete István 9142003, 240) | egy valaha élt, majd elpusztult állat állkapcsának lenyomatát őrizte meg a kő (2000 Magyar Hírlap CD09).

1c. (ritk) ’〈emberben:〉 áll²’ ❖ [Dani] orrtövön vágta, hogy felbukott; rávetette magát s állkapcson csapta, hogy kifitult [= kificamodott] a szája (1910 Móricz Zsigmond CD10) | lágymosolyú száj alatt kemény, tatáros állkapocs (1931 Sárközi György CD10) | végső kétségbeesésében állkapcsához szorította a fegyver csövét, és meghúzta a ravaszt (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (Biol is) ’〈egyes gerinctelen állatokban:〉 táplálkozásra szolgáló szájszerv’ ❖ [A bíbortetű] szívó szájrészei nem korcsosultak el, amennyiben az ajkak megnyúlva szívócsőrt (rostrum) formálnak, míg az állkapcsok szuró sertékké […] alakultak át; a potroh 8-izü (1893 PallasLex. CD02) | Vagyis átbújtam a pókba. Hát azt nem lehet elmondani, milyen különös volt! […] Lementem a háló fenekére, ott megvizsgáltam az állkapcson lévő tapogatóimat, a lábaimon lévő szövőkarmokat és meg az összes mirigyeimet (1934 Tamási Áron 9701011, 23) | Nyelesszemű tüdőscsigák különböző alkotású állkapcsai (1943 Soós Lajos CD25).

J: állkapca.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

állkapocs főnév 7A18
1. (Anat is)
〈emlősállatokban és emberben:〉 az alsó fogakat magába foglaló, a koponyához mozgékonyan ízesülő patkó alakú csont (mandibula)
Állkapocs. Maxilla inferior
(1828 Az egészséges emberi test)
egész hosszába kifehérlett a csontváz a földből. Valami jazig, vagy gepida harcos lehetett […]. Állkapcsát félrenyomta a föld, a koponyára rátapadt homokcsillámokon a csillagok fénye játszott
(1925 Móra Ferenc)
A cickányok állkapcsa a nagyító, de különösen a mikroszkóp lencséje alatt érdekes és csodálatos látványt nyújt
(1996 Magyarország állatvilága)
1a.
a fogazatot hordozó két csont (vmelyike)
Ha a felső állkapotsnak fogai igen elvannak vásva, hihetősen azon betegségben vagyon a ló, mellyet a Németek Koppernek (Jászolyharapásnak) neveznek
(1809 Deáki Filep Sámuel ford.Pilger)
Hogy végleg elvegye harapó kedvét, [a vadász] iszalaggal összehurkolta a farkasfi állkapcsát és azzal hóna alá csapva, visszaballagott Ponghoz
(1937 Szentiványi Jenő)
Nézd csak, mi ez a piros itt az ínyemen? Itt alul, a két fog között – tátja fel a száját, s mutatóujjával bal alsó állkapcsa felé bök
(1974 Galsai Pongrác)
1b. (Biol is)
〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont
A béka hosszúkás sima testü, utólábai ugrásra alkotvák, alsó állkapcsa fogatlan, de a felsőben apró fogacskák láthatók
(1845 Hanák János)
A csukád jó fél kiló lehet, de ez halászlébe nem jó, mert erős íze van. Majd megsütjük neked, az állkapcsát meg elteheted emlékbe
(1956 Fekete István)
egy valaha élt, majd elpusztult állat állkapcsának lenyomatát őrizte meg a kő
(2000 Magyar Hírlap)
1c. (ritk)
〈emberben:〉 áll²
[Dani] orrtövön vágta, hogy felbukott; rávetette magát s állkapcson csapta, hogy kifitult [= kificamodott] a szája
(1910 Móricz Zsigmond)
lágymosolyú száj alatt kemény, tatáros állkapocs
(1931 Sárközi György)
végső kétségbeesésében állkapcsához szorította a fegyver csövét, és meghúzta a ravaszt
(1994 Magyar Hírlap)
2. (Biol is)
〈egyes gerinctelen állatokban:〉 táplálkozásra szolgáló szájszerv
[A bíbortetű] szívó szájrészei nem korcsosultak el, amennyiben az ajkak megnyúlva szívócsőrt (rostrum) formálnak, míg az állkapcsok szuró sertékké […] alakultak át; a potroh 8-izü
(1893 PallasLex.)
Vagyis átbújtam a pókba. Hát azt nem lehet elmondani, milyen különös volt! […] Lementem a háló fenekére, ott megvizsgáltam az állkapcson lévő tapogatóimat, a lábaimon lévő szövőkarmokat és meg az összes mirigyeimet
(1934 Tamási Áron)
Nyelesszemű tüdőscsigák különböző alkotású állkapcsai
(1943 Soós Lajos)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások