állkapca fn 6A (rég)
1. (Anat is) ’〈emlősállatokban és emberben:〉 a fogakat tartó, a koponyához mozgékonyan ízesülő patkó alakú csont’ ❖ A’ nehézség-is akkor le-nyomja az állkaptzát, a’ mikor a’ felemel inashusok feltágulnak (1789 Rácz Sámuel 7278012, 137) | ha már ásítani találsz, ne ásíts valami tulságosan nagyszerűt, mert le talál esni az állkapcád, és ez igen kellemetlen dolog (1847 Petőfi Sándor 8366456, 73) | úgy rúgta fel az állkapcáját a farkasnak [a mén], hogy annak az agyara kitörött bele (1865 Jókai Mór CD18) | az akadékosok, templomi kufárok engedni kénytelen [!] a tisztaság erejének, mely mozgatta állkapcájukat, hozsánnát énekeltek az Égnek és megsemmisültek (1970 Határ Győző 9227001, 116).
1a. ’a fogazatot hordozó két csont (vmelyike)’ ❖ A’ rettegés mormol [a halál] res ſzemeibl Áll-kaptzái között, ſzáradt fogajival Az irtózáſt rágja, hóltak hamvaival (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 24) | A’ fogak … Állkaptzákba vannak bé-gyökerezve (1821 Bachich József ford.–Funke C0703, 183) | Az alsó állkapcza működése összefügg a nyelv függőleges mozgásával; minél inkább távolodik a nyelv a szájpadlástól, annál távolabb megy az alsó állkapcza is a felsőtől (1895 Balassa József 8407007, 9).
1b. (Biol is) ’〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont’ ❖ Tekensbéka. […] Teste tekenvel fedett, farka (többnyire) rövid, szájának állkapczái tsupaszok fogatlanok (1799 Főldi János 7112015, 221) | Az állkapczák szerkezete a’ kígyóknál csudálatos (1838 Természet C0405, 191) | Rövid nyelve [a krokodilnak] állkapczájához van nőve (1862 Lidérc naptár C0241, 49).
1c. (ritk) ’〈emberben:〉 áll²’ ❖ éjjel nappal tenyerekbe vetett áll-kaptzával tanátskoznak (1787 Magyar Kurír C0312, 260) | széles homlokán fehér bozontos üstök, állkapczáján hosszú, fekete szakáll (1872–1874 Jókai Mór C2291, 59).
2. (Biol is) ’〈egyes gerinctelen állatokban:〉 táplálkozásra szolgáló szájszerv’ ❖ A’ Méhek’ Teſteknek kitsiny ö formájok, Kerekded a’ fejek, hegyes orrotskájok, Mint harapó-fogó ollyan áll-kaptzájok, Abban sürü hegyes apró fogotskájok (1774 Vesmás Márton 7374001, 15) | A’ két nagy szemek alatt kezddnek az [ti. a méhek] két oldalra nyiló állakaptzáik (1816 Kaló Péter C2485, 3).
J: állkapocs.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.