állkapocscsont fn 3A1 (Biol is)

’〈emberben és emlősökben:〉 a fogazatot tartó két csont (vmelyike), (főként az alsó) állkapocs’ ❖ Mandibula (lat.), az alsó állkapocscsont (1897 PallasLex. CD02) | [A nőknél a változókorban] esetenként a fogágy megbetegszik, ráadásul meglazulhatnak a fogak, ha az állkapocscsontokban csontritkulás lép fel (1995 Magyar Hírlap CD09) | [fog körüli tályog esetén] nemcsak a foggyökérhártya, hanem a fog körüli szalagok, a fogíny és a felső állcsont vagy az állkapocscsont megfelelő része is elgennyed (1999 Élet és Tudomány ápr. 9. ford. C5479, 457).

a. ’〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont’ ❖ A fogak az állkapocscsontokon, szájpadon és kopoltyuiveken feküsznek s azokra reánőttek (1894 PallasLex. CD02) | Az állkapocscsontok [ti. a pajzsosfarkú kígyóké] erősek, de kevéssé tágíthatók (1933 Az állatok világa ford. CD46).

Vö. ÉKsz.

állkapocscsont főnév 3A1 (Biol is)
〈emberben és emlősökben:〉 a fogazatot tartó két csont (vmelyike), (főként az alsó) állkapocs
Mandibula (lat.latin), az alsó állkapocscsont
(1897 PallasLex.)
[A nőknél a változókorban] esetenként a fogágy megbetegszik, ráadásul meglazulhatnak a fogak, ha az állkapocscsontokban csontritkulás lép fel
(1995 Magyar Hírlap)
[fog körüli tályog esetén] nemcsak a foggyökérhártya, hanem a fog körüli szalagok, a fogíny és a felső állcsont vagy az állkapocscsont megfelelő része is elgennyed
(1999 Élet és Tudomány ápr. 9. ford.)
a.
〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont
A fogak az állkapocscsontokon, szájpadon és kopoltyuiveken feküsznek s azokra reánőttek
(1894 PallasLex.)
Az állkapocscsontok [ti. a pajzsosfarkú kígyóké] erősek, de kevéssé tágíthatók
(1933 Az állatok világa ford.)
Vö. ÉKsz.

Beállítások