állkapocs fn 7A18
1. (Anat is) ’〈emlősállatokban és emberben:〉 az alsó fogakat magába foglaló, a koponyához mozgékonyan ízesülő patkó alakú csont (mandibula)’ ❖ Állkapocs. Maxilla inferior (1828 Az egészséges emberi test C1210, szótár 2) | egész hosszába kifehérlett a csontváz a földből. Valami jazig, vagy gepida harcos lehetett […]. Állkapcsát félrenyomta a föld, a koponyára rátapadt homokcsillámokon a csillagok fénye játszott (1925 Móra Ferenc 9459024, 70) | A cickányok állkapcsa a nagyító, de különösen a mikroszkóp lencséje alatt érdekes és csodálatos látványt nyújt (1995 Magyarország állatvilága CD14).
1a. ’a fogazatot hordozó két csont (vmelyike)’ ❖ Ha a felső állkapotsnak fogai igen elvannak vásva, hihetősen azon betegségben vagyon a ló, mellyet a Németek Koppernek (Jászolyharapásnak) neveznek (1805 Deáki Filep Sámuel ford.–Pilger C1370, 154) | Hogy végleg elvegye harapó kedvét, [a vadász] iszalaggal összehurkolta a farkasfi állkapcsát és azzal hóna alá csapva, visszaballagott Ponghoz (1937 Szentiványi Jenő 1145002, 82) | Nézd csak, mi ez a piros itt az ínyemen? Itt alul, a két fog között – tátja fel a száját, s mutatóujjával bal alsó állkapcsa felé bök (1974 Galsai Pongrác 9171002, 58).
1b. (Biol is) ’〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont’ ❖ A béka hosszúkás sima testü, utólábai ugrásra alkotvák, alsó állkapcsa fogatlan, de a felsőben apró fogacskák láthatók (1845 Hanák János 8180001, 46) | A csukád jó fél kiló lehet, de ez halászlébe nem jó, mert erős íze van. Majd megsütjük neked, az állkapcsát meg elteheted emlékbe (1956 Fekete István 9142003, 240) | egy valaha élt, majd elpusztult állat állkapcsának lenyomatát őrizte meg a kő (2000 Magyar Hírlap CD09).
1c. (ritk) ’〈emberben:〉 áll²’ ❖ [Dani] orrtövön vágta, hogy felbukott; rávetette magát s állkapcson csapta, hogy kifitult [= kificamodott] a szája (1910 Móricz Zsigmond CD10) | lágymosolyú száj alatt kemény, tatáros állkapocs (1931 Sárközi György CD10) | végső kétségbeesésében állkapcsához szorította a fegyver csövét, és meghúzta a ravaszt (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. (Biol is) ’〈egyes gerinctelen állatokban:〉 táplálkozásra szolgáló szájszerv’ ❖ [A bíbortetű] szívó szájrészei nem korcsosultak el, amennyiben az ajkak megnyúlva szívócsőrt (rostrum) formálnak, míg az állkapcsok szuró sertékké […] alakultak át; a potroh 8-izü (1893 PallasLex. CD02) | Vagyis átbújtam a pókba. Hát azt nem lehet elmondani, milyen különös volt! […] Lementem a háló fenekére, ott megvizsgáltam az állkapcson lévő tapogatóimat, a lábaimon lévő szövőkarmokat és meg az összes mirigyeimet (1934 Tamási Áron 9701011, 23) | Nyelesszemű tüdőscsigák különböző alkotású állkapcsai (1943 Soós Lajos CD25).
J: állkapca.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.