ércfal fn 2A

1. (vál v. irod, átv is) ’〈gyakr. vmilyen akadály v. ellenállás jelképeként:〉(vminek a) fémből készült fal(a)’ ❖ A’ Fejedelem mellett értzfal gyanánt álló vitézi rendnek-is ſzívét ersíttsed (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 285) | a Margithid oszlopai alatt […] kibuktak a habok fölé az épitö-kazánok ércfalai (1886 Budapesti Hírlap márc. 30. C4733, 5) | [Ady] minduntalan beleütődött a politikai gyűlölet ércfalaiba (1927 Schöpflin Aladár CD10) | a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1a. (kissé rég, vál v. irod)(páncéllal, pajzzsal stb. felszerelt) katonák szorosan álló, nehezen áttörhető csoportja, ill. fegyverek, harceszközök áttörhetetlen(nek tűnő) tömege’ ❖ egyes csapatok nyomulnak be az áttörhetlennek látszó dárdák hegyeiből emelt érczfalon a sereg közepébe (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [az elöl harcoló Tomori Pál és Szapolyai György után] jövőket húszezer janicsárból felállított ércfal fogadja (1860 Jókai Mór CD18) | [a vitéz] egyet kiáltott s megrendült rá zörögve a csillogó lovasok négyes érc-fala (1916 Laczkó Géza CD10) | [az angol és francia hadsereg] a túlerőben lévő német páncélos csapatok ércfalával dacol (1940 Népszava máj. 30. C7508, 1).

2. (Bánya v. Föld) ’fémtartalmú kőzet (kifejtésre váró) tömbjének függőleges v. meredek oldala’ ❖ Spalanzoni fölment a’ torok’ széleig ’s ugy találá, hogy 12 mérföld a’ körülete, és sok helyen a’ láva’ kiömlésétől ’s érczfalaktól ki volt szeldelve (1838 Társalkodó C7975, 155) | a látszatnál mélyebben megrepesztgetett érczfalak lefejtéséhez [látnak] (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A vizes, tapadós ércfalat robbantással mozgatják meg, s a bányautakra hulló bauxitot nagy teljesítményű rakodógépekkel továbbítják a csillékbe (1960 Magyar Nemzet márc. 11. C0355, 6) | Kránitz József vájár, robbantómester és Gellén István robbanóanyagot tölt az ércfalba fúrt lyukakba (2003 Népszabadság júl. 26. C7851, 14).

Vö. CzF.

ércfal főnév 2A
1. (vál v. irod, átv is)
〈gyakr. vmilyen akadály v. ellenállás jelképeként:〉 (vminek a) fémből készült fal(a)
A’ Fejedelem mellett értzfal gyanánt álló vitézi rendnek-is ſzívét ersíttsed
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
a Margithid oszlopai alatt […] kibuktak a habok fölé az épitö-kazánok ércfalai
(1886 Budapesti Hírlap márc. 30.)
[Ady] minduntalan beleütődött a politikai gyűlölet ércfalaiba
(1927 Schöpflin Aladár)
a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen
(1996 Katolikus Biblia ford.)
1a. (kissé rég, vál v. irod)
(páncéllal, pajzzsal stb. felszerelt) katonák szorosan álló, nehezen áttörhető csoportja, ill. fegyverek, harceszközök áttörhetetlen(nek tűnő) tömege
egyes csapatok nyomulnak be az áttörhetlennek látszó dárdák hegyeiből emelt érczfalon a sereg közepébe
(1858 Vasárnapi Újság)
[az elöl harcoló Tomori Pál és Szapolyai György után] jövőket húszezer janicsárból felállított ércfal fogadja
(1860 Jókai Mór)
[a vitéz] egyet kiáltott s megrendült rá zörögve a csillogó lovasok négyes érc-fala
(1916 Laczkó Géza)
[az angol és francia hadsereg] a túlerőben lévő német páncélos csapatok ércfalával dacol
(1940 Népszava máj. 30.)
2. (Bánya v. Föld)
fémtartalmú kőzet (kifejtésre váró) tömbjének függőleges v. meredek oldala
Spalanzoni fölment a’ torok’ széleig ’s ugy találá, hogy 12 mérföld a’ körülete, és sok helyen a’ láva’ kiömlésétől ’s érczfalaktól ki volt szeldelve
(1838 Társalkodó)
a látszatnál mélyebben megrepesztgetett érczfalak lefejtéséhez [látnak]
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A vizes, tapadós ércfalat robbantással mozgatják meg, s a bányautakra hulló bauxitot nagy teljesítményű rakodógépekkel továbbítják a csillékbe
(1960 Magyar Nemzet márc. 11.)
Kránitz József vájár, robbantómester és Gellén István robbanóanyagot tölt az ércfalba fúrt lyukakba
(2003 Népszabadság júl. 26.)
Vö. CzF.

Beállítások