eredethatározó fn 1A (Nyelvt)

1. ’azt a személyt, állapotot, dolgot kifejező előzményhatározó, amelytől v. amelyből az alanyban, tárgyban stb. megnevezett személy v. dolog ered, származik, létrejön, v. amely ahhoz kiindulásul szolgál’ ❖ 1. a hol? kérdésnek megfelel a mód és állapothatározó; 2. a honnan[?] kérdésnek az ok és eredethatározó, s 3. a hová[?] kérdésnek a czél és véghatározó (1879 Heinrich Károly C0098, 65) | Az eredethatározó minden nyelvben ablatívusi (1909 Kulcsár Gyula C5967, 3) | Az eredethatározó leggyakrabban -ból/-ből ragos főnév (tüzet éleszt a parázsból) (2000 Keszler Borbála C6282, 437).

2. (rég) ’〈a határozók irányhármasság szerinti típusaként a folyamat- v. tartam-, ill. a véghatározóval szemben is:〉 előzményhatározó’ ❖ [Dóczi Imre rendszerében] a határozóknak ez alapon [ti. a határozói ragok és névutók jelentése szerint] három osztálya van: 1. eredethatározók; 2. folyamathatározók; 3. véghatározók (1898 Balogh Péter C5240, 50) | A német, meg a magyar gondolkozás ellentétessége nyilvánul meg abban, hogy a német eredethatározóval fejezi ki az ismétlődést, mikor azt mondja: újból. Erre a magyarnak véghatározója van, újra (1909 Budapesti Hírlap dec. 25. C4697, 102).

Sz: eredethatározói, eredethatározós.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

eredethatározó főnév 1A (Nyelvt)
1.
azt a személyt, állapotot, dolgot kifejező előzményhatározó, amelytől v. amelyből az alanyban, tárgyban stb. megnevezett személy v. dolog ered, származik, létrejön, v. amely ahhoz kiindulásul szolgál
1. a hol? kérdésnek megfelel a mód és állapothatározó; 2. a honnan[?] kérdésnek az ok és eredethatározó, s 3. a hová[?] kérdésnek a czél és véghatározó
(1879 Heinrich Károly)
Az eredethatározó minden nyelvben ablatívusi
(1909 Kulcsár Gyula)
Az eredethatározó leggyakrabban -ból/-ből ragos főnév (tüzet éleszt a parázsból)
(2000 Keszler Borbála)
2. (rég)
〈a határozók irányhármasság szerinti típusaként a folyamat- v. tartam-, ill. a véghatározóval szemben is:〉 előzményhatározó
[Dóczi Imre rendszerében] a határozóknak ez alapon [ti. a határozói ragok és névutók jelentése szerint] három osztálya van: 1. eredethatározók; 2. folyamathatározók; 3. véghatározók
(1898 Balogh Péter)
A német, meg a magyar gondolkozás ellentétessége nyilvánul meg abban, hogy a német eredethatározóval fejezi ki az ismétlődést, mikor azt mondja: újból. Erre a magyarnak véghatározója van, újra
(1909 Budapesti Hírlap dec. 25.)
Sz: eredethatározói, eredethatározós
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások