ereszték fn 3B8

1. ’〈kül. fából készült szerkezeti elemen:〉 annak szélén húzódó v. a végén csapszerűen kialakított kiemelkedő rész v. az a vájat, mélyedés, amelybe ez illeszkedik, ill. e kettő együtt (mint kapcsolódás, összeillesztés)’ ❖ [a Mózes János által feltalált] fedélcserép rovátkait ’s eresztékeit a’sok esőbül, záporbul v. hóbul származó viz keresztüláztatná és így csorgóvá vagy legalább szivárgóvá tenné (1835 Jelenkor C8301, 396) | Ereszték, die Falz (1846 Hetilap CD61) | néha csendes estéken kandallóvilágnál hallani fogod az agg bútort eresztékeiben meg-megropogni, mintha valaki ráülne (1850 Jókai Mór CD18) | A nagy és durván faragott zsindelyek minden ereszték nélkűl csak úgy vannak összefoglalva s a párkányzattal egyközűleg keresztbe fektetett s kőlapokkal lenyomtatott léczekkel tartatnak össze (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Isak kivéste az eresztékeket, összerótta a cölöpöket (1937 Hajdu Henrik ford.–Hamsun 9212001, 14) | a téglák oldalt horonnyal és eresztékkel kapcsolódnak egymáshoz, pontosan egymásba illeszkednek (1996 Lakáskultúra CD39).

1a. ’〈összeillesztett v. összeillesztendő elemek között:〉 hézag, rés, ill. az azt tömítő anyag’ ❖ A földszinti magasabban álló ablakok alatt sorban mindenütt egy-egy vastáblával elzárt négyszögű nyílás látszék [...]. Egy pár ily nyilásból a vastáblák eresztékein keresztűl bizonyos fénysugár ötlött szemeimbe (1855 e. Obernyik Károly 8339006, 3) | [a kádár a gyékénynek] a levél sárgás hüvelyével borított szára alját, mely a vizben volt, hordódongák közé eresztéknek használja (1894 PallasLex. CD02) | a [vár]falat nem vakolták, és a nagy kövek eresztékeibe belopódzott a víz (1906 Krúdy Gyula CD54) | ismeretlen virágok ágaskodtak a sziklák eresztékeiből (1979 Domahidy András 1036002, 127) | a kályha hörögni, fuldokolni kezd, minden eresztékén dől a füst (2010 Garaczi László 3116003, 119).

1b. ’vminek a részeit, szerkezeti elemeit egymáshoz v. vmihez kapcsoló dolog, elem’ ❖ megrongált hálóját foltozgatja. Nem nehéz munka, [...] a megoldódott eresztékeket nagy serényen betoldja (1856 Szegfi Mór 8430001, 5) | eresztékben (pántokban) járó és kapcsokkal zárható réz oltárszárny (1868 Rómer Flóris CD57) | tanácstalanul állott a kapu alatt, amely kovácsolt vasból való eresztékeivel, hatalmas zárjával némán és sötéten állott előtte (1906 Krúdy Gyula CD54) | [A férgek idegrendszere] dúcokból áll, amelyeket eresztékek kötnek össze, úgyhogy a kötéllétrához hasonlít (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 39) | szétszakadtak a kocsi istrángjai, eresztékei (1999 Magyar Hírlap CD09).

1c. (vál) ’vminek a kohézióját biztosító tényező, körülmény stb.’ ❖ Mennyivel könnyebb dolog a gáncs, mely a részleteket vizsgálja, s az eresztékeknek, a darabok összeillésének zökkenéseiből táplálkozik! (1917 Babits Mihály CD10) | [a vers] szabályos strófái már nem a gondolatritmusra emlékeztető, több pontból nekirugaszkodó lendülettel hágnak egymás nyomába, pontos eresztékekkel egymásbafogodzó rendjükön egységesebb sodrú ritmus, valóban „Isten versének ritmusa” lüktet már végig (1934 Rédey Tivadar CD10) | [meséink nagy részét] a gyűjtő nem hallgatóság jelenlétében, természetes mesemondó helyzetben rögzítette, ritkán volt tanúja a valódi mesei hangulatnak, így [...] a meseszerkezet eresztékeit nyilvánvalóvá tevő kiszólásokat, közbeszólásokat is ritkán találunk (1980 NéprajziLex. CD47).

2. (rég v. nyj) ’〈ruha, lábbeli anyagában:〉 a megfelelő esést, bőséget biztosító (háromszög alakú) betoldás’ ❖ Aſzaly: szárny, v. tóldalék, ereſzték a’ ruhábann (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 13) | bőrczipő eresztékkel (1866 Vasárnapi Újság C7380, 499) | A gatya alkatrészei: korc, ereszték, ülep és szár (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | Ahol pedig a szoknya harang alakját kellett hangsúlyozni, az ereszték háromszögét jóval a csípő alá toldották be (1997 Magyar néprajz CD47).

3. (nyj) ’az étel sűrítésére, behabarására való, lisztből és vmilyen folyékony anyagból, kül. tej(föl)ből álló sűrű keverék’ ❖ a gombát jó apróra kockára vágjuk, vízbe főzzük egy lobbanást, teszünk beli ződ hagymaszárt, peterzsejemet, ződ tárkonyt, ecetet, eresztéket tojással, édes téfellel, édes tejjel (1932 Néprajzi Múzeum Értesítője C6653, 122) | [hogy a habarás] a forró lében ne csomósodjék össze, többnyire előzetesen elkeverik hideg folyadékban (tejben, tejfelben, vízben, ill. ezek és tojássárgája keverékében), majd ezt a csurgós pépet (eresztéket) csorgatják állandó keverés közben az ételbe (1979 NéprajziLex. CD47).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ereszték főnév 3B8
1.
〈kül. fából készült szerkezeti elemen:〉 annak szélén húzódó v. a végén csapszerűen kialakított kiemelkedő rész v. az a vájat, mélyedés, amelybe ez illeszkedik, ill. e kettő együtt (mint kapcsolódás, összeillesztés)
[a Mózes János által feltalált] fedélcserép rovátkait ’s eresztékeit a’sok esőbül, záporbul v.vagy hóbul származó viz keresztüláztatná és így csorgóvá vagy legalább szivárgóvá tenné
(1835 Jelenkor)
Ereszték, die Falz
(1846 Hetilap)
néha csendes estéken kandallóvilágnál hallani fogod az agg bútort eresztékeiben meg-megropogni, mintha valaki ráülne
(1850 Jókai Mór)
A nagy és durván faragott zsindelyek minden ereszték nélkűl csak úgy vannak összefoglalva s a párkányzattal egyközűleg keresztbe fektetett s kőlapokkal lenyomtatott léczekkel tartatnak össze
(1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Isak kivéste az eresztékeket, összerótta a cölöpöket
(1937 Hajdu Henrik ford.Hamsun)
a téglák oldalt horonnyal és eresztékkel kapcsolódnak egymáshoz, pontosan egymásba illeszkednek
(1996 Lakáskultúra)
1a.
〈összeillesztett v. összeillesztendő elemek között:〉 hézag, rés, ill. az azt tömítő anyag
A földszinti magasabban álló ablakok alatt sorban mindenütt egy-egy vastáblával elzárt négyszögű nyílás látszék [...]. Egy pár ily nyilásból a vastáblák eresztékein keresztűl bizonyos fénysugár ötlött szemeimbe
(1855 e. Obernyik Károly)
[a kádár a gyékénynek] a levél sárgás hüvelyével borított szára alját, mely a vizben volt, hordódongák közé eresztéknek használja
(1894 PallasLex.)
a [vár]falat nem vakolták, és a nagy kövek eresztékeibe belopódzott a víz
(1906 Krúdy Gyula)
ismeretlen virágok ágaskodtak a sziklák eresztékeiből
(1979 Domahidy András)
a kályha hörögni, fuldokolni kezd, minden eresztékén dől a füst
(2010 Garaczi László)
1b.
vminek a részeit, szerkezeti elemeit egymáshoz v. vmihez kapcsoló dolog, elem
megrongált hálóját foltozgatja. Nem nehéz munka, [...] a megoldódott eresztékeket nagy serényen betoldja
(1856 Szegfi Mór)
eresztékben (pántokban) járó és kapcsokkal zárható réz oltárszárny
(1868 Rómer Flóris)
tanácstalanul állott a kapu alatt, amely kovácsolt vasból való eresztékeivel, hatalmas zárjával némán és sötéten állott előtte
(1906 Krúdy Gyula)
[A férgek idegrendszere] dúcokból áll, amelyeket eresztékek kötnek össze, úgyhogy a kötéllétrához hasonlít
(1926 TolnaiÚjLex.)
szétszakadtak a kocsi istrángjai, eresztékei
(1999 Magyar Hírlap)
1c. (vál)
vminek a kohézióját biztosító tényező, körülmény stb.
Mennyivel könnyebb dolog a gáncs, mely a részleteket vizsgálja, s az eresztékeknek, a darabok összeillésének zökkenéseiből táplálkozik!
(1917 Babits Mihály)
[a vers] szabályos strófái már nem a gondolatritmusra emlékeztető, több pontból nekirugaszkodó lendülettel hágnak egymás nyomába, pontos eresztékekkel egymásbafogodzó rendjükön egységesebb sodrú ritmus, valóban „Isten versének ritmusa” lüktet már végig
(1934 Rédey Tivadar)
[meséink nagy részét] a gyűjtő nem hallgatóság jelenlétében, természetes mesemondó helyzetben rögzítette, ritkán volt tanúja a valódi mesei hangulatnak, így [...] a meseszerkezet eresztékeit nyilvánvalóvá tevő kiszólásokat, közbeszólásokat is ritkán találunk
(1980 NéprajziLex.)
2. (rég v. nyj)
〈ruha, lábbeli anyagában:〉 a megfelelő esést, bőséget biztosító (háromszög alakú) betoldás
Aſzaly: szárny, v.vagy tóldalék, ereſzték a’ ruhábann
(1792 Baróti Szabó Dávid)
bőrczipő eresztékkel
(1866 Vasárnapi Újság)
A gatya alkatrészei: korc, ereszték, ülep és szár
(1916 e. Malonyay Dezső)
Ahol pedig a szoknya harang alakját kellett hangsúlyozni, az ereszték háromszögét jóval a csípő alá toldották be
(1997 Magyar néprajz)
3. (nyj)
az étel sűrítésére, behabarására való, lisztből és vmilyen folyékony anyagból, kül. tej(föl)ből álló sűrű keverék
a gombát jó apróra kockára vágjuk, vízbe főzzük egy lobbanást, teszünk beli ződ hagymaszárt, peterzsejemet, ződ tárkonyt, ecetet, eresztéket tojással, édes téfellel, édes tejjel
(1932 Néprajzi Múzeum Értesítője)
[hogy a habarás] a forró lében ne csomósodjék össze, többnyire előzetesen elkeverik hideg folyadékban (tejben, tejfelben, vízben, ill.illetve ezek és tojássárgája keverékében), majd ezt a csurgós pépet (eresztéket) csorgatják állandó keverés közben az ételbe
(1979 NéprajziLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások