ereszték fn 3B8 

1. ’〈kül. fából készült szerkezeti elemen:〉 annak szélén húzódó v. a végén csapszerűen kialakított kiemelkedő rész v. az a vájat, mélyedés, amelybe ez illeszkedik, ill. e kettő együtt (mint kapcsolódás, összeillesztés)’ ❖ [a Mózes János által feltalált] fedélcserép rovátkait ’s eresztékeit a’sok esőbül, záporbul v. hóbul származó viz keresztüláztatná és így csorgóvá vagy legalább szivárgóvá tenné (1835 Jelenkor C8301, 396) | Ereszték, die Falz (1846 Hetilap CD61) | néha csendes estéken kandallóvilágnál hallani fogod az agg bútort eresztékeiben meg-megropogni, mintha valaki ráülne (1850 Jókai Mór CD18) | A nagy és durván faragott zsindelyek minden ereszték nélkűl csak úgy vannak összefoglalva s a párkányzattal egyközűleg keresztbe fektetett s kőlapokkal lenyomtatott léczekkel tartatnak össze (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Isak kivéste az eresztékeket, összerótta a cölöpöket (1937 Hajdu Henrik ford.–Hamsun 9212001, 14) | a téglák oldalt horonnyal és eresztékkel kapcsolódnak egymáshoz, pontosan egymásba illeszkednek (1996 Lakáskultúra CD39).

1a. ’〈összeillesztett v. összeillesztendő elemek között:〉 hézag, rés, ill. az azt tömítő anyag’ ❖ A földszinti magasabban álló ablakok alatt sorban mindenütt egy-egy vastáblával elzárt négyszögű nyílás látszék […]. Egy pár ily nyilásból a vastáblák eresztékein keresztűl bizonyos fénysugár ötlött szemeimbe (1855 e. Obernyik Károly 8339006, 3) | [a kádár a gyékénynek] a levél sárgás hüvelyével borított szára alját, mely a vizben volt, hordódongák közé eresztéknek használja (1894 PallasLex. CD02) | a [vár]falat nem vakolták, és a nagy kövek eresztékeibe belopódzott a víz (1906 Krúdy Gyula CD54) | ismeretlen virágok ágaskodtak a sziklák eresztékeiből (1979 Domahidy András 1036002, 127) | a kályha hörögni, fuldokolni kezd, minden eresztékén dől a füst (2010 Garaczi László 3116003, 119).

1b. ’vminek a részeit, szerkezeti elemeit egymáshoz v. vmihez kapcsoló dolog, elem’ ❖ megrongált hálóját foltozgatja. Nem nehéz munka, […] a megoldódott eresztékeket nagy serényen betoldja (1856 Szegfi Mór 8430001, 5) | eresztékben (pántokban) járó és kapcsokkal zárható réz oltárszárny (1868 Rómer Flóris CD57) | tanácstalanul állott a kapu alatt, amely kovácsolt vasból való eresztékeivel, hatalmas zárjával némán és sötéten állott előtte (1906 Krúdy Gyula CD54) | [A férgek idegrendszere] dúcokból áll, amelyeket eresztékek kötnek össze, úgyhogy a kötéllétrához hasonlít (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 39) | szétszakadtak a kocsi istrángjai, eresztékei (1999 Magyar Hírlap CD09).

1c. (vál) ’vminek a kohézióját biztosító tényező, körülmény stb.’ ❖ Mennyivel könnyebb dolog a gáncs, mely a részleteket vizsgálja, s az eresztékeknek, a darabok összeillésének zökkenéseiből táplálkozik! (1917 Babits Mihály CD10) | [a vers] szabályos strófái már nem a gondolatritmusra emlékeztető, több pontból nekirugaszkodó lendülettel hágnak egymás nyomába, pontos eresztékekkel egymásbafogodzó rendjükön egységesebb sodrú ritmus, valóban „Isten versének ritmusa” lüktet már végig (1934 Rédey Tivadar CD10) | [meséink nagy részét] a gyűjtő nem hallgatóság jelenlétében, természetes mesemondó helyzetben rögzítette, ritkán volt tanúja a valódi mesei hangulatnak, így […] a meseszerkezet eresztékeit nyilvánvalóvá tevő kiszólásokat, közbeszólásokat is ritkán találunk (1980 NéprajziLex. CD47).

2. (rég v. nyj) ’〈ruha, lábbeli anyagában:〉 a megfelelő esést, bőséget biztosító (háromszög alakú) betoldás’ ❖ Aſzaly: szárny, v. tóldalék, ereſzték a’ ruhábann (1792 Kisded szótár C0816, 13) | bőrczipő eresztékkel (1866 Vasárnapi Újság C7380, 499) | A gatya alkatrészei: korc, ereszték, ülep és szár (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | Ahol pedig a szoknya harang alakját kellett hangsúlyozni, az ereszték háromszögét jóval a csípő alá toldották be (1997 Magyar néprajz CD47).

3. (nyj) ’az étel sűrítésére, behabarására való, lisztből és vmilyen folyékony anyagból, kül. tej(föl)ből álló sűrű keverék’ ❖ a gombát jó apróra kockára vágjuk, vízbe főzzük egy lobbanást, teszünk beli ződ hagymaszárt, peterzsejemet, ződ tárkonyt, ecetet, eresztéket tojással, édes téfellel, édes tejjel (1932 Néprajzi Múzeum Értesítője C6653, 122) | [hogy a habarás] a forró lében ne csomósodjék össze, többnyire előzetesen elkeverik hideg folyadékban (tejben, tejfelben, vízben, ill. ezek és tojássárgája keverékében), majd ezt a csurgós pépet (eresztéket) csorgatják állandó keverés közben az ételbe (1979 NéprajziLex. CD47).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.