érhártya fn 6A (Anat)

1. ’a szemgolyót körülvevő három burok közül a középső, amelyben a szivárványhártyát és a sugártestet ellátó vérerek futnak’ ❖ Aderhaŭt, die: érhártya a’ szemben (1823 Német–magyar–deák lexikon C3047, 60) | Néhány adat az érhártya uj képleteinek felismeréséhez (1872 Magyar írók élete CD27) | Fésű az állattanban, a madarak és csúszómászók szemében az érhártyától közvetetlenül a belépő látóideg felett az üvegtesten át a lencse felé emelkedő s legyezőalakú redős hártya (1913 RévaiNagyLex. C5703, 461) | Az emberi szem három rétegből épül fel. A külső réteg ínhártyából és a szaruhártyából (cornea), a középső az érhártyából, a sugártestből és a szivárványhártyából, a belső réteg pedig az ideghártyából (retina), az ingerfelvevő rétegből áll (2002 Természet Világa CD50).

2. (rég, ritk) ’〈más szerv(b)en:〉 erekkel behálózott hártya’ ❖ A’ Magzat a’ nádrának [= méhnek] üregében valami tojásban fekſzik, melly három hártyákból áll; a’ külsö roſt hártya; a’ középsö ér-hártya; a’ leg-belsö vizhártya (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 54) | Az irhaburok, vagy érhártya (Chorion) mint a második hártya az elöbbenit tökélletesen környeli. Ez a kiviselt magzatnál átlátszó (1828 Bugát Pál ford.–Hempel C1210, 140) | Ér-hártya […] a velö boritékául szolgáló finom hártya (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 325).

ÖE: ~gyulladás, ~lob, ~sorvadás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

érhártya főnév 6A (Anat)
1.
a szemgolyót körülvevő három burok közül a középső, amelyben a szivárványhártyát és a sugártestet ellátó vérerek futnak
Aderhaŭt, die: érhártya a’ szemben
(1823 Német–magyar–deák lexikon)
Néhány adat az érhártya uj képleteinek felismeréséhez
(1872 Magyar írók élete)
Fésű az állattanban, a madarak és csúszómászók szemében az érhártyától közvetetlenül a belépő látóideg felett az üvegtesten át a lencse felé emelkedő s legyezőalakú redős hártya
(1913 RévaiNagyLex.)
Az emberi szem három rétegből épül fel. A külső réteg ínhártyából és a szaruhártyából (cornea), a középső az érhártyából, a sugártestből és a szivárványhártyából, a belső réteg pedig az ideghártyából (retina), az ingerfelvevő rétegből áll
(2002 Természet Világa)
2. (rég, ritk)
〈más szerv(b)en:〉 erekkel behálózott hártya
A’ Magzat a’ nádrának [= méhnek] üregében valami tojásban fekſzik, melly három hártyákból áll; a’ külsö roſt hártya; a’ középsö ér-hártya; a’ leg-belsö vizhártya
(1782 Rácz Sámuel ford.Plenck)
Az irhaburok, vagy érhártya (Chorion) mint a második hártya az elöbbenit tökélletesen környeli. Ez a kiviselt magzatnál átlátszó
(1828 Bugát Pál ford.Hempel)
Ér-hártya […] a velö boritékául szolgáló finom hártya
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
ÖE: érhártyagyulladás, érhártyalob, érhártyasorvadás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások