érzelg l. érzeleg

érzeleg tn ige 7b2érzelg (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben) (rég)

1. (rég) ’vmely érzelemnek (hosszabb időre) átadja magát vki’ ❖ Oh Guszti! mily kéjözön: rokon érzeményű lyánkáé lehetni, s viszont őt nevezhetni sajátomnak! […] De majd érzelgek veled együtt, jó Gusztim én is! […] Én menyegzőhöz készülök (1824 Fáy András¹ 8139001, 300) | e regényes helyezetben érzelgénk boldogan (1844 Petőfi Sándor C3501, 120) | ujból visszatért az olvasóterem elhagyatott sarkába […], hogy leüljön oda a divánra a két nagy pálma alá, hol annyi fiatal sziv érzelgett már (1897 Budapesti Hírlap jan. 22. C4744, 11).

2. (tárgyragos határozóval is) (/vál)(vmihez viszonyulva) érzelmesen v. túlzott érzékenységgel nyilvánul meg, viselkedik vki; érzelmeskedik’ ❖ Kriska. Oh kedves Urambátyám! kitsinységem olta ezen apai kezek ápoltak, érdemetlen vagyok ennyi szíves gondra, mutasson módot a’ hálára. – Villody. No, no, ne érzelegj (1831 Uránia C8001, 282) | Ossian valóban keresztényül érzelg, pedig nem ismeri a’ keresztény reményeket (1839 Athenaeum C0019, 265) | Oh! nem, nem, de csak nem kívánhatja, hogy örökké érzelegjek, hogy mindég csak szerelemről beszéljek? (1845 Degré Alajos 8100004, 24) | Érzelegve azon, hogy az idő hogy eljár, és kiváncsian arra, hogy ugyan menynyire távolodtunk el egymástól? (1905 Pesti Napló ápr. 30. C6634, [6]) | Reális életfelfogása van. Nem sokat érzeleg, hanem megnézi a dolgokat a praktikus oldalukról (1934 Pesti Hírlap máj. 6. C5682, 9) | Aki meginog vagy érzeleg, az ellenséget segíti (2010 Népszava ápr. 7. C7473, 9).

Sz: érzelgés.

Vö. CzF. érzelėg, érzelg, érzelgő; ÉrtSz.; TESz. érez; ÉKsz.

érzelg lásd érzeleg
érzeleg tárgyatlan ige 7b2
érzelg (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben) (rég)
1. (rég)
vmely érzelemnek (hosszabb időre) átadja magát vki
Oh Guszti! mily kéjözön: rokon érzeményű lyánkáé lehetni, s viszont őt nevezhetni sajátomnak! […] De majd érzelgek veled együtt, jó Gusztim én is! […] Én menyegzőhöz készülök
(1824 Fáy András¹)
e regényes helyezetben érzelgénk boldogan
(1844 Petőfi Sándor)
ujból visszatért az olvasóterem elhagyatott sarkába […], hogy leüljön oda a divánra a két nagy pálma alá, hol annyi fiatal sziv érzelgett már
(1897 Budapesti Hírlap jan. 22.)
2. (tárgyragos határozóval is) (/vál)
(vmihez viszonyulva) érzelmesen v. túlzott érzékenységgel nyilvánul meg, viselkedik vki; érzelmeskedik
Kriska. Oh kedves Urambátyám! kitsinységem olta ezen apai kezek ápoltak, érdemetlen vagyok ennyi szíves gondra, mutasson módot a’ hálára. – Villody. No, no, ne érzelegj
(1831 Uránia)
Ossian valóban keresztényül érzelg, pedig nem ismeri a’ keresztény reményeket
(1839 Athenaeum)
Oh! nem, nem, de csak nem kívánhatja, hogy örökké érzelegjek, hogy mindég csak szerelemről beszéljek?
(1845 Degré Alajos)
Érzelegve azon, hogy az idő hogy eljár, és kiváncsian arra, hogy ugyan menynyire távolodtunk el egymástól?
(1905 Pesti Napló ápr. 30.)
Reális életfelfogása van. Nem sokat érzeleg, hanem megnézi a dolgokat a praktikus oldalukról
(1934 Pesti Hírlap máj. 6.)
Aki meginog vagy érzeleg, az ellenséget segíti
(2010 Népszava ápr. 7.)
Sz: érzelgés
Vö. CzF. érzelėg, érzelg, érzelgő; ÉrtSz.; TESz. érez; ÉKsz.

Beállítások