érző mn-i ign, mn és fn érező (rég)
I. mn-i ign → érez.
II. mn 17C
1. ’érzékelésre, ill. érzetek közvetítésére képes v. 〈a mozgatóval szemben:〉 ilyen funkciójú 〈szerv, testrész stb.〉’ ❖ az érző idegrostok már a gerinczagyban keresztőznek, míg a mozgató rostok csak sokkal feljebb a nyúlt agyban (1872 Orvosi Hetilap C8122, 193) | az érző gerinczagyi pályák (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267003, 137) | ha erős fény esik szemünkre, a fény ingerli az ideghártyát, az ingerület eljut az agyvelő érző idegcentrumaiba, az érző területről az ingerület átterjed a mozgatóközpontokra, onnan a mozgatóidegeken át az izmokba és a szem az erős fényre a pupilla összehúzódásával reagál (1929 TolnaiÚjLex. C5732, 11) | Érző művégtag (2002 Magyar Hírlap CD09).
2. ’érzésre, azaz érzékelésre, ill. érzelmekre képes 〈élőlény〉’ ❖ Valamit az Éjjel álomba meritett: A’ közelitö Nap meg-elevenitett. Ujj lélek, ujj élet jött minden Rendekbe, Okoſok, érzök, és érzéketlenekbe (1785 Göböl Gáspár 7121006, 1) | elég gazdag asztalt készitett a’ természet az embernek a’ plánták országában, és az ebből való élés, a’ mellett hogy az érző valókon erőszakot nem tesz, ’s az embert kegyetlenségre nem szoktatja, úgy tartják, hogy az egésségre nézve is használatosabb (1820 Tudományos Gyűjtemény C5528, 83) | Ugráncsi kis kutyám se játszik, A mint szokott, sőt félni látszik. Mély sóhajom S kinos bajom Vonítva osztja érezőn (1878 Győry Vilmos ford.–Shakespeare CD11) | Az Isten irányában megnyilvánuló, a lélek mélyéről eredő szeretetet és alázatot kísérje az emberek, sőt minden érző lény felé forduló szívből jövő jóakarat (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | az állat nem felhúzható tárgy, hanem élő és érző teremtmény (2000 Népszabadság ápr. 20. C5833, 15).
3. ’érzelmileg fogékony(, empátiára képes), mély érzésű 〈élőlény〉, ill. arra jellemző 〈érzésvilág, beállítódás stb.〉’ ❖ Milton! ki az el-tnt Edent felkerested, Az érz ſzívnek azt, mint élt úgy fested (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 252) | A francia […] inkább gondolkozó mint érező, valamint inkább populár [ti. átlagos, hétköznapi], mint filozóf gondolkozó (1814–1815 Kölcsey Ferenc 8253047, 884) | érző emberek voltak, és örvendettek a más szerencséjén (1885 Tolnai Lajos C4202, 210) | Hodler minden idők egyik legnagyobb, legérzőbb művésze… (1919 Lengyel Menyhért CD10) | a férjét üzemi baleset érte, és fél kézfeje miatt csak érző lelkű vállalkozók kínálnak neki alkalmi munkát a Moszkva téri emberpiacon (1995 Magyar Hírlap CD09) | érzelmekkel, érző módon beszélünk állatok szenvedéseiről (2003 Országgyűlési Napló CD62).
3a. ’érzelemmel telített, ill. (együtt)érzést kifejező 〈tekintet, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ a’ sziv, mellyet néha minden érző pillantásra egy kedves dobbanás ráza meg, melly villámkint egész valónkat keresztül futotta, magába tér (1842 Társalkodó C7979, 59) | halkan, szelíden lehajolt a hölgyhöz, s annak szép fejét magához vonva, márványhomlokára egy meleg, érző csókot nyomott (1853 Jókai Mór CD18) | érző hangot tud kicsalni a húrból (1901 Vasárnapi Újság C7415, 834) | több irodalmi versenyt nyertem, mert érzőn mondtam: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország […]” (2004 Országgyűlési Napló CD62).
III. fn 1C
1. (rég) ’a külső ingerek felfogására való szerv; érzékszerv’ ❖ Táncz, a’ mellynek érzésére Az öt érz nem elég (1798 Kisfaludy Sándor C2687, 275) | A’ fül sokkal kényesebb érzőnk, mint a’ szem (1826 Berzsenyi Dániel C1072, 96).
2. (nyj) ’〈halászatban:〉 zsinegből készült szerkezet, amely jelez, ha a hal megérinti a hálót’ ❖ érző: zsinegből készült jelző-szerkezet, melyről a halász megtudja, hogy hal van a csuhéjában [= emelőhálójában] (1944 Magyar Nyelv C5885, 310) | A háló fölé úszó hal biztos érzékelését segítik a kávák között kifeszített zsinegek (őrök, érzők) (1977 NéprajziLex. CD47).
ÖU: át~, bele~, rá~.
ÖE: ~ín, ~képesség, ~szerv, ~tehetség.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.