esett mn-i ign és mn
I. mn-i ign → esik.
II. mn 12B
1. (/irod) ’testi, lelki fáradtságtól v. betegségtől megviselt, elgyötört, elesett 〈ember〉, ill. ilyen 〈ember tekintete〉’ ❖ [Vincze] szemei esettek valának és tüzetlenek (1832 Fáy András¹ C1704, 9) | marjuk egymást, esett magyarok, Árva az árvát, csontvázat a csontváz (1923 Tóth Árpád CD01) | A mama fáradtan, esetten érzi, aludni volna jobb (1934 József Attila 9282108, 227) | kezdtek távozni, egyesével, párosával, úgy ahogyan jöttek. De most egy kissé esettebben, egy kissé törődöttebben, egy kissé fáradtabban (1975 Kertész Imre² CD41) | Az átlagember egy kicsit szürkébb, esettebb, baktatósabb, mint Nyugaton (1989 Konrád György 9351006, 365).
2. (rég) ’az eredendő bűn következtében megromlott természetű, bűnös 〈ember〉’ ❖ E’ terméſzetet a’ bn meg-veſztette, Terméſzettel harag fiának tette […]. Az eſett embert lelké ’s testében; De ha meg-maradt vólna épségben: Terméſzete lett vólna okos vezér (1790 Szőnyi Benjámin 7337008, 100) | Amíg mások a vackon szenderegnek, Én egy Madonnát hivogatok némán, Nagyasszonyát az esett embereknek (1906 Ady Endre CD0802).
3. (kissé rég) ’házasságon kívül terhessé lett, megesett 〈leány〉’ ❖ bús bánatjába, Mint esett szűz, úgy meg-sírt (1798 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Míg az esett hölgyet szigorún elitéli e törvény, Hogyha a szégyentől bűnös uton menekül: Gyáva megejtőjét, ki a bűn szerzője, miért nem Büntetitek szintén? Hát ez egyenjoguság? (1881 Tomor Ferenc C4229, 65) | [a halászok és favágók] egy esett lányt találnak útközben, egy másik lányt megszöktetnek (1940 Komor András CD10).
4. (rég v. nyj) ’elhullott v. elejtett 〈állat〉, ill. abból származó 〈hús, bőr〉’ ❖ Hiszem a’ parasztnak mi otthonn nem hadjuk Hogy esett húst egyen, az ebeknek adjuk (1803 Nagy Sámuel² C3292, 37) | A brenóci kastélyban egy hét alatt minden megváltozott. Az esett bőrök eltűntek a márványkorridorokról (1856 Jókai Mór CD18) | Mikor itt tatár-török dúlt és temetetlenűl maradt halott ember, esett állat és mikor a magyar helységek fölött még az akasztófa őrködött, több volt a holló mint ma – szelidebb erkölcsök idejében (1901 Herman Ottó C2077, 93) | A gyerek undorodva dobta bele a kis esett hörcsögöt egy akna-sírba (1934 Móra Ferenc C3203, 250).
Ö: be~, el~, kétségbe~, talpra~.
ÖU: meg~, össze~.
Sz: esettség.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, esetten