esett mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → esik.

II. mn 12B

1. (/irod) ’testi, lelki fáradtságtól v. betegségtől megviselt, elgyötört, elesett 〈ember〉, ill. ilyen 〈ember tekintete〉’ ❖ [Vincze] szemei esettek valának és tüzetlenek (1832 Fáy András¹ C1704, 9) | marjuk egymást, esett magyarok, Árva az árvát, csontvázat a csontváz (1923 Tóth Árpád CD01) | A mama fáradtan, esetten érzi, aludni volna jobb (1934 József Attila 9282108, 227) | kezdtek távozni, egyesével, párosával, úgy ahogyan jöttek. De most egy kissé esettebben, egy kissé törődöttebben, egy kissé fáradtabban (1975 Kertész Imre² CD41) | Az átlagember egy kicsit szürkébb, esettebb, baktatósabb, mint Nyugaton (1989 Konrád György 9351006, 365).

2. (rég) ’az eredendő bűn következtében megromlott természetű, bűnös 〈ember〉’ ❖ E’ terméſzetet a’ bn meg-veſztette, Terméſzettel harag fiának tette […]. Az eſett embert lelké ’s testében; De ha meg-maradt vólna épségben: Terméſzete lett vólna okos vezér (1790 Szőnyi Benjámin 7337008, 100) | Amíg mások a vackon szenderegnek, Én egy Madonnát hivogatok némán, Nagyasszonyát az esett embereknek (1906 Ady Endre CD0802).

3. (kissé rég) ’házasságon kívül terhessé lett, megesett 〈leány〉’ ❖ bús bánatjába, Mint esett szűz, úgy meg-sírt (1798 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Míg az esett hölgyet szigorún elitéli e törvény, Hogyha a szégyentől bűnös uton menekül: Gyáva megejtőjét, ki a bűn szerzője, miért nem Büntetitek szintén? Hát ez egyenjoguság? (1881 Tomor Ferenc C4229, 65) | [a halászok és favágók] egy esett lányt találnak útközben, egy másik lányt megszöktetnek (1940 Komor András CD10).

4. (rég v. nyj) ’elhullott v. elejtett 〈állat〉, ill. abból származó 〈hús, bőr〉’ ❖ Hiszem a’ parasztnak mi otthonn nem hadjuk Hogy esett húst egyen, az ebeknek adjuk (1803 Nagy Sámuel² C3292, 37) | A brenóci kastélyban egy hét alatt minden megváltozott. Az esett bőrök eltűntek a márványkorridorokról (1856 Jókai Mór CD18) | Mikor itt tatár-török dúlt és temetetlenűl maradt halott ember, esett állat és mikor a magyar helységek fölött még az akasztófa őrködött, több volt a holló mint ma – szelidebb erkölcsök idejében (1901 Herman Ottó C2077, 93) | A gyerek undorodva dobta bele a kis esett hörcsögöt egy akna-sírba (1934 Móra Ferenc C3203, 250).

Ö: be~, el~, kétségbe~, talpra~.

ÖU: meg~, össze~.

Sz: esettség.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, esetten

esett melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévesik
II. melléknév 12B
1. (/irod)
testi, lelki fáradtságtól v. betegségtől megviselt, elgyötört, elesett 〈ember〉, ill. ilyen 〈ember tekintete〉
[Vincze] szemei esettek valának és tüzetlenek
(1832 Fáy András¹)
marjuk egymást, esett magyarok, Árva az árvát, csontvázat a csontváz
(1923 Tóth Árpád)
A mama fáradtan, esetten érzi, aludni volna jobb
(1934 József Attila)
kezdtek távozni, egyesével, párosával, úgy ahogyan jöttek. De most egy kissé esettebben, egy kissé törődöttebben, egy kissé fáradtabban
(1975 Kertész Imre²)
Az átlagember egy kicsit szürkébb, esettebb, baktatósabb, mint Nyugaton
(1989 Konrád György)
2. (rég)
az eredendő bűn következtében megromlott természetű, bűnös 〈ember〉
E’ terméſzetet a’ bn meg-veſztette, Terméſzettel harag fiának tette […]. Az eſett embert lelké ’s testében; De ha meg-maradt vólna épségben: Terméſzete lett vólna okos vezér
(1790 Szőnyi Benjámin)
Amíg mások a vackon szenderegnek, Én egy Madonnát hivogatok némán, Nagyasszonyát az esett embereknek
(1906 Ady Endre)
3. (kissé rég)
házasságon kívül terhessé lett, megesett 〈leány〉
bús bánatjába, Mint esett szűz, úgy meg-sírt
(1798 Csokonai Vitéz Mihály)
Míg az esett hölgyet szigorún elitéli e törvény, Hogyha a szégyentől bűnös uton menekül: Gyáva megejtőjét, ki a bűn szerzője, miért nem Büntetitek szintén? Hát ez egyenjoguság?
(1881 Tomor Ferenc)
[a halászok és favágók] egy esett lányt találnak útközben, egy másik lányt megszöktetnek
(1940 Komor András)
4. (rég v. nyj)
elhullott v. elejtett 〈állat〉, ill. abból származó 〈hús, bőr〉
Hiszem a’ parasztnak mi otthonn nem hadjuk Hogy esett húst egyen, az ebeknek adjuk
(1803 Nagy Sámuel²)
A brenóci kastélyban egy hét alatt minden megváltozott. Az esett bőrök eltűntek a márványkorridorokról
(1856 Jókai Mór)
Mikor itt tatár-török dúlt és temetetlenűl maradt halott ember, esett állat és mikor a magyar helységek fölött még az akasztófa őrködött, több volt a holló mint ma – szelidebb erkölcsök idejében
(1901 Herman Ottó)
A gyerek undorodva dobta bele a kis esett hörcsögöt egy akna-sírba
(1934 Móra Ferenc)
ÖU: megesett, összeesett
Sz: esettség
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, esetten

Beállítások