esküvői mn 1B3
1. ’az az 〈aktus, alkalom〉, amelyen a házasságkötés, az esküvő megtörténik, bekövetkezik, ill. az ezt tanúsító 〈okmány〉’ ❖ Linácska korát az esküvői bizonyitványból tudtam meg (1872 Fővárosi Lapok C8088, 788) | Igy ment végbe a császár és király legidősb leányának, Gizella főherczegnőnek Lipót bajor herczeggel tartott esküvői ünnepe (1873 Vasárnapi Újság C7387, 262) | esküvői szertartás (1960 Makai Imre ford.–Dosztojevszkij 9418006, 125) | A díszes világoskék kapuvári legényruha esküvői alkalomra készült gyönyörű horgolt vitézkötései, színes csillagos gombolásai a kapuvári mesterek magas szakmai tudását dicsérik (1994 Domonkos Ottó CD52).
1a. ’az esküvőhöz kapcsolódó, esküvő alkalmából tartott 〈történés, cselekvés, szokás〉, ill. az esküvőn haszn. v. ahhoz az alkalomhoz tartozó 〈tárgy, dolog, jelenség〉’ ❖ Emma esküvői készülődéseinél elmondja ugyan, hogy a menyasszony tépő kínokat szenved (1872 Fővárosi Lapok C8088, 58) | áhítják a szívek […] a régi esküvői pompát (1923 Krúdy Gyula CD54) | Amerikában a dolgozó nő rendszerint csak az esküvő előtt vőlegényétől kapott wedding ringet (esküvői gyűrűt) hordja (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 95) | az Árgirus egyik jelenetében (a menyasszony háromszori arculütése az esküvői lakomán) „eredeti” erdélyi főúri szokás leírását látták (1964 Stoll Béla CD53) | vidáman járja az esküvői táncát (2001 Országgyűlési Napló CD62) | A tánc végén az új asszony elé kötényt kötöttek, ebbe öntötték a tányér tartalmát, amellyel a fiatal pár az esküvői szokások szerint megszökött (2003 Lakos Ágnes CD36) | Születésnapi és esküvői torták rendelésre (2008 Magyar Élet 3214001, 7).
1b. ’esküvőn részt vevő, ill. abban közreműködő 〈személy v. csoport〉’ ❖ az egész esküvői menet fényes magyar ruhákba volt öltözve (1871 Fővárosi Lapok C8087, 917) | [Kanizsai] lett az én esküvői tanúm (1979 László-Bencsik Sándor 9383005, 157) | esküvői fényképész (1995 Magyar Hírlap CD09) | A Mohácsról jött fényképész a nyárádi hősök emlékműve elé állította az esküvői párt (2002 Népszabadság aug. 19. C7850, 10).
1c. (ritk) ’olyan 〈időszak v. helyszín〉, amikor v. ahol esküvőt tartanak’ ❖ az esküvői nappal nem csak szerelem, vágyak és rózsalevelek járnak (1870 Fővárosi Lapok C8086, 72) | A rendőrség tegnap őrizetbe vett nyolc embert a jeruzsálemi esküvői épület előző éjszakai összeomlásával összefüggésben (2001 Magyar Hírlap CD09) | Mindent együtt terveztünk, a közös jövőnkről beszéltünk. Esküvői helyszínt keresgéltünk, terveztem a menyasszonyi ruhámat (2005 Molnár Anikó 3239001, 107).
2. ’esküvő alkalmára v. annak alkalmából készült 〈meghívó, híradás, fénykép stb.〉’ ❖ Minorich Albert esküvői hirében a menyasszony tévesen volt kisasszonynak emlitve, miután ő fiatal özvegy volt (1875 Fővárosi Lapok C8091, 487) | eljegyzési és esküvői kártyák stb. kitűnő minőségben és a legjutányosabb árban (1913 Magyar Nyelvőr C5970, [146]) | ez a fényképész az esküvői képeiről volt híres (1947 Németh László² 9485004, 147) | Előfordult például, hogy súlyos válságban lévő beteget kezeltem, majd négy hónap múlva esküvői meghívót kaptam tőle (1997 Figyelő CD2601) | Vőfélybokrétáktól az esküvői videofelvételekig terjed a kínálat [az esküvőkkel kapcsolatos kiállításon] (2004 Népszabadság dec. 14. C7852, 20).
3. (tulajdonnév részeként is) ’esküvő szervezésével foglalkozó, ill. esküvőhöz szükséges kellékeket árusító v. kölcsönző 〈cég, üzlet〉’ ❖ alkalmi, esküvői ruhakölcsönző üzletemet megnyitottam (1957 Népszava máj. 21. C4822, 7) | Esküvői Rendezvényiroda (1989 Népsport márc. 20. C8058, 8) | A zsúfolásig telt Vigadóban nagy taps fogadta a hölgyeket, akik a Mercedes Esküvői Szalon ruhakölteményeiben pompáztak (1995 Magyar Hírlap CD09).
Vö. ÉKsz.