eső fn 1C esső
1. ’(döntően) folyékony halmazállapotú, 0,5 milliméternél nagyobb átmérőjű, egymástól viszonylag nagy távolságra szétszórt cseppek formájában(, időben egyenletes intenzitással) hulló csapadék, ill. ilyen csapadék hullása mint időjárási jelenség’ ❖ a’ hideg eſſ után mindjárt meleg napfény kvetkezik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 29) | azon levegő, mellyet mi nyugotról kapunk, nedvet, s következőleg esőt hozó szokott lenni (1847 Hetilap CD61) | az eső elállt, csak a fákról perdült le egy-egy nagy csepp halk koppanással (1921 Angelotti Mária CD10) | háromnapos eső (1937 Szentiványi Jenő 1145002, 72) | egy országban évtizedek óta vagy még régebbtől esik az eső, zuhog, ömlik, szemerkél, permetez, és mindenünk vizes már (1989 Esterházy Péter 2024006, 19) | savas esők pusztítják el az erdeinket (1991 Csoóri Sándor 9090056, 264) | a meteorológia a következő napokra még hidegebbet és havas esőt jósol (2002 Magyar Hírlap CD09).
2. (birtokszóként) (irod) ’azonos jellegű, típusú dolgok, jelenségek (folyamatosan) hulló, áradó v. vkit beborító sokasága’ ❖ Nem türheti árját öntött örömének, Nincs’ ellenzö gáttya ki-tört özönének, Fö-kép’ a’-hogy töle ezek el-menének, Vala vig eſsöje cſurogó könyvének (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 163) | Hullott nagyszemű jég, kövek és oly tűznek esője, Melyből szikra elég volt lángba borítani tüstént Akire ráhullott (1845 Arany János CD01) | az áldás esője (1862 Vasárnapi Újság C7376, 38) | egész esője hull a hortenziának, mályváknak, egész áradata az azaleáknak, gyöngyvirágnak (1918 Szomory Dezső 9683002, 117) | aláhúzom ezt a szép magyar szót [ti. a jelentés szót], hiszen oly jól sűríti magába a jeltömeget, a képzettársítások esőjét (1975 Nemes Nagy Ágnes 9479036, 54) | A kutatók szerint a „hideg korallok” az áramlásokból, illetve az elpusztult planktonlények „esőjéből” nyerik táplálékukat (2003 Természet Világa CD50).
Ö: aranyeső¹, aranyeső², csillag~, dara~, hamu~, jég~, kén~, kő~, tűz~, vér~, virág~, zápor~.
UB: -felleg.
ÖU: könny~, rózsa~, szikra~.
ÖE: ~ágyú, ~álló, ~eloszlás, ~ernyő, ~függöny, ~hiány, ~illat, ~isten, ~légy, ~leső, ~mosta, ~pőcsik, ~szag, ~szitálás, ~zuhatag.
Sz: esőcske.
Vö. CzF. eső¹; ÉrtSz. eső²; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. eső²; SzT. eső[²]; ÚMTsz. eső²