esőverte mn 6B (/vál)

’olyan 〈dolog, ritk. élőlény〉, amelyet (heves v. tartós) eső vert, áztatott’ ❖ ſzénánk kevés, de nem eſſ verte, és igy igen jó (1800 Magyar Kurír C0338, 278) | Egyszerre megered a zápor […], a közhelyek tele vannak sopánkodó, esőverte néppel, egyszer-egyszer jő még nagy futva valami bőrig átázott mulatozó, akinek azután senki sem akar helyet adni (1858 Jókai Mór CD18) | a ház előtt a két öreg nő, Ráchel és Irma álldogálnak esőverte kalapban, lompos szoknyában (1916 Krúdy Gyula CD54) | Szaladt a terepjáró a makói úton, esőverte, sáros puszta közepén (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; SzT.; ÉKsz.².

esőverte melléknév 6B (/vál)
olyan 〈dolog, ritk. élőlény〉, amelyet (heves v. tartós) eső vert, áztatott
ſzénánk kevés, de nem eſſ verte, és igy igen jó
(1800 Magyar Kurír)
Egyszerre megered a zápor […], a közhelyek tele vannak sopánkodó, esőverte néppel, egyszer-egyszer jő még nagy futva valami bőrig átázott mulatozó, akinek azután senki sem akar helyet adni
(1858 Jókai Mór)
a ház előtt a két öreg nő, Ráchel és Irma álldogálnak esőverte kalapban, lompos szoknyában
(1916 Krúdy Gyula)
Szaladt a terepjáró a makói úton, esőverte, sáros puszta közepén
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; SzT.; ÉKsz.²

Beállítások