esteledik tn ige 12b
1. (alany n. v. az idő alannyal, csak egysz 3. sz-ben) ’fokozatosan beáll az est, este lesz’ ❖ A’ Kosár’ óldalát gyengén egy kis fával Kopogasd, bogara míg fel-telepedig [!] Az üres Kosárba, ’s ott meg-tsendeſedik, […] Ezt pedig tselekedd mikor eſtveledik (1774 Vesmás Márton C4461, 88) | a’ szoba setét volt midőn beléptem. Már erősen estveledett (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 297) | Az idő pedig haladt, estélyedni kezdett (1856 Garay Alajos C1806, 28) | estéledett az idő (1956 Magyar Nyelvőr C6008, 468) | [Az anyuka] az újsággal legyezi magát, mert hiába esteledik már, nem akar enyhülni a meleg (2009 Rakovszky Zsuzsa 3271003, 53).
1a. (mn-i ign-i alakban) (irod) ’fokozatosan az este idejére jellemző állapotába kerül vmi’ ❖ magokra, ’s az estéledő világnak hagyta őket, kik ott forró ajakakkal ’s dobogó szivekkel esküdtek egymásnak örök hivséget (1833 Hasznos Mulatságok C8338, 221) | a városi zajt az esteledő alkony csendje váltotta föl (1857 Vadnay Károly 8501001, 156) | mintha alatta megcsillogott volna az enyhülő tüzü esteledő napfényen az a bronzszinü haja (1913 Pesti Hírlap aug. 28. C5661, 1) | Autóbusz nem jött, tehát volt idő bőven, hogy figyeljem a pesti boulevard esteledő életét (1926 Pesti Hírlap márc. 7. C5674, 7) | Ülni az esteledő udvaron egy szúnyogstift borsmentaillatában (2005 Népszabadság szept. 17. C7853, 10).
1b. esteledik vkire (csak a rá szem nm paradigmatikus alakjaival) ’ráesteledik (vhol) vkire’ ❖ talán a’ világ’ végéig sem állottak volna meg: de reájok estveledék; ’s egyszer csak zupp! belé egy farkasverembe mindnyájan (1829 Muzárion C5249, 104) | egészen rám esteledett. Sötét volt, a sok szentjánosbogár csillogott körülöttem (1892 Jókai Mór CD18) | A harmadik éjjelt töltöttem kint a hegyekben, ahol éppen rám esteledett (1921 Ujfalusi László CD10) | Ha ránk esteledik [a kerti parti közben], gyújtsunk sejtelmes fényeket, például bambuszfáklyákat (1999 Lakáskultúra CD39).
2. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy az este utolér vhol vkit〉’ ❖ Ott, a hol én nevelkedtem, Egy dombról egy patak folyt; Hányszor ott nem estvéledtem! (1801 Kisfaludy Sándor CD01) | Henriette azt hívé, hogy a ház gazdája bizonyosan távol van, s föltette magában, hogy megvárja, míg hazajön. Azonban egyik óra a másik után mult s Henriette utóbb is tovább menni volt kénytelen, nehogy ott esteledjék (1860 Jókai Mór C2253, 388) | Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem... (1922 A magyar népzene C2714, 211).
Ö: be~, el~, rá~.
ÖU: meg~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. est; ÉKsz.; ÚMTsz.