észbontó mn 17A (túlzó is)

1. (szinte) az őrületbe kergető(en nagy erejű v. felfokozott) 〈hang, érzés stb.〉’ ❖ egy észbontó sikoly hasitotta a csendes levegőt (1884 Sikor Margit C3742, 16) | észbontó látomások nehezültek rám (1898 Jakab Ödön C2196, 118) | csak a közeledő végre gondolt észbontó félelemmel (1925 Szentgyörgyi Sándor CD10) | Mária csak a szivedobogását hallotta. […] Valami észbontó zakatolás, ritmus tüntetett benne a rémületes éjszaka és az egyedülvalóság ellen (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 32) | 1945. március 4-én az orsolyák pincéjében szorongtunk, katonák és bemenekült civilek. Észbontó robajjal estek a bombák (1979 Hiller István²–Németh Alajos CD52).

2. ’〈kül. nőre vonatkoztatva:〉 izgató(an szép), érzéki (vágyat ébresztő) 〈személy v. testrész, gesztus stb.〉’ ❖ [előtte lebegtek a nő] észbontó csillagszemei (1852 Beöthy László¹ C0999, 122) | kábitó, észbontó a mosolygása (1881 Palotás Fausztin C3409, 82) | ugyanabba a nőbe szerettek bele, az észbontó Fruzsinkába, akiről a régi krónikák jót és rosszat vegyesen följegyeztek. Kacér volt, és ábrándos volt, mint a holdas éjjel (1913 Krúdy Gyula CD54) | az észbontó csókolódzások emléke végigkisérte utazásain (1932 Molnár Ákos CD10) | Az észbontó, meztelen lábak tulajdonosa ott áll előtte: csak a kezét kell kinyújtania (1982 Jékely Zoltán 9278103, 31).

3. ’〈vmely bosszantó, mérgelődésre v. felháborodásra okot adó dolog jelölésére〉’ ❖ Minek ilyen észbontó, subtilis nagy semmivel untatni a hölgyeket! (1847 Magyar Szépirodalmi Szemle C3004, 176) | Következetessége észbontó, Katám! (1900 Abonyi Árpád C0476, 77) | – Barátom, oly jó, olyan isteni [ti. a darab]! Gyilkolni tudnék. Le tudnálak szúrni, mint egy tyúkot, hogy nem én találtam ki. Észbontó! (1928 Rédey Mária CD10) | a fejesek bőröndszámra cipelnek ki az épületből különféle dokumentumokat. Ez észbontó, semmit sem hagytak abba, hiába ígérgetnek most fűt-fát (1990 Lovass Zoltán 1097002, 220).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

észbontó melléknév 17A (túlzó is)
1.
(szinte) az őrületbe kergető(en nagy erejű v. felfokozott) 〈hang, érzés stb.〉
egy észbontó sikoly hasitotta a csendes levegőt
(1884 Sikor Margit)
észbontó látomások nehezültek rám
(1898 Jakab Ödön)
csak a közeledő végre gondolt észbontó félelemmel
(1925 Szentgyörgyi Sándor)
Mária csak a szivedobogását hallotta. […] Valami észbontó zakatolás, ritmus tüntetett benne a rémületes éjszaka és az egyedülvalóság ellen
(1936 Berczeli Anzelm Károly)
1945. március 4-én az orsolyák pincéjében szorongtunk, katonák és bemenekült civilek. Észbontó robajjal estek a bombák
(1979 Hiller István²–Németh Alajos)
2.
〈kül. nőre vonatkoztatva:〉 izgató(an szép), érzéki (vágyat ébresztő) 〈személy v. testrész, gesztus stb.〉
[előtte lebegtek a nő] észbontó csillagszemei
(1852 Beöthy László¹)
kábitó, észbontó a mosolygása
(1881 Palotás Fausztin)
ugyanabba a nőbe szerettek bele, az észbontó Fruzsinkába, akiről a régi krónikák jót és rosszat vegyesen följegyeztek. Kacér volt, és ábrándos volt, mint a holdas éjjel
(1913 Krúdy Gyula)
az észbontó csókolódzások emléke végigkisérte utazásain
(1932 Molnár Ákos)
Az észbontó, meztelen lábak tulajdonosa ott áll előtte: csak a kezét kell kinyújtania
(1982 Jékely Zoltán)
3.
〈vmely bosszantó, mérgelődésre v. felháborodásra okot adó dolog jelölésére〉
Minek ilyen észbontó, subtilis nagy semmivel untatni a hölgyeket!
(1847 Magyar Szépirodalmi Szemle)
Következetessége észbontó, Katám!
(1900 Abonyi Árpád)
– Barátom, oly jó, olyan isteni [ti. a darab]! Gyilkolni tudnék. Le tudnálak szúrni, mint egy tyúkot, hogy nem én találtam ki. Észbontó!
(1928 Rédey Mária)
a fejesek bőröndszámra cipelnek ki az épületből különféle dokumentumokat. Ez észbontó, semmit sem hagytak abba, hiába ígérgetnek most fűt-fát
(1990 Lovass Zoltán)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások