eszel ige 1b (rég v. nyj)
1. tn ’(erősen) gondolkodik, ill. töri a fejét (vmin), agyal’ ❖ Észelni vagy eszelni az mondatik, a ki eszével foglalatoskodik szanaszélt (1792 Barczafalvi Szabó Dávid C0789, 30) | képes eszelni s okos szóval magyarázni magát ki (1870 Fábián Gábor ford.–Lucretius C1657, 68) | ha eszelni tudnál a hájfejeddel, hát akkor azt is tudnád, hogy […] a főhadnagy ur is vele megyen (1898 Abonyi Árpád C0475, 14) | Az elmúlt hetekben szinte másra sem gondoltam, kínlódtam, eszeltem, járás közben botladoztam és kábultan néztem az emberek arcába (1924 Déry Tibor CD10) | A fiam mindég eszöl valamin (1957 Szegedi szótár C6400, 387).
1a. ts ’kitalál, kieszel vmit’ ❖ Akkor eszelt Győri egy ilyen furfangot (1879 Arany János C0657, 138) | A bizsókpengén ügyesen eszelt fatok van, a „subája”, hogy az él védve legyen, meg hogy „kárt ne tegyen a tarisznyában” (1911 Malonyay Dezső CD07) | midőn itt ábrándozott, magában kivont, összeadott, terveket koholt, csapdákat eszelt, regényes variációkat állított szobalányok vagy grófnék elragadására (1915 Krúdy Gyula CD54) | Honnan szedte, miből eszelte, hogyan tartotta fejben e bonyolult, száz személyt foglalkoztató színpadot, senki se tudta (1923 Molnár Ákos CD10).
2. ts ’észrevesz, észlel, ill. észbe vesz vmit’ ❖ Eszeltedë a’ farkasnak Melly lappangós járata? (1825 Erdélyi János¹ C1626, 41) | [a városokba] az utasok hozták el a híreket, s úgy terjedtek el szájról szájra. Néha egy-egy külföldi háborúnak már vége is volt, mikor itt eszelni kezdték, hogy kezdődik (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | – Mért van az, édesapám, hogy a kastélyba az úri gyerekeknek többet visz a Mikulás, mint nekünk? – Bizony nem tudom én, édes fiam. – Meg kellene tőle kérdezni. (Ez a kópé már eszeli a szocializmust.) (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | El nem akarom hinni, hogy csakugyan elveszett már az ifjúság én belőlem. Eszelem mint eszelős hogy nem is igaz az ami volt eddig, az nem lehet érvényes (1919 Szép Ernő CD10).
3. ts ’oktat, tanít, ill. vmely dolgot tanácsolva v. magyarázva kiokít vkit’ ❖ [a bujtogatók azon igyekeznek, hogy] az Embereket engedetlenségre, és fejességre beſzéllyék reá; st még eſzelik is az Alattvalót, mi módon engedetlenkedheſſen az a’ maga ura eránt (1791 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0174, 346) | Hugom okos nő, én eszelém őt, iparkodjék Löblt olly nyilatkozatokba sodrani, miket használhatunk (1846 Kuthy Lajos C2857, 45) | Ennek hogy nem volt ki ójja, Ki eszölje: nem is félté Senki a veszedelemtől (1872 Vajda János C4648, 23) | Ó Atreüsz fia, mely isten, s mi végzet Eszelt e fortélyra s erőszakra téged? (1907–1915 Baksay Sándor ford.–Homérosz C0735, 344) | Rágalom! – védelmezte az asszony jövendőbeli urát. – De még ha ugy is volna, a mint mondja, – eszelte a szive ügyébe beleavatkozó legényt, – én megbocsátanék neki (1918 Budapesti Hírlap jún. 2. C4706, 3).
Ö: ki~.
ÖU: fel~, meg~.
Vö. CzF.; TESz. ész; ÚMTsz.