észellenes mn 15B
1. ’olyan 〈jelenség, cselekedet stb.〉, amely szemben áll a racionális, megfontolt gondolkodással, a józan ésszel, nem felel meg annak’ ❖ a sok férjüség – polyandria – nem csak ész, hanem természetellenes is (1843 Purgstaller József C3554, 78) | A példák parancsolólag mutatják azon irányt, mellyen az okos gazdálkodásnak haladni kell. Ezen irány nem lehet más, mint mindennek munka általi nemesbitése […]. E törekvést csakugyan nem lehet észellenesnek mondani (1847 Hetilap CD61) | Ne küzdjünk a szerencse istennőjével észellenesen! (1877 Fővárosi Lapok C8093, 411) | József nagy fejedelem, a ki hősnek született, látta, hogy minden vállalkozásában szerencsétlen, tudta, hogy mélyeszű férfiu, a ki azonban korlátlan erőszakosságával észellenes dolgokat művel (1903 Morvay Győző CD55) | az ember szabadságának gátjait saját értelmében, tudatában hordja: a megrögzött előítéletekben, rögeszmékben, észellenes szellemi nyűgökben (1976 Martinkó András 1104001, 356).
2. (Fil is) ’olyan 〈irányzat, megközelítés stb.〉, amely a világ rendjében, annak megismerésében nem tekinti elsődlegesnek az értelem, az ész szerepét, ill. olyan 〈kijelentés, gondolat stb.〉, amelyet ilyen szemlélet határoz meg’ ❖ Pomerániában uj vallásfelekezet alakult, melynek főelve, hogy vallási dolgokban a kutatás bűn. E felekezet követői azt állitják, hogy az észellenes hit jobb, mint az eszes hitetlenség (1862 Vasárnapi Újság C7376, 94) | Kinyilatkoztatásra, ugymond Locke, van szükség, de a kinyilatkoztatás is ugyanattól az istentől származván, ki észt adott az embernek, nem lehet észellenes (1895 PallasLex. CD02) | A teljes és következetes racionalizmus születésének ideje a XVII. század első fele. Ezután tűntek el az irracionális, észellenes filozófiai irányzatok (1956 Oláh Andor C6984, 203) | [Nietzsche, Chamberlain, Ruskin és mások] mintegy ellenhatásképpen a pozitivizmus józanságára, különféle mítoszokat alakítanak ki: mindannyian szélsőséges irracionalisták, a pozitivizmus filozófiájában már benne rejlő észellenes, agnosztikus tendenciákat ad abszurdum fejlesztik tovább (1965 Diószegi András CD53).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.