észellenes mn 15B

1. ’olyan 〈jelenség, cselekedet stb.〉, amely szemben áll a racionális, megfontolt gondolkodással, a józan ésszel, nem felel meg annak’ ❖ a sok férjüség – polyandria – nem csak ész, hanem természetellenes is (1843 Purgstaller József C3554, 78) | A példák parancsolólag mutatják azon irányt, mellyen az okos gazdálkodásnak haladni kell. Ezen irány nem lehet más, mint mindennek munka általi nemesbitése […]. E törekvést csakugyan nem lehet észellenesnek mondani (1847 Hetilap CD61) | Ne küzdjünk a szerencse istennőjével észellenesen! (1877 Fővárosi Lapok C8093, 411) | József nagy fejedelem, a ki hősnek született, látta, hogy minden vállalkozásában szerencsétlen, tudta, hogy mélyeszű férfiu, a ki azonban korlátlan erőszakosságával észellenes dolgokat művel (1903 Morvay Győző CD55) | az ember szabadságának gátjait saját értelmében, tudatában hordja: a megrögzött előítéletekben, rögeszmékben, észellenes szellemi nyűgökben (1976 Martinkó András 1104001, 356).

2. (Fil is) ’olyan 〈irányzat, megközelítés stb.〉, amely a világ rendjében, annak megismerésében nem tekinti elsődlegesnek az értelem, az ész szerepét, ill. olyan 〈kijelentés, gondolat stb.〉, amelyet ilyen szemlélet határoz meg’ ❖ Pomerániában uj vallásfelekezet alakult, melynek főelve, hogy vallási dolgokban a kutatás bűn. E felekezet követői azt állitják, hogy az észellenes hit jobb, mint az eszes hitetlenség (1862 Vasárnapi Újság C7376, 94) | Kinyilatkoztatásra, ugymond Locke, van szükség, de a kinyilatkoztatás is ugyanattól az istentől származván, ki észt adott az embernek, nem lehet észellenes (1895 PallasLex. CD02) | A teljes és következetes racionalizmus születésének ideje a XVII. század első fele. Ezután tűntek el az irracionális, észellenes filozófiai irányzatok (1956 Oláh Andor C6984, 203) | [Nietzsche, Chamberlain, Ruskin és mások] mintegy ellenhatásképpen a pozitivizmus józanságára, különféle mítoszokat alakítanak ki: mindannyian szélsőséges irracionalisták, a pozitivizmus filozófiájában már benne rejlő észellenes, agnosztikus tendenciákat ad abszurdum fejlesztik tovább (1965 Diószegi András CD53).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

észellenes melléknév 15B
1.
olyan 〈jelenség, cselekedet stb.〉, amely szemben áll a racionális, megfontolt gondolkodással, a józan ésszel, nem felel meg annak
a sok férjüség – polyandria – nem csak ész, hanem természetellenes is
(1843 Purgstaller József)
A példák parancsolólag mutatják azon irányt, mellyen az okos gazdálkodásnak haladni kell. Ezen irány nem lehet más, mint mindennek munka általi nemesbitése […]. E törekvést csakugyan nem lehet észellenesnek mondani
(1847 Hetilap)
Ne küzdjünk a szerencse istennőjével észellenesen!
(1877 Fővárosi Lapok)
József nagy fejedelem, a ki hősnek született, látta, hogy minden vállalkozásában szerencsétlen, tudta, hogy mélyeszű férfiu, a ki azonban korlátlan erőszakosságával észellenes dolgokat művel
(1903 Morvay Győző)
az ember szabadságának gátjait saját értelmében, tudatában hordja: a megrögzött előítéletekben, rögeszmékben, észellenes szellemi nyűgökben
(1976 Martinkó András)
2. (Fil is)
olyan 〈irányzat, megközelítés stb.〉, amely a világ rendjében, annak megismerésében nem tekinti elsődlegesnek az értelem, az ész szerepét, ill. olyan 〈kijelentés, gondolat stb.〉, amelyet ilyen szemlélet határoz meg
Pomerániában uj vallásfelekezet alakult, melynek főelve, hogy vallási dolgokban a kutatás bűn. E felekezet követői azt állitják, hogy az észellenes hit jobb, mint az eszes hitetlenség
(1862 Vasárnapi Újság)
Kinyilatkoztatásra, ugymond Locke, van szükség, de a kinyilatkoztatás is ugyanattól az istentől származván, ki észt adott az embernek, nem lehet észellenes
(1895 PallasLex.)
A teljes és következetes racionalizmus születésének ideje a XVII. század első fele. Ezután tűntek el az irracionális, észellenes filozófiai irányzatok
(1956 Oláh Andor)
[Nietzsche, Chamberlain, Ruskin és mások] mintegy ellenhatásképpen a pozitivizmus józanságára, különféle mítoszokat alakítanak ki: mindannyian szélsőséges irracionalisták, a pozitivizmus filozófiájában már benne rejlő észellenes, agnosztikus tendenciákat ad abszurdum fejlesztik tovább
(1965 Diószegi András)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások