eszélyes mn 15B (kissé rég)
1. ’megfontolt, helyes ítéletalkotásra képes, eszes, bölcs 〈személy, csoport〉’ ❖ [Anglia virulni fog,] míg a nemzet nem csupán nemes és nagylelkű, hanem eszélyes is lesz (1829 Bajza József C0714, 120) | Katzianer helyébe Jurisics Miklós bízatott meg a főkapitánysággal, közkedvességben állott férfiú és minden viszonyaiban eszélyesebb szenvedelmes elődénél (1861 Szalay László 8419010, 189) | Bánom, bizony, Hogy óvatosb, eszélyesb nem valék Iránta (1867 Arany János ford.–Shakespeare 8014006, 123) | [Orestes] rövid uralkodása alatt méltónak mutatkozott mesteréhez, Attilához: méltányos volt és igazságos, eszélyes és ügyes (1916 RévaiNagyLex. C5710, 777).
1a. ’leleményes, fortélyos, ravasz 〈ember〉’ ❖ őszkor a Gerjedt juhok kosokhoz fordulának; S midőn a nemzés műve végtire Kezdődik a gyapjas szülők között, Hántott eszélyes pásztorom nehány Vesszőt, s a pározás munkája közt A fölhevült juhnyáj elé raká. S ekként fogadva, elléskor csupa Tarkát fiadztak (1864 Ács Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | mivel [Biró Mihály] első Szebenben létét, s ottan viselt dolgait nemcsak a fogdában tudták, hanem Marosszékre is kiszivárogván, az árulása iránti gyanú mind biztosabb alapot nyert; azért az eszélyes gazember, midőn ujból Szebenbe idézték, azt mondá: „Fogassatok el s ugy szállitsatok Szebenbe, hogy a foglyok és a közönség is üldözöttnek higyjen.” (1870 Orbán Balázs 8340017, 157) | eszélyes, mint a róka (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 281).
2. ’megfontolt, körültekintő, okos, ill. leleményes, fortélyos, ravasz 〈gondolkodás, viselkedés, cselekvés stb.〉’ ❖ [Szerető:] előbb az ön becsületéről beszélt ön. [Eudoxia:] Ha e jogot elvesztém, vétkeműl tulajdoníthatja é őn? felele Eudoxia, eszélyesen hozva elő első szenvedélye emlékeit (1843 Petőfi Sándor ford.–Bernard C3512, 65) | eszélyes politicai lépésnek (1844 Pesti Hírlap CD61) | maga körül eszélyes korlátokat vont, a melyek őt megvédenék ama veszélytől, a mely ártatlan csókon kezdődik (1859 Halmágyi Sándor C2007, 71) | Fennebb már jellemeztem, hogy a szászok mily eszélyesen tudták a körülményeket önhasznukra kizsákmányolni (1873 Orbán Balázs 8340020, 26) | bármely anya büszke lehetett volna rá, még az esetben is, ha sejtelme sincs, hogy fia, némileg túlzott s oktalan érzékenységével, mely huszonnégy órával hamarabb késztette távozásra, soha nem cselekedett eszélyesebben. Hogy, mintegy hadvezérként, okos meghátrálással győzött ellenén (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Erdélyben a birtokos nemességnek összességében eszélyesebben kellett élnie, ma úgy mondanánk, intellektuálisabban, mint Magyarországon. Ez a viszonylagos intellektualitás azonban – kivételes dolog az intellektualizmus történetében – páratlanul reális életszemléleten alapult, egy háborús szigorúságú valóságviszonyon (1972 Lengyel Balázs 9393002, 271).
Sz: eszélyesség.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ész; ÉKsz.