eszemadta mn, fn és msz (kül. irod)

I. mn 6A

1. (kissé rég) ’〈(bájosan) vonzó, szemrevaló, csinos személyre, kül. fiatal nőre vonatkoztatva〉’ ❖ ſzázſzor-is el-ſuhannak az allatt az ablak alatt, a’ hol az eſzematta Leányka’ tzipelljét meg-lehet látni (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301007, 127) | az ifju ur ajándékozza [a gyűrűt] az eszem adta kis markotányosnénak (1846 Szigligeti Ede C3991, 4) | az a piktor ugyan eszemadta legényke volt. Csak egy pirinyóval volna magasabb. De éppen csak az államig ér (1892 Jókai Mór CD18) | bevallom, nem egyszer intenzív romantikus óhajtás vett erőt rajtam a bokorugrós, pipikendős eszemadta markotányosné, fiasszony után, aki sóskiflit és narancsot visz kosarában a katonák közé (1915 Erdély Jenő CD10).

2. (/tréf) ’〈csalogató, kellemes dologra vonatkoztatva〉’ ❖ be jó vólt Csipegetni zsenge szőlőt, De levét ezerszer is jobb Dúdolva szürcsölésznünk. S eszemadta kis kezedből Mogyorót szemelni hozzá (1800–1805 Fazekas Mihály CD01) | Mint az eszemadta Sültre szánk: Mosolyogjon a’ sors’ Szája ránk (1843 Athenaeum C0027, 83) | Eszemadta szája hol termett ily szépre? (1865 e. Tolnai Lajos C4218, 219) | Beh csínos, eszemadta városa! (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 141) | Ez oly ennivaló, mint az itt következő kis művésznőnek Egyema Lenkének eszemadta műsorszáma (1942 Új Magyarság dec. 25. C5256, 4) | ici, pici az eszemadta [ti. a lakótelepi erkély], ráadásul a csupasz beton aljazat minduntalan porzik, s ez a szemnek éppoly visszatetsző, mint a felmosóruhának (1985 Népszava júl. 2. C7450, 12).

II. fn 6A (kissé rég)

’〈(vonzó, szemrevaló) személy kedveskedő, ill. gúnyos megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Azért mentem [a konyhára], mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van. Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, amint rakta (1843 Petőfi Sándor 8366024, 43) | Ej, milyen kövér ez a barát szólt egy másik [kuruc] – jó életjök van az eszem-adtáknak (1856 Abonyi Lajos C0503, 32) | természetesen, a dollárkákat fére rakták az eszemadták (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0551, 5) | Ott van hát Bikfai Böske, azt a szép hajnalcsillagát az eszemadtának még most is sir utánam (1873 Athenaeum C0028, 1631) | nem is volt ám olyan idősecske, csak látszott annak. Tüzes vót az eszemadta, csak hát a hamuszinű ruhája vénítette (1915 Móricz Zsigmond C3225, 22) | Nézd, hogy kacsint rád az eszemadta (1959–1961 Jankovich Ferenc 9275021, 15).

III. msz 0 (rég)

’〈érzelmek kif-ére, ill. sorkezdő v. sorvégi helyzetben ritmikai szerepben〉’ ❖ Hozz bort a’ fejszémre, Róddfel a’ nyelére: Viszsza hoz az Isten, Megfizetek menten. Eszem adta! Kincsem adta! (1832 Lencsés József Antal C2907, 111) | Nagy gazda volt az apám, Nagy örökség maradt rám, Hat ökörnek kötele, Meg egy vas villa’ nyele, Eszemadta! (1844 Dalfüzérke 8232026, 68).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

eszemadta melléknév, főnév és mondatszó (kül. irod)
I. melléknév 6A
1. (kissé rég)
(bájosan) vonzó, szemrevaló, csinos személyre, kül. fiatal nőre vonatkoztatva〉
ſzázſzor-is el-ſuhannak az allatt az ablak alatt, a’ hol az eſzematta Leányka’ tzipelljét meg-lehet látni
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
az ifju ur ajándékozza [a gyűrűt] az eszem adta kis markotányosnénak
(1846 Szigligeti Ede)
az a piktor ugyan eszemadta legényke volt. Csak egy pirinyóval volna magasabb. De éppen csak az államig ér
(1892 Jókai Mór)
bevallom, nem egyszer intenzív romantikus óhajtás vett erőt rajtam a bokorugrós, pipikendős eszemadta markotányosné, fiasszony után, aki sóskiflit és narancsot visz kosarában a katonák közé
(1915 Erdély Jenő)
2. (/tréf)
〈csalogató, kellemes dologra vonatkoztatva〉
be jó vólt Csipegetni zsenge szőlőt, De levét ezerszer is jobb Dúdolva szürcsölésznünk. S eszemadta kis kezedből Mogyorót szemelni hozzá
(1800–1805 Fazekas Mihály)
Mint az eszemadta Sültre szánk: Mosolyogjon a’ sors’ Szája ránk
(1843 Athenaeum)
Eszemadta szája hol termett ily szépre?
(1865 e. Tolnai Lajos)
Beh csínos, eszemadta városa!
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
Ez oly ennivaló, mint az itt következő kis művésznőnek Egyema Lenkének eszemadta műsorszáma
(1942 Új Magyarság dec. 25.)
ici, pici az eszemadta [ti. a lakótelepi erkély], ráadásul a csupasz beton aljazat minduntalan porzik, s ez a szemnek éppoly visszatetsző, mint a felmosóruhának
(1985 Népszava júl. 2.)
II. főnév 6A (kissé rég)
(vonzó, szemrevaló) személy kedveskedő, ill. gúnyos megnevezéseként v. megszólításaként〉
Azért mentem [a konyhára], mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van. Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, amint rakta
(1843 Petőfi Sándor)
Ej, milyen kövér ez a barát szólt egy másik [kuruc] – jó életjök van az eszem-adtáknak
(1856 Abonyi Lajos)
természetesen, a dollárkákat fére rakták az eszemadták
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.Gerstäcker)
Ott van hát Bikfai Böske, azt a szép hajnalcsillagát az eszemadtának még most is sir utánam
(1873 Athenaeum)
nem is volt ám olyan idősecske, csak látszott annak. Tüzes vót az eszemadta, csak hát a hamuszinű ruhája vénítette
(1915 Móricz Zsigmond)
Nézd, hogy kacsint rád az eszemadta
(1959–1961 Jankovich Ferenc)
III. mondatszó 0 (rég)
〈érzelmek kif-ére, ill. sorkezdő v. sorvégi helyzetben ritmikai szerepben〉
Hozz bort a’ fejszémre, Róddfel a’ nyelére: Viszsza hoz az Isten, Megfizetek menten. Eszem adta! Kincsem adta!
(1832 Lencsés József Antal)
Nagy gazda volt az apám, Nagy örökség maradt rám, Hat ökörnek kötele, Meg egy vas villa’ nyele, Eszemadta!
(1844 Dalfüzérke)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások