eszemadta mn, fn és msz (kül. irod)
I. mn 6A
1. (kissé rég) ’〈(bájosan) vonzó, szemrevaló, csinos személyre, kül. fiatal nőre vonatkoztatva〉’ ❖ ſzázſzor-is el-ſuhannak az allatt az ablak alatt, a’ hol az eſzematta Leányka’ tzipelljét meg-lehet látni (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301007, 127) | az ifju ur ajándékozza [a gyűrűt] az eszem adta kis markotányosnénak (1846 Szigligeti Ede C3991, 4) | az a piktor ugyan eszemadta legényke volt. Csak egy pirinyóval volna magasabb. De éppen csak az államig ér (1892 Jókai Mór CD18) | bevallom, nem egyszer intenzív romantikus óhajtás vett erőt rajtam a bokorugrós, pipikendős eszemadta markotányosné, fiasszony után, aki sóskiflit és narancsot visz kosarában a katonák közé (1915 Erdély Jenő CD10).
2. (/tréf) ’〈csalogató, kellemes dologra vonatkoztatva〉’ ❖ be jó vólt Csipegetni zsenge szőlőt, De levét ezerszer is jobb Dúdolva szürcsölésznünk. S eszemadta kis kezedből Mogyorót szemelni hozzá (1800–1805 Fazekas Mihály CD01) | Mint az eszemadta Sültre szánk: Mosolyogjon a’ sors’ Szája ránk (1843 Athenaeum C0027, 83) | Eszemadta szája hol termett ily szépre? (1865 e. Tolnai Lajos C4218, 219) | Beh csínos, eszemadta városa! (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 141) | Ez oly ennivaló, mint az itt következő kis művésznőnek Egyema Lenkének eszemadta műsorszáma (1942 Új Magyarság dec. 25. C5256, 4) | ici, pici az eszemadta [ti. a lakótelepi erkély], ráadásul a csupasz beton aljazat minduntalan porzik, s ez a szemnek éppoly visszatetsző, mint a felmosóruhának (1985 Népszava júl. 2. C7450, 12).
II. fn 6A (kissé rég)
’〈(vonzó, szemrevaló) személy kedveskedő, ill. gúnyos megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Azért mentem [a konyhára], mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van. Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, amint rakta (1843 Petőfi Sándor 8366024, 43) | Ej, milyen kövér ez a barát szólt egy másik [kuruc] – jó életjök van az eszem-adtáknak (1856 Abonyi Lajos C0503, 32) | természetesen, a dollárkákat fére rakták az eszemadták (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0551, 5) | Ott van hát Bikfai Böske, azt a szép hajnalcsillagát az eszemadtának még most is sir utánam (1873 Athenaeum C0028, 1631) | nem is volt ám olyan idősecske, csak látszott annak. Tüzes vót az eszemadta, csak hát a hamuszinű ruhája vénítette (1915 Móricz Zsigmond C3225, 22) | Nézd, hogy kacsint rád az eszemadta (1959–1961 Jankovich Ferenc 9275021, 15).
III. msz 0 (rég)
’〈érzelmek kif-ére, ill. sorkezdő v. sorvégi helyzetben ritmikai szerepben〉’ ❖ Hozz bort a’ fejszémre, Róddfel a’ nyelére: Viszsza hoz az Isten, Megfizetek menten. Eszem adta! Kincsem adta! (1832 Lencsés József Antal C2907, 111) | Nagy gazda volt az apám, Nagy örökség maradt rám, Hat ökörnek kötele, Meg egy vas villa’ nyele, Eszemadta! (1844 Dalfüzérke 8232026, 68).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.