észjárás fn 4A

1. ’vmely személyre v. csoportra jellemző, egyedi, a másétól v. a másikétól eltérő gondolkodás(mód)’ ❖ a’ hideg, a’ meleg, és ezer efféle környlállások, másmás gondolkodásrendet, éſzjárást, hajlandóságot és indúlatosságot ſzülnek (1818 Verseghy Ferenc C4431, 20) | [a csalafinta sírfeliratot olvasva] mindjárt gondoltam, hogy a palóc észjárás nem logikátlan egészen (1882 Mikszáth Kálmán 8312137, 127) | A Balatoni Múzeumban van ugyan egy sárkányfejes kampó, de ilyesmihez a juhásznak nincsen kivánsága. Mindenféle mesebeszéd hazudott alakjai sem férkőznek az ő természetes észjárásához (1911 Malonyay Dezső 8292026, 113) | – Micsodáért? – kérdezte Kecskéssy Tibor, aki tunya észjárásával ismét elvesztette a beszéd fonalát (1947 Karinthy Ferenc 2052003, 90) | [Kienastnak] olykor a saját jó ízlésén vagy akár a törvényeken is túl kellett magát tennie. Ha nem így lett volna, akkor bizonyára a bűnözők észjárását sem követheti (2005 Nádas Péter 3241002, 22).

2. ’〈a (társas) viselkedést, helyzetfelismerést stb. meghatározó, vmely egyedre v. faj(tá)ra jellemző állati intelligencia működésének megnevezéseként〉’ ❖ Az állatok észjárását kitalálhatja a természetbúvár, de a részeg emberét nem (1879 Jókai Mór CD18) | Leghumorosabban [a kutya] bakugrásai hatottak, melyekkel olykor merőlegesen felszúrt a levegőbe; minden ilyen ugrása a kutyák észjárása szerint egy-egy tréfa, fővárosi nyelvjárásunk szerint egy jó vicc volt, melyet egy elképzelt kutyaközönség harsány röhögéssel kísért volna (1955 Déry Tibor 2051030, 2) | [a kocsis] magyarázza, hogy az öreggel szaktársak ők – ő fiatal kocsis, az öreg meg kipróbált szakember, aki a lovak észjárását is érti; tisztában van a természetükkel (1961 Népszava máj. 17. C4825, 3) | előfordult, hogy [a puli] még a szilaj bikát is megfékezte. Ilyenfajta eredményes tevékenysége inkább „csavaros észjárásán” és gyorsaságán, fürgeségén, ügyességén múlott (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

Sz: észjárású.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

észjárás ❖ főnév ◦ 4A ◦
permalink
1.
vmely személyre v. csoportra jellemző, egyedi, a másétól v. a másikétól eltérő gondolkodás(mód)
a’ hideg, a’ meleg, és ezer efféle környlállások, másmás gondolkodásrendet, éſzjárást, hajlandóságot és indúlatosságot ſzülnek
(1818 Verseghy Ferenc)
[a csalafinta sírfeliratot olvasva] mindjárt gondoltam, hogy a palóc észjárás nem logikátlan egészen
(1882 Mikszáth Kálmán)
A Balatoni Múzeumban van ugyan egy sárkányfejes kampó, de ilyesmihez a juhásznak nincsen kivánsága. Mindenféle mesebeszéd hazudott alakjai sem férkőznek az ő természetes észjárásához
(1911 Malonyay Dezső)
– Micsodáért? – kérdezte Kecskéssy Tibor, aki tunya észjárásával ismét elvesztette a beszéd fonalát
(1947 Karinthy Ferenc)
[Kienastnak] olykor a saját jó ízlésén vagy akár a törvényeken is túl kellett magát tennie. Ha nem így lett volna, akkor bizonyára a bűnözők észjárását sem követheti
(2005 Nádas Péter)
2.
〈a (társas) viselkedést, helyzetfelismerést stb. meghatározó, vmely egyedre v. faj(tá)ra jellemző állati intelligencia működésének megnevezéseként〉
Az állatok észjárását kitalálhatja a természetbúvár, de a részeg emberét nem
(1879 Jókai Mór)
Leghumorosabban [a kutya] bakugrásai hatottak, melyekkel olykor merőlegesen felszúrt a levegőbe; minden ilyen ugrása a kutyák észjárása szerint egy-egy tréfa, fővárosi nyelvjárásunk szerint egy jó vicc volt, melyet egy elképzelt kutyaközönség harsány röhögéssel kísért volna
(1955 Déry Tibor)
[a kocsis] magyarázza, hogy az öreggel szaktársak ők – ő fiatal kocsis, az öreg meg kipróbált szakember, aki a lovak észjárását is érti; tisztában van a természetükkel
(1961 Népszava máj. 17.)
előfordult, hogy [a puli] még a szilaj bikát is megfékezte. Ilyenfajta eredményes tevékenysége inkább „csavaros észjárásán” és gyorsaságán, fürgeségén, ügyességén múlott
(1993 Sárkány Pál et al.)
Sz: észjárású
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások