eszményít ts ige 4b4

1. (tárgy n. is) ’a valóságosnál kedvezőbb színben tüntet fel, ill. úgy ábrázol v. alakít át (vmivé, vmilyenné, es. vkivé) vmit, vkit, hogy az vmely eszménynek megfeleljen’ ❖ A keresztyén művészet […] a természetet, mondhatnám, eszményítette (1840 Hunfalvy Pál 8192003, 143) | [némelyik festő] az általa arcképezett egyén arckifejezését eszményiti (1864 Szokoly Viktor C4047, 131) | A nőszív különben arra van alkotva, hogy eszményítsen (1884 Jókai Mór CD18) | egyes retorok félig tréfásan nemeslelkű pappá eszményítették Busiris alakját (1912 RévaiNagyLex. C5700, 138) | [Jeanne D’Arc, akit] a rajongó Schiller földöntúlivá eszményített (1938 Népszava máj. 15. C7506, 6) | a kertet „ligetté”, „rózsás labirinth”-tá eszményíti Berzsenyi (1999 Magyar Hírlap CD09) | az idealizált, eszményített múltban (2001 Schweitzer Gábor CD58).

2. ’tökéletesnek, mintaszerűnek feltüntetve eszménynek tekint, eszményképpé emel vmit, vkit’ ❖ ők ama’ boldogságot élvezék, mellyet a’ földi ember alig eszményithet, annál kevésbbé reménylhet (1841 Athenaeum C0023, 539) | hevesen szájon csókolni az eszményített hölgyet, Petőfi erre nem is gondolt (1919 Hatvany Lajos 9229008, 82) | [Csokonai] költeményeiben feltűnik […] a természetimádásnak és egyéni függetlenségnek Rousseaut eszményítő kultusza (1932 Pintér Jenő CD44) | [a romantika] a távoli teljességgel szemben a szabálytalanságot, a töredékességet eszményíti (2002 Magyar Hírlap CD09).

J: idealizál.

Vö. ÉrtSz.; TESz. eszmény; ÉKsz.

eszményít tárgyas ige 4b4
1. (tárgy n. is)
a valóságosnál kedvezőbb színben tüntet fel, ill. úgy ábrázol v. alakít át (vmivé, vmilyenné, es. vkivé) vmit, vkit, hogy az vmely eszménynek megfeleljen
A keresztyén művészet […] a természetet, mondhatnám, eszményítette
(1840 Hunfalvy Pál)
[némelyik festő] az általa arcképezett egyén arckifejezését eszményiti
(1864 Szokoly Viktor)
A nőszív különben arra van alkotva, hogy eszményítsen
(1884 Jókai Mór)
egyes retorok félig tréfásan nemeslelkű pappá eszményítették Busiris alakját
(1912 RévaiNagyLex.)
[Jeanne D’Arc, akit] a rajongó Schiller földöntúlivá eszményített
(1938 Népszava máj. 15.)
a kertet „ligetté”, „rózsás labirinth”-tá eszményíti Berzsenyi
(1999 Magyar Hírlap)
az idealizált, eszményített múltban
(2001 Schweitzer Gábor)
2.
tökéletesnek, mintaszerűnek feltüntetve eszménynek tekint, eszményképpé emel vmit, vkit
ők ama’ boldogságot élvezék, mellyet a’ földi ember alig eszményithet, annál kevésbbé reménylhet
(1841 Athenaeum)
hevesen szájon csókolni az eszményített hölgyet, Petőfi erre nem is gondolt
(1919 Hatvany Lajos)
[Csokonai] költeményeiben feltűnik […] a természetimádásnak és egyéni függetlenségnek Rousseaut eszményítő kultusza
(1932 Pintér Jenő)
[a romantika] a távoli teljességgel szemben a szabálytalanságot, a töredékességet eszményíti
(2002 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. eszmény; ÉKsz.

Beállítások