észrevesz ts ige 9b
1. ’〈ember, állat〉 hirtelen, váratlanul megpillantva szemével érzékel, egyszersmind tudatosít, tudomásul vesz v. felismer vmit, vkit’ ❖ azért jöttem, hogy annak [ti. a fiúnak] életben való létét jelentſem, a’ mi kedves Léányunk vette tet éſzre a’ hegyek között (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 141) | Csak meg ne lássanak, ne vegyenek észre! (1894 Czóbel Minka 8077004, 51) | A keselyűk reggelenkint hálóhelyeikről, havasok ormáról, kerengve a felhőkig emelkednek a tájak fölé, hogy a dögöt észrevegyék (1901 Herman Ottó 8183002, 95) | Amint elértek a Petit-Pont közelébe, jobb kéz felől füstölgő lámpákkal megvilágított zsibárusbódékat vettek észre (1955 Lányi Viktor ford.–France 9381002, 40) | a fehér falifülkébe vésve feliratot vettem észre (2010 Nádori Lídia ford.–Müller⁴ 3243001, 11).
1a. (tárgy n. is) ’〈műszer, gép〉 észlel, érzékel vmit’ ❖ Ha helyes elvre van alapítva szerkezete, ha jó karban van tartva, akkor a gépezet észrevesz és jegyez vakon de híven […]; fölveszi a benyomást, s a mint kapta úgy át is szolgáltatja. Az ember csak felügyel, igazgat s a kész jegyzeteket feldolgozza (1869 Természettudományi Közlöny C7893, 17) | a Batávia környéki vizeken japán repülőgépek ellenséges hajórajt vettek észre (1942 Déli Hírlap 2121001, 1) | Az új, különleges radar észreveszi a csodagépet [ti. a lopakodót] (2001 Magyar Hírlap CD09).
2. ’vmely korábban nem érzékelt dolgot, jelenséget észlelve, érzékelve és abból következtetve (hirtelen) felismer, tudatosít, megállapít vmit vki’ ❖ Kriſtina a’ látott jelekbül elég nyilván éſzre vette, hogy a’ Hertzegnek ſzive tellyesképpen ſzépsége után hódúlt (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 84) | Ekkor vevék észre, hogy paradicsom helyett börtönbe zárták önmagukat (1849 e. Vasvári Pál 8515010, 226) | a hamis hangot észre veszed az imádott díva éneklésében (1915 Krúdy Gyula CD54) | elindulok vaktában valamerre, de amikor észreveszem, hogy a Kálvária irányába haladok, ijedten visszafordulok (1973 Gion Nándor 9190007, 244) | Schmutz úr nevének egyértelmű jelentését az álomgazda jó darabig észre sem vette (2010 Murányi Beatrix ford.–Kast 3240003, 143).
2a. (tagadó szerkezetben a se, sem szóval) ’figyelemre sem méltat, semmibe vesz vkit, vmit vki’ ❖ Nálunk mondanak valamit annak, a ki érkezik, hogy: Isten hozott, vagy ezt vagy azt, a mi a szájára jön az embernek, de észre se venni valakit, egy leányt, ez lelketlenség (1894–1906 Thury Zoltán 8479007, 12) | A „Leaves of Grass” első kiadása eleinte semmiféle érdeklődést sem keltett, észre sem vették (1919 Pásztor Árpád CD10) | Azt hiszi, Ricsi nem lát engem? Dehogynem! Nagyon jól tudja, hogy itt vagyok. Csak éppen nem törődik velem, észre se vesz. Hogy megkérdezné: – Miből élsz, Papilinkó, hogy van a lányod? – Azt nem! (1969 Mándy Iván 9420026, 198) | aki neked kell, az észre se vesz, aki mellett elmész, az meg beléd esik (2000 Népszabadság dec. 15. C5833, 11).
2b. (hátravetett ik-vel) (biz) ’〈vmely kijelentéssel kapcs. kételkedés, elutasítás kif-ére〉’ ❖ [J.:] Én a háborús közép időben születtem, s meg kell vallanom, valami – bizonyos vitézi tűz bujdosik is ereimben, melyet alig titkolhatok. [Y.:] Vettem észre. Az a bizonyos tűz, engedelmével, nem egyéb, mint otrombaság (1821 Vörösmarty Mihály C4540, 201) | Mindig büszke voltam arra és ma még inkább az vagyok, hogy leányomat ez intézetben neveltettem, mely bizonyára egyike a legjobbaknak Párisban. A fiatal leányok ott kitünő neveltetésben részesülnek és igen kitünő összeköttetésekre tesznek szert. A marquisné mosolygott, mialatt Moulinet urat tetőtől talpig végig mérte. „Veszem észre”, mondá aztán gunyos hangsulyozással (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536002, 123) | Szinésznő.: Látogatást várok… nem tudom mikor szabadulok. Ha későn szabadulok, nem megyek. Kritikus.: Maga akkor szabadul a látogatóitól, amikor akar. Mama.: Veszem észre (1912 Molnár Ferenc² 9453004, 53) | – Bizony isten, szerettem [a férjem] – mondta. – Akárki akart udvarolni azután, nem engedtem. – Vettem észre. – Mégis azt mondják, hogy a fiam nem tőle van (1966 Esti Hírlap aug. 31. C4755, [3]).
3. észreveszi magát ’(rossz, kellemetlen) helyzetére, állapotára, (nem megfelelő, nem odaillő) viselkedésére, ill. önkéntelenül, nem tudatosítva végzett cselekedetére ráébredve észbe kap’ ❖ [a betegeknek,] ha éſzre nem véſzik magokat ’s nints erejek hogy ki-meheſſenek a’ kamarából vagy ſzobából a’ ſzabad ſzellre, azonnal el-kell veſzniek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 533) | No az pedig nem vót jelös – fakad ki János hirtelen, de mire észrevenné magát, már késő a tagadás (1898 Tömörkény István 8493017, 98) | Elbámult szegény egy embernyi nagyságú halon, s mire észrevette magát, az óriási óceánjáró nélküle eredt az Újvilág felé (1943 Nagy István⁴ 9471001, 130) | A verekedésben egy pillanatra át is ölelt, de aztán észrevette magát és berohant a cukrászdába (2002 Magyar Hírlap CD09) • azon veszi észre magát (főmondatként v. főmondat részeként hogy ksz-s mellékmondattal) ’〈annak kif-ére, hogy vmire, kül. a korábbitól eltérő (váratlan, nem szokványos) helyzetére, állapotára, viselkedésére hirtelen ráeszmél, ráébred vki〉’ ❖ egyſzer tsak azon veſzi éſzre ’magát az Orſzág-gyüléſe, hogy a’ Polgári-Rend Députátuſsai [= küldöttjei] közzül-is mintegy 100 fejekre fel-van lapodva a’ kalap (1789 Magyar Kurír C0315, 574) | nem tudtam: mit cselekszem? hova megyek? csak azon vettem észre magamat, hogy Ternyei szobájában vagyok (1846 Petőfi Sándor 8366445, 14) | azon vettem hát észre magamat, hogy a pipa kiesett a számból (1935 Tersánszky Józsi Jenő 9706004, 15) | Uri azon vette észre magát, hogy ültében imát dúdol előre-hátra himbálózva a legyilkoltak lelki békéjéért (2005 Spiró György 3283003, 357).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. észrevehet, ~, észrevétetik; ÚMTsz.