észrevétlen mn és hsz  észrevételen (ritk)

I. mn 14B

’olyan 〈dolog, személy, jelenség stb.〉, amelyet v. akit nem vesznek észre, v. amely v. aki nem, alig v. nehezen vehető észre, ill. amely v. aki nem szembeötlő, nem feltűnő’ ❖ Észrevétlen, észre nem vett (1803 Sándor István C3667, 480) | a virágok is gyöngédebbek, kisebbek voltak, illatjuk észrevétlenebb, de sokkal bájosabb a mostaninál (1847 Jósika Miklós 3236001, 48) | észrevétlen lassúsággal (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [A sivatagi róka] a nyomot gondosan felkutatja, mélyen süllyesztett orral hangtalanul, nesztelenül és észrevétlenül halad tova (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a Kádár-korszak szolid, észrevételen, konformizált, sokáig tünetmentes őrülete (2003 Borbély Szilárd 3247001, 82).

II. hsz 0

’olyan módon v. mértékben 〈megy végbe, történik vmi v. visz végbe vmit vki〉, hogy külső szemlélő azt nem veszi észre, ill. nincs észrevehető következménye’ ❖ [a prepozíciók] rövidségök miatt észrevétlen folynak öszve a beszéd több részeivel (1814–1815 Kölcsey Ferenc 8253047, 887) | Az éj észrevétlen tűnt tova (1864 Fővárosi Lapok C8080, 110) | minden szobának az ajtaja előtt katonák strázsáltak, s ime, Bűbájos mégis be tudott lopózkodni észrevétlen (1927 Benedek Elek 1015001, 26) | A döntés észrevétlen érlelődött, kívülről nem árulta el semmi (1964 Domahidy Miklós 1035002, 292) | [a gyerek] oly észrevétlen surrant, hogy a füvek, fák csendjét nem zizzentette lélegzete sem; pillangó, madár sose röppent odébb közeledtére (2001 Szilágyi István² 3301001, 13).

Vö. CzF. ~, észrevétlenül; ÉrtSz.; TESz. észrevesz; ÉKsz.

észrevétlen melléknév és határozószó
észrevételen I. 14B II. 0 (ritk)
I. melléknév 14B
olyan 〈dolog, személy, jelenség stb.〉, amelyet v. akit nem vesznek észre, v. amely v. aki nem, alig v. nehezen vehető észre, ill. amely v. aki nem szembeötlő, nem feltűnő
Észrevétlen, észre nem vett
(1803 Sándor István)
a virágok is gyöngédebbek, kisebbek voltak, illatjuk észrevétlenebb, de sokkal bájosabb a mostaninál
(1847 Jósika Miklós)
észrevétlen lassúsággal
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[A sivatagi róka] a nyomot gondosan felkutatja, mélyen süllyesztett orral hangtalanul, nesztelenül és észrevétlenül halad tova
(1929 Az állatok világa ford.)
a Kádár-korszak szolid, észrevételen, konformizált, sokáig tünetmentes őrülete
(2003 Borbély Szilárd)
II. határozószó 0
olyan módon v. mértékben 〈megy végbe, történik vmi v. visz végbe vmit vki〉, hogy külső szemlélő azt nem veszi észre, ill. nincs észrevehető következménye
[a prepozíciók] rövidségök miatt észrevétlen folynak öszve a beszéd több részeivel
(1814–1815 Kölcsey Ferenc)
Az éj észrevétlen tűnt tova
(1864 Fővárosi Lapok)
minden szobának az ajtaja előtt katonák strázsáltak, s ime, Bűbájos mégis be tudott lopózkodni észrevétlen
(1927 Benedek Elek)
A döntés észrevétlen érlelődött, kívülről nem árulta el semmi
(1964 Domahidy Miklós)
[a gyerek] oly észrevétlen surrant, hogy a füvek, fák csendjét nem zizzentette lélegzete sem; pillangó, madár sose röppent odébb közeledtére
(2001 Szilágyi István²)
Vö. CzF. ~, észrevétlenül; ÉrtSz.; TESz. észrevesz; ÉKsz.

Beállítások