étel fn 4B

1. ’sütéssel, főzéssel, ízesítéssel stb. evésre alkalmassá tett v. nyersen készített emberi táplálék (egy étkezésre készített v. felszolgált adagja), ill. általában ennivaló, élelem’ ❖ [a basa] minden nap az aſztaláról ételt, és italt küldettetet (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 213) | az aſztalra sok féle ételek hordattak fel (1805 Kis János¹ ford. 8240034, 65) | Nem szükséges nekik [ti. a tündéreknek] sem étel sem ital, Élnek a szerelem édes csókjaival (1844 Petőfi Sándor 8366136, 220) | [Olaszország] nemzeti étele a galamb, de csak ugy egyszerün egészben megsütve (1854 Vasárnapi Újság CD56) | némelyek szerint a sajt esti étel (1927 Krúdy Gyula CD54) | Anyám szájából édes volt az étel (1936 József Attila 9282134, 288) | A Tótfalusi-szakácskönyvben a böjti ételek közt szereplő saláták önálló fogások is lehettek (1997 Magyar néprajz CD47) | lehet magyaros ételeket főzni anélkül is, hogy azok feltétlenül egészségtelenek legyenek (2001 Országgyűlési Napló CD62) | csinálj egy olyan légitársaságot, amelyik nem flancos: szendvics van meleg étel helyett (2002 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’állati táplálék, eledel’ ❖ Kedvetlen az idö, [a méhek] ki ’s bé nem járhatnak, […] Sohonnan ételt-is akkor nem várhatnak (1774 Vesmás Márton C4461, 59) | A hizlalt, szabadon, vagy szellős, tág istállóban, fris, jó anyagokkal táplált állatok husa jobb, mint sötét, nedves istállóban, rosz étellel, p. o. törköllel tartottaké (1844 Zimmermann Jakab 8560002, 15) | a jószág ételébe is tesznek [az almából] (1968 Bálint Sándor 9022002, 160) | [A papagáj] kihányta az ételt (2010 Garaczi László 3116001, 9).

1b. (kül. a lelki, szellemi jelzőkkel) (vál) ’〈vmit tápláló, fejlesztő, gazdagító jelenség, dolog jelképeként〉’ ❖ biz csak „lelki ételt” nyujt a tál! A szaraczént pedig nem úgy nevelték, Hogy holmi szent beszédbe kedve telnék! (1882 Vasárnapi Újság ford. C7396, 57) | Mennyi ismeret mennyi szellemi étel egy rakáson (1893 Fővárosi Lapok C0161, 459) | Szereteted az én szivem étele (1906 Budapesti Hírlap febr. 22. C4694, 27) | Az evangéliumok szerzőit a Szentlélek sugalmazta […]. A Szentlélek így készített megfelelő szellemi ételt a hívők számára (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202).

2. (rég) ’evés, ill. étkezés’ ❖ Arra kell vigyázni, hogy mind eledelek mértéke, mind az étel ideje illend képpen meg határoztaſſék (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 403) | Köſzvényeſeknek-is haſznos a’ torma étele (1775 Csapó József 7062001, 277) | mérges növény ételével rontotta meg egészségét (1857 Fáy András¹ C1705, 152) | Étel után [ment el], kilencz körül (1898 Móra István C3208, 91).

Ö: bébi~, egytál~, elő~, gyors~, hideg~, kész~, utó~, vastag~, védő~; az -étel címszó alatt: burgonya~, hal~, hús~, szárnyas~, tojás~, zöldség~.

UB: -automata, -bár, -festék, -szag.

ÖU: tészta~.

ÖE: ~adag, ~áldozat, ~ár, ~csomag, ~ecet, ~felvonó, ~fogyasztás, ~folt, ~hamisítás, ~hordás, ~hulladék, ~készítés, ~név, ~pép, ~recept, ~sor, ~specialitás, ~szállító, ~termosz.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. eszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

étel főnév 4B
1.
sütéssel, főzéssel, ízesítéssel stb. evésre alkalmassá tett v. nyersen készített emberi táplálék (egy étkezésre készített v. felszolgált adagja), ill. általában ennivaló, élelem
[a basa] minden nap az aſztaláról ételt, és italt küldettetet
(1772 Mészáros Ignác ford.)
az aſztalra sok féle ételek hordattak fel
(1805 Kis János¹ ford.)
Nem szükséges nekik [ti. a tündéreknek] sem étel sem ital, Élnek a szerelem édes csókjaival
(1844 Petőfi Sándor)
[Olaszország] nemzeti étele a galamb, de csak ugy egyszerün egészben megsütve
(1854 Vasárnapi Újság)
némelyek szerint a sajt esti étel
(1927 Krúdy Gyula)
Anyám szájából édes volt az étel
(1936 József Attila)
A Tótfalusi-szakácskönyvben a böjti ételek közt szereplő saláták önálló fogások is lehettek
(1997 Magyar néprajz)
lehet magyaros ételeket főzni anélkül is, hogy azok feltétlenül egészségtelenek legyenek
(2001 Országgyűlési Napló)
csinálj egy olyan légitársaságot, amelyik nem flancos: szendvics van meleg étel helyett
(2002 Magyar Hírlap)
1a.
állati táplálék, eledel
Kedvetlen az idö, [a méhek] ki ’s bé nem járhatnak, […] Sohonnan ételt-is akkor nem várhatnak
(1774 Vesmás Márton)
A hizlalt, szabadon, vagy szellős, tág istállóban, fris, jó anyagokkal táplált állatok husa jobb, mint sötét, nedves istállóban, rosz étellel, p. o.példának okáért törköllel tartottaké
(1844 Zimmermann Jakab)
a jószág ételébe is tesznek [az almából]
(1968 Bálint Sándor)
[A papagáj] kihányta az ételt
(2010 Garaczi László)
1b. (kül. a lelki, szellemi jelzőkkel) (vál)
〈vmit tápláló, fejlesztő, gazdagító jelenség, dolog jelképeként〉
biz csak „lelki ételt” nyujt a tál! A szaraczént pedig nem úgy nevelték, Hogy holmi szent beszédbe kedve telnék!
(1882 Vasárnapi Újság ford.)
Mennyi ismeret mennyi szellemi étel egy rakáson
(1893 Fővárosi Lapok)
Szereteted az én szivem étele
(1906 Budapesti Hírlap febr. 22.)
Az evangéliumok szerzőit a Szentlélek sugalmazta […]. A Szentlélek így készített megfelelő szellemi ételt a hívők számára
(1996 Katolikus Biblia jegyzetei)
2. (rég)
evés, ill. étkezés
Arra kell vigyázni, hogy mind eledelek mértéke, mind az étel ideje illend képpen meg határoztaſſék
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Köſzvényeſeknek-is haſznos a’ torma étele
(1775 Csapó József)
mérges növény ételével rontotta meg egészségét
(1857 Fáy András¹)
Étel után [ment el], kilencz körül
(1898 Móra István)
ÖU: tésztaétel
ÖE: ételadag, ételáldozat, ételár, ételcsomag, ételecet, ételfelvonó, ételfogyasztás, ételfolt, ételhamisítás, ételhordás, ételhulladék, ételkészítés, ételnév, ételpép, ételrecept, ételsor, ételspecialitás, ételszállító, ételtermosz
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. eszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások