etimologikus mn 15A2 (Nyelvt)
1. ’szó, szóelem eredetét vizsgáló, leíró 〈tevékenység〉, ill. ennek eredményét, szófejtéseket tartalmazó 〈mű, kül. szótár〉’ ❖ ismerkedjünk meg egy kevéssé az értekezésnek etymologikus tudományával (1875 Szarvas Gábor C5942, 397) | etimologikus fejtegetésekre (1881 Túri Mészáros István C5948, 130) | A Magyar Nyelvőr szeptember havi füzetét Schuchardt Hugo etimológikus cikke nyitja meg (1889 Budapesti Hírlap szept. 17. C4736, 11) | Wright József és Skeat, az etimológikus angol szótár szerzője (1906 Pesti Napló szept. 1. C5274, 8) | [Maior Péter] kiadta a román nyelv nagy etimológikus szótárát Budán (1924 RévaiNagyLex. C5712, 350) | etimologikus elemzésre (1996 Reményi Andrea Ágnes C5936, 38).
1a. ’szó, szóelem eredetével kapcs., azt mutató, bizonyító v. arra vonatkozó 〈tő(alak), hang stb.〉, ill. ezt tartalmazó, erre épülő 〈jelentés, rím stb.〉’ ❖ [A] kajál nyilván olyan gyakorító származék, mint dobál, ugrál, tehát l-je etimologikus elem (1922 Szinnyei József² C5864, [147]) | etimologikus magánhangzók (1972 Nyirkos István C5912, 67) | [Pintér Jenő a nosztalgia szó] etimologikus jelentését közli (1981 É. Kiss Sándor C6032, 223) | [a Papolc helynévben] az l etimologikus hangnak minősül (2004 Tóth Valéria C7184, 456).
2. ’a szó eredetéhez igazodó, azt figyelembe vevő, szóelemző 〈írásmód, elv, módszer〉’ ❖ Szabadkozik: így szokták ezt a szót írni már Molnár Alberttől fogva; pedig úgy látszik, nem csak a fonetikus irásnak kell itt t-t alkalmazni (szabatkozott […]), hanem az etimologikus helyesírásnak is (1876 Simonyi Zsigmond C5943, 567) | [a fonetikus írás] ellentéte az etimologikus vagyis szóelemző irás (1894 PallasLex. CD02) | a szóelemző (etimologikus) írásmód ma még nélkülözhetetlen (1980 Kemény Gábor² C6031, 38) | [a jottista-ipszilonista háború] tulajdonképpen a szóelemző (etimologikus) és a kiejtés szerinti (fonetikus) elv csatája volt (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | A zöngésség szerinti részleges hasonulásnál arányaiban sokkal több etimologikusan írt alakot találunk (1999 Gera Ildikó C5939, 452).
2a. ’a szóelemzés elvén alapuló, módszerét követő 〈irányzat, megnyilvánulás v. annak eredménye〉’ ❖ A Budai szótár s korábban már Klein grammatikája fölvetette a latin betüs irásmód eszméjét. Lassan vert általánosan gyökeret a meggyőződés, de ekkor az is felmerült, hogyan? mert a latin ábéce nem tartalmazza a román nyelv összes hangjait. Ezt a kérdést megoldani először az etimologikus, majd a fonetikus iskola vállalta el (1897 PallasLex. CD02) | az etymologikus irány nemcsak a muszkát utánzó helyesírásra terjed ki, hanem a szavakra és fordulatokra is (1913 Budapesti Szemle C7691, 291) | [Székely István] a Budapestinum, Szegedinum neveket a Debrecinum etimologikus hatása alatt létrejött hibás képzéseknek tartja (1919 Hóman Bálint CD42) | [a latin nyelv elsajátításának] módszerei között ott találjuk pl. az újlatin nyelvek szókincsének néhány etimologikus magyarázatát (1997 Új Könyvek CD29).
Vö. IdSz.