etimologizál ige 1a (Nyelvt)

tn ’(amatőr módon) szófejtéssel, szavak eredetének kutatásával, ill. vmely szó eredetének megfejtésével, feltárásával, elemeinek ilyen célú vizsgálatával foglalkozik vki’ ❖ ’s az a’ ki nem csak etymologizált ’s nem csak törvényeket szabott, hanem eggyszersmind szépbeszédű Prosaista ’s kellemes Költő is vala, az a’ szent Hazafi (1808 Kazinczy Ferenc C2558, 271) | [Anonymus] etymologizál és sokat épít az etymologiára, de ki nem tett úgy a középkor írói közűl Isidorus példaadása óta? (1879 Marczali Henrik CD57) | [Kassai József] etymologizál s más nyelvekben is kutatja a magyar szók eredetét (1905 Simai Ödön C0357, 220) | a magyar őstörténészek, nyelvhasonlítók javíthatatlan etimologizáló rajongók (1937 Zsirai Miklós C4981, 498) | A szótörténet kideríti ugyan, hogy az írott nyelvi stílus volt a középpontja a később szerteágazó jelentéseknek […], de ha már etimologizálunk, az is érdekes, hogy bizonyos országokban egyáltalán nem a művészi szövegek írott formájára vonatkoztatták a stílust, hanem a jogiakra (1989 Török Gábor C5929, 413) | A narrátor nemcsak kiváltságos helyzetben van, hanem még bele is piszkál az egyik szereplő önazonosságába. Etimologizálva kiforgatja a nevét, sőt betoldja a szereplő nevébe az empirikus szerző nevének egy részét (2002 Bezeczky Gábor 3044002, 191).

a. ts ’〈szó(eleme)t〉 az eredetét, származását kutatva, ill. megfejtve vizsgál, elemez vki’ ❖ [Csorbay] megmagyarázza a’ magyar részecskéket, a’ tót származatot pedig igy etymologizálja: (a’ tót szókat olvashatás végett magyar betükkel irtam) […] asztag – sztoh; rendelni – rídit (1842 Társalkodó C7979, 360) | [Jerney János] szemenszedett délibábjai közül nevezetesebb: mikor a csángó szót etimologizálja (1901 Rubinyi Mózes C6916, 123) | a név elemeit etimologizáljuk (1972 Mező András C5912, 61) | a török után először jelentkező szavak egy részét nem tudjuk magyarázni, illetve kénytelenek vagyunk ezeket hangutánzó-hangfestő szóként etimologizálni (1993 Kakuk Mátyás C5933, 201).

Sz: etimologizálás.

Vö. ÉrtSz.; TESz. etimológia; ÉKsz.

etimologizál ige 1a (Nyelvt)
tárgyatlan
(amatőr módon) szófejtéssel, szavak eredetének kutatásával, ill. vmely szó eredetének megfejtésével, feltárásával, elemeinek ilyen célú vizsgálatával foglalkozik vki
’s az a’ ki nem csak etymologizált ’s nem csak törvényeket szabott, hanem eggyszersmind szépbeszédű Prosaista ’s kellemes Költő is vala, az a’ szent Hazafi
(1808 Kazinczy Ferenc)
[Anonymus] etymologizál és sokat épít az etymologiára, de ki nem tett úgy a középkor írói közűl Isidorus példaadása óta?
(1879 Marczali Henrik)
[Kassai József] etymologizál s más nyelvekben is kutatja a magyar szók eredetét
(1905 Simai Ödön)
a magyar őstörténészek, nyelvhasonlítók javíthatatlan etimologizáló rajongók
(1937 Zsirai Miklós)
A szótörténet kideríti ugyan, hogy az írott nyelvi stílus volt a középpontja a később szerteágazó jelentéseknek […], de ha már etimologizálunk, az is érdekes, hogy bizonyos országokban egyáltalán nem a művészi szövegek írott formájára vonatkoztatták a stílust, hanem a jogiakra
(1989 Török Gábor)
A narrátor nemcsak kiváltságos helyzetben van, hanem még bele is piszkál az egyik szereplő önazonosságába. Etimologizálva kiforgatja a nevét, sőt betoldja a szereplő nevébe az empirikus szerző nevének egy részét
(2002 Bezeczky Gábor)
a. tárgyas
〈szó(eleme)t〉 az eredetét, származását kutatva, ill. megfejtve vizsgál, elemez vki
[Csorbay] megmagyarázza a’ magyar részecskéket, a’ tót származatot pedig igy etymologizálja: (a’ tót szókat olvashatás végett magyar betükkel irtam) […] asztag – sztoh; rendelni – rídit
(1842 Társalkodó)
[Jerney János] szemenszedett délibábjai közül nevezetesebb: mikor a csángó szót etimologizálja
(1901 Rubinyi Mózes)
a név elemeit etimologizáljuk
(1972 Mező András)
a török után először jelentkező szavak egy részét nem tudjuk magyarázni, illetve kénytelenek vagyunk ezeket hangutánzó-hangfestő szóként etimologizálni
(1993 Kakuk Mátyás)
Sz: etimologizálás
Vö. ÉrtSz.; TESz. etimológia; ÉKsz.

Beállítások