álmélkodik tn ige 12a (vál)

1. ’ámul-bámul, (szájtátva) csodálkozik’ ❖ a’ tsudálatos haláſzatról gyakran elmélkedgyék, és álmélkodgyék rajta a’ Kereſztyén ember (1772 Vajda Sámuel 7365001, 143) | csak azon álmélkodunk, a’ mi előttünk új, vagy egykevéssé vastagkábban, a’ mit nem tudunk (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 308) | Pipiske kisasszony nem jól játszta szerepét, mert egyáltalán nem álmélkodott, nem mutatott meglepetést a mint illett volna (1882 Rákosi Jenő 8385009, 26) | – Hühű – álmélkodott Bütyök –, ez aztán a puska! (1956 Fekete István 9142003, 252).

2. (rég) ’el-elmerengve gondolkozik vmiről’ ❖ Ditsérjed azért háláadó énekkel, az ö Jóſágát; és az ö tsudálatos ſzerelmén álmélkodjál magadban (1777 Sófalvi József ford.–Dodsley 7293009, 109) | a’ Költő lelkét eltöltöd, ha magányában álmélkodik (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 3) | ágyába bujva, vánkosai között álmélkodott tovább a’ világ’ álnokságáról (1845 Eötvös József 8126006, 295).

3. (rég) ’megijed, megrémül’ ❖ Gyors elme küſzködik, gyenge csak botorkál, Gyáva álmélkodik, […] vakmer nem hátrál (1789 Orczy Lőrinc 7249023, 242).

Ö: el~.

Sz: álmélkodás, álmélkodat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

álmélkodik tárgyatlan ige 12a (vál)
1.
ámul-bámul, (szájtátva) csodálkozik
a’ tsudálatos haláſzatról gyakran elmélkedgyék, és álmélkodgyék rajta a’ Kereſztyén ember
(1772 Vajda Sámuel)
csak azon álmélkodunk, a’ mi előttünk új, vagy egykevéssé vastagkábban, a’ mit nem tudunk
(1805 Kazinczy Ferenc)
Pipiske kisasszony nem jól játszta szerepét, mert egyáltalán nem álmélkodott, nem mutatott meglepetést a mint illett volna
(1882 Rákosi Jenő)
– Hühű – álmélkodott Bütyök –, ez aztán a puska!
(1956 Fekete István)
2. (rég)
el-elmerengve gondolkozik vmiről
Ditsérjed azért háláadó énekkel, az ö Jóſágát; és az ö tsudálatos ſzerelmén álmélkodjál magadban
(1777 Sófalvi József ford.Dodsley)
a’ Költő lelkét eltöltöd, ha magányában álmélkodik
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
ágyába bujva, vánkosai között álmélkodott tovább a’ világ’ álnokságáról
(1845 Eötvös József)
3. (rég)
megijed, megrémül
Gyors elme küſzködik, gyenge csak botorkál, Gyáva álmélkodik, […] vakmer nem hátrál
(1789 Orczy Lőrinc)
Sz: álmélkodás, álmélkodat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások