étű mn 1C3 (minőségjelzővel) (kissé rég)

1. ’étkezésében, táplálkozásában, kül. az elfogyasztott étel mennyiségében, minőségében, ill. az étkezés módjában vmilyen jellegzetességet mutató 〈ember v. állat〉’ ❖ Nagy-étü paraſztnak répa jó eledel (1787 Mátyus István C3068, 260) | [a görögök lovai] fáradhatlanok, kevés étűek (1859–1860 Arany János C6504, 359) | a czankó is nagyétű és jó gyomrú madár (1901 Herman Ottó CD34) | [a gazdag ember] kisétű volt (vacsorára két lágytojást evett, semmi mást) (1963 Népszabadság febr. 3. C1500, 9).

2. (ritk) ’olyan 〈személy v. csoport〉, aki v. amely vmely erőforrást, nyersanyagot stb. vmilyen intenzitással, gyorsasággal, ill. vmilyen mennyiségben felemészt, elhasznál’ ❖ [az ötvös] a nagybirtok jövedelmének egyik, nem csekély étű fogyasztója lesz (1928 Szekfű Gyula CD42) | A szabadság hőseire rátört egy vadétű horda, kincseiket e bakóhad őrjöngőn rommá tiporta (1936 Hajdu Henrik ford.–Ibsen 9212003, 7).

J: étkű.

Ö: madár~.

Vö. CzF. nagyétű v. ~étü, sokétű; ÉKsz.

étű melléknév 1C3 (minőségjelzővel) (kissé rég)
1.
étkezésében, táplálkozásában, kül. az elfogyasztott étel mennyiségében, minőségében, ill. az étkezés módjában vmilyen jellegzetességet mutató 〈ember v. állat〉
Nagy-étü paraſztnak répa jó eledel
(1787 Mátyus István)
[a görögök lovai] fáradhatlanok, kevés étűek
(1859–1860 Arany János)
a czankó is nagyétű és jó gyomrú madár
(1901 Herman Ottó)
[a gazdag ember] kisétű volt (vacsorára két lágytojást evett, semmi mást)
(1963 Népszabadság febr. 3.)
2. (ritk)
olyan 〈személy v. csoport〉, aki v. amely vmely erőforrást, nyersanyagot stb. vmilyen intenzitással, gyorsasággal, ill. vmilyen mennyiségben felemészt, elhasznál
[az ötvös] a nagybirtok jövedelmének egyik, nem csekély étű fogyasztója lesz
(1928 Szekfű Gyula)
A szabadság hőseire rátört egy vadétű horda, kincseiket e bakóhad őrjöngőn rommá tiporta
(1936 Hajdu Henrik ford.Ibsen)
J: étkű
Vö. CzF. nagyétű v. ~étü, sokétű; ÉKsz.

Beállítások