álmodozik ige 14a12álmadozik (rég) , álmodoz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: irod)

1. tn ’újra meg újra v. hosszasan ábrándos képzelődésbe merül’ ❖ Mikor így álmodozom, … az az id jut eszembe (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2517, 66) | Mi nevetségesebb pedig egy nagy úrnál, a’ ki kóldússá lett, és nyomorúságában születésének méltóságával álmodoz? (1791 Szentjóbi Szabó László C3958, 207) | Szindbád hosszasan, elmerengve, álmodozva nézte a saját képét a medaillonban (1911 Krúdy Gyula 9365009, 51) | Ezt szerette a legjobban: keresztbe font karokkal álmodozni a padban, kibámulni az ablakon, önfeledten, anélkül, hogy tudott volna róla, hogy ő most álmodozik éppen (1963 Pilinszky János 9531158, 178).

1a. ’vágyakozva, reménykedve gondol vmire, vkire, képzelődik vmiről, vkiről’ ❖ úgy csapnak, a gyzedelemrl álmodozó ellenſég közibe, hogy az […] ſzaladásra vette a’ dolgot (1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0170, 246) | E férfiu ifjabb korában napoléoni nagysággal álmadozott (1846 Pesti Divatlap C5838, 156) | Hatalomsovár lelke nem elégli Magyarország uralmát … Európa harmada birásáról álmadozik (1879 Arany János C0654, 242) | fiatal korában gyakran álmodozott a felől, hogy Olaszország egykoron egységes, s ő annak első ministere lesz, később ez álmodozás reménynyé lett (1893 Kossuth Lajos CD32) | Képzeletüket túlszárnyalva a lehetetlen valósult meg: rátaláltak az igazira, akiről annyit álmodoztak (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 87) | Gyerekkorában arról álmodozott, hogy színész lesz (1972 Egri Csaba 1041002, 258).

2. ts (rég, ritk)(reménykedve) elképzel, elgondol vmit’ ❖ nemzetek romlását hirdetik, ’s álmadozzák (1785 Magyar Hírmondó C0273, 621) | A’ nemzet Graecia és Róma szabadságát álmodozta; meg nem gondolván, hogy ezek hasonló szesztől részegedve vitték ugyan a’ fellengezést: de, végre [= végül], mind a’ két legterjedtebb nemzet lesüllyedett (1834 Aurora C0041, 250) | ’S a’ szerető szív, melly magának Tündér ábránd alatt, Az éden’ üdvét álmadozta: Pokol kinra virad (1846 Garay János C1811, 28).

2a. tn (tagadó szerkezetben) álmodozik vmiről ’eszébe sem jut vmi, nem gondol vmire, azt nem tartja lehetségesnek’ ❖ és hogy azokat [ti. a lelket és a testet] jóságos tselekedetekkel kellene meg-ékesiteni; arról még nem is álmodoznak (1776 Weszprémi István ford.–Wood C4556, 10) | Találkoztam oly kedves régi ismerősökkel, kiknek ittlétökről nem is álmodoztam (1860 Rómer Flóris 8395007, 44) | azt hiszed, hogy majd én tartlak el, mi? Hát arról ne is álmodozz! (1954 Vidor Miklós 9778002, 233).

3. tn (rég) ’alvás közben (meg-megszakítva) álmot lát, álmodik’ ❖ Mikor máſok meg-nyugoſznak, Dél ebédkor álmadoznak, Ök ketten beſzélgetnek (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 39) | Aludtam; ’s álmodozni kezdék … Úgy tetszett, hogy [Kloé] felém lopódzván egy tsókot pertzentett ortzámra (1793 Verseghy Ferenc C4441, 93) | A jó fiúk javában álmadoztak, Midőn kezökre a hurok került (1846 Petőfi Sándor C3507, 71) | Mit akartok, mért vertek fel Édes álmaimból? Álmadoztam hitvesemmel (1883 Szász Károly² C3825, 147) | Majd megpihenünk A sírban […]. Míg ott aluszunk, Arról álmodozunk, Hogy él a magyar (1917 Heltai Jenő 9239034, 76).

Ö: el~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. álom; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

álmodozik ige 14a12
álmadozik 14a12 (rég)
álmodoz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: irod)
1. tárgyatlan
újra meg újra v. hosszasan ábrándos képzelődésbe merül
Mikor így álmodozom, … az az id jut eszembe
(1789 Kazinczy Ferenc ford.Kayser)
Mi nevetségesebb pedig egy nagy úrnál, a’ ki kóldússá lett, és nyomorúságában születésének méltóságával álmodoz?
(1791 Szentjóbi Szabó László)
Szindbád hosszasan, elmerengve, álmodozva nézte a saját képét a medaillonban
(1911 Krúdy Gyula)
Ezt szerette a legjobban: keresztbe font karokkal álmodozni a padban, kibámulni az ablakon, önfeledten, anélkül, hogy tudott volna róla, hogy ő most álmodozik éppen
(1963 Pilinszky János)
1a.
vágyakozva, reménykedve gondol vmire, vkire, képzelődik vmiről, vkiről
úgy csapnak, a gyzedelemrl álmodozó ellenſég közibe, hogy az […] ſzaladásra vette a’ dolgot
(1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
E férfiu ifjabb korában napoléoni nagysággal álmadozott
(1846 Pesti Divatlap)
Hatalomsovár lelke nem elégli Magyarország uralmát … Európa harmada birásáról álmadozik
(1879 Arany János)
fiatal korában gyakran álmodozott a felől, hogy Olaszország egykoron egységes, s ő annak első ministere lesz, később ez álmodozás reménynyé lett
(1893 Kossuth Lajos)
Képzeletüket túlszárnyalva a lehetetlen valósult meg: rátaláltak az igazira, akiről annyit álmodoztak
(1926 Kosztolányi Dezső)
Gyerekkorában arról álmodozott, hogy színész lesz
(1972 Egri Csaba)
2. tárgyas (rég, ritk)
(reménykedve) elképzel, elgondol vmit
nemzetek romlását hirdetik, ’s álmadozzák
(1785 Magyar Hírmondó)
A’ nemzet Graecia és Róma szabadságát álmodozta; meg nem gondolván, hogy ezek hasonló szesztől részegedve vitték ugyan a’ fellengezést: de, végre [= végül], mind a’ két legterjedtebb nemzet lesüllyedett
(1834 Aurora)
’S a’ szerető szív, melly magának Tündér ábránd alatt, Az éden’ üdvét álmadozta: Pokol kinra virad
(1846 Garay János)
2a. tárgyatlan (tagadó szerkezetben) álmodozik vmiről
eszébe sem jut vmi, nem gondol vmire, azt nem tartja lehetségesnek
és hogy azokat [ti. a lelket és a testet] jóságos tselekedetekkel kellene meg-ékesiteni; arról még nem is álmodoznak
(1776 Weszprémi István ford.Wood)
Találkoztam oly kedves régi ismerősökkel, kiknek ittlétökről nem is álmodoztam
(1860 Rómer Flóris)
azt hiszed, hogy majd én tartlak el, mi? Hát arról ne is álmodozz!
(1954 Vidor Miklós)
3. tárgyatlan (rég)
alvás közben (meg-megszakítva) álmot lát, álmodik
Mikor máſok meg-nyugoſznak, Dél ebédkor álmadoznak, Ök ketten beſzélgetnek
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
Aludtam; ’s álmodozni kezdék … Úgy tetszett, hogy [Kloé] felém lopódzván egy tsókot pertzentett ortzámra
(1793 Verseghy Ferenc)
A jó fiúk javában álmadoztak, Midőn kezökre a hurok került
(1846 Petőfi Sándor)
Mit akartok, mért vertek fel Édes álmaimból? Álmadoztam hitvesemmel
(1883 Szász Károly²)
Majd megpihenünk A sírban […]. Míg ott aluszunk, Arról álmodozunk, Hogy él a magyar
(1917 Heltai Jenő)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. álom; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások