álmodozó mn-i ign, mn és fn 1A

I. mn-i ign → álmodozik.

II. mn

’ábrándozó, merengő természetű, ill. álmokat kergető, a valósággal nem gondoló 〈ember〉’ ❖ A’ leány igen hallgatag ’s álmodozó volt, nagy kék szemeiben mély ábrándozás ült (1844 Tóth Lőrinc 8490012, 7) | igen fantaszta, álmodozó nép a szláv nép (1906 Krúdy Gyula C2831, 236) | [Pio Baraja regényírónak] főtémája a jellegzetes spanyol ingadozás két eszmény, a romántico és a discreto, az álmodozó és a gyakorlati ember közt (1941 Szerb Antal 9668027, 252) | A pikáns arcú, villogó, élénk szemű lányoknak van sikerük az álmodozó, bágyadt, félárbocra eresztett szempillájú szendékkel szemben (1982 Lux Elvira 1099002, 108).

a. ’ilyen emberre jellemző’ ❖ Szabad legyen a költő, mint a gondolat. Szabadság kell neki, hogy álmadozó lelkén szeszélyeit és ábrándjait követhesse (1846–1847 Szendrey Júlia 8440011, 99) | A tekintete egyébkor bús és álmodozó volt, mintha a puszta borús ege tükröződnék benne: most azonban élesen, ellenségesen és gőgösen fúródott a bujdosó öreg szemébe (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 66) | Pallérozott nyelvtisztaságuk és keletiesen álmodozó életszemléletük teljes ellentéte az előző nemzedék agresszív törekvéseinek s dagályosan nyegle írásmodorának (1937 Németh Andor 2045035, 79).

III. fn

’ábrándos természetű, ill. ábrándokat kergető, idealista, nem gyakorlatias ember’ ❖ Társai … mogorva álmodozónak tartották (1868 Vértesi Arnold C4455, 6) | [A 20. század elejének] álmodozói leginkább azért nem találták meg a földön útjukat, mert az orrukat az égbe dugták, és mindenféle irodalmi és költői szabadságról álmodtak (1918 Krúdy Gyula C2840, 35) | Maga egy ábrándos esztergályos, barátom. […] Maga javíthatatlan álmodozó (1951 Örkény István 9500001, 173) | a későbbi történeti irodalom hajlamos volt Kossuthban afféle álmodozót látni, aki a valósággal számot nem vetve, reguláris katonaság nélkül is kivívhatónak látta Magyarország függetlenségét (1992 Hermann Róbert 2012001, 5).

álmodozó melléknévi igenév, melléknév és főnév 1A
I. melléknévi igenéválmodozik
II. melléknév
ábrándozó, merengő természetű, ill. álmokat kergető, a valósággal nem gondoló 〈ember〉
A’ leány igen hallgatag ’s álmodozó volt, nagy kék szemeiben mély ábrándozás ült
(1844 Tóth Lőrinc)
igen fantaszta, álmodozó nép a szláv nép
(1906 Krúdy Gyula)
[Pio Baraja regényírónak] főtémája a jellegzetes spanyol ingadozás két eszmény, a romántico és a discreto, az álmodozó és a gyakorlati ember közt
(1941 Szerb Antal)
A pikáns arcú, villogó, élénk szemű lányoknak van sikerük az álmodozó, bágyadt, félárbocra eresztett szempillájú szendékkel szemben
(1982 Lux Elvira)
a.
ilyen emberre jellemző
Szabad legyen a költő, mint a gondolat. Szabadság kell neki, hogy álmadozó lelkén szeszélyeit és ábrándjait követhesse
(1846–1847 Szendrey Júlia)
A tekintete egyébkor bús és álmodozó volt, mintha a puszta borús ege tükröződnék benne: most azonban élesen, ellenségesen és gőgösen fúródott a bujdosó öreg szemébe
(1902 Herczeg Ferenc)
Pallérozott nyelvtisztaságuk és keletiesen álmodozó életszemléletük teljes ellentéte az előző nemzedék agresszív törekvéseinek s dagályosan nyegle írásmodorának
(1937 Németh Andor)
III. főnév
ábrándos természetű, ill. ábrándokat kergető, idealista, nem gyakorlatias ember
Társai … mogorva álmodozónak tartották
(1868 Vértesi Arnold)
[A 20. század elejének] álmodozói leginkább azért nem találták meg a földön útjukat, mert az orrukat az égbe dugták, és mindenféle irodalmi és költői szabadságról álmodtak
(1918 Krúdy Gyula)
Maga egy ábrándos esztergályos, barátom. […] Maga javíthatatlan álmodozó
(1951 Örkény István)
a későbbi történeti irodalom hajlamos volt Kossuthban afféle álmodozót látni, aki a valósággal számot nem vetve, reguláris katonaság nélkül is kivívhatónak látta Magyarország függetlenségét
(1992 Hermann Róbert)

Beállítások