eves mn 12B (rég)
1. ’gennyes, gennyet tartalmazó 〈váladék〉’ ❖ [a keléseknek] elſzr hegygyek érik-meg, és onnan egynéhány eves tſepek mennek-ki (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 490) | az ital gyengén fel áztattya, és hathatóſsan tiſztittya az évös, erös nedvességet vizellet által (1789 Fekésházy György 7105003, 57) | a bársonyszinű fájdalmas foltocska közepén mindjárt eleinte kisded hólyagocska képlődik, melyben eves, néha vérrel vegyült folyadék van (1861 Lengyel Dániel 8270004, 212) | Evvérüség, a vér fertőzött állapota eves sebváladék felszivódása következtében (1894 PallasLex. CD02).
1a. ’ilyen váladékot termelő, elgennyesedett, ill. (üszkösödés miatt) rothadó, bomló 〈képződmény v. elváltozás a testben〉’ ❖ a’ ſzenved tagon, vagy közel mellette ſzokot eves fekély támadni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 175) | száraz, lisztes, nedves, sőt eves sömör is, mely utolsóból sokszor eves fekélyek válnak (1861 Lengyel Dániel 8270004, 208) | Solom lebontotta a sok köteléket a Verblud sebesült bokájáról; ecetet hozatott, azzal kimosta az eves sebet (1886 Jókai Mór CD18) | Tüdőüszöknél a tüdőszövet zöldesfekete, rendkivül bűzös, későbben ellágyuló eves anyaggá válik, melyet a beteg kiköhög s mely ritka esetekben hegesen gyógyulhat (1897 PallasLex. CD02) | Tetőtől-talpig nincs már rajta semmi ép; sebhely, tályog és eves kelevény (1939 Hertz-Biblia ford. CD1204).
1b. ’olyan 〈test(rész), szövet〉, amelyen ilyen képződmények, elváltozások, kül. üszkösödő részek vannak’ ❖ Fülek, töltek ordítás hangjával, Órr, égett eves dög test szagával (1790 Szőnyi Benjámin C4065, 33) | Vérrel habzó csermelyeknek Partjain rothadt, eves Testek elterűlve nyúltak (1819 Vörösmarty Mihály 8524053, 136) | Elrothadsz, mint az eves dög (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 79).
1c. ’a gennyes váladék felhalmozódásával, ill. üszkösödéssel járó 〈betegség〉’ ❖ Eves tüdőlob (1844 Magyar írók élete CD27) | néha a sérülés a bélfal egész vastagságán áthatol, mikor genyes v. eves hashártyalob v. a környező kötőszövet lobja kiséri (1893 PallasLex. CD02) | Az eves flegmone [= a bőr alatti kötőszövet gyulladása] túlheves jelenségekkel, a gyuladás rohamos terjedésével, a szervezet általános megfertőzésével és szövetelhalással jár (1913 RévaiNagyLex. C5703, 579).
2. ’bomlásnak, rothadásnak indult, ill. érés v. bomlás, rothadás miatt túlságosan lágy 〈étel, ill. föld, trágya stb.〉’ ❖ Vagynak, kik a’ régi eves, vagy megrothadt ſebes ſajtot a’ hoz való edényben, édes téjjel, ſerrel, borral, égett-borral vagy etzettel, mint a’ vajat jól egybe-trve, vaj helyett elég étel után kenyérre kenegetve, minthogy a’ ſzájokat tsípi, enni nagyon szeretik (1789 Mátyus István C3070, 75) | Földnek eves talajában (1870 Fábián Gábor ford.–Lucretius C1657, 154) | [az ún. cseresznyelégy] a gyümölcs húsát szivogatásával eves tömeggé alakítja át (1933 Az állatok világa ford. CD46).
Sz: evesít, evesül.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ev; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.