evoé msz és fn (irod)évoé

I. msz 0

’〈ujjongás, öröm, örvendezés kif-ére〉’ ❖ Bor van-é? Bort igyon ma minden ember: Évoé! (1795 Csokonai Vitéz Mihály C6224, 117) | Evoe! Itt van a zuzos december, bort ide! (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Cseng az élet harangszóval, Cseng az élet hivogatón, Cseng az élet, evoé (1908 Ady Endre 9003125, 90) | Őt néztem már csak, e végső pillanatban, míg el nem nyelt az alagút: az ifjúságom túlsó partján állott s kurjantott, a korhely: Evoé! (1941 Örkény István 9500006, 93) | Az elme még győzné valahogy a kísértést, de a test már nem tud nemet mondani, sodorja az ár, és mikor már a szájáig ér, és szinte megfúl benne, tulajdonképpen csak látszatra aggályoskodik, a kimondott rezignáció mögött ott zengenek a meg nem fogalmazott újrakezdés nyitányának harmonikus felhangjai – evoé, te keserves élet (1996 Szabó Magda 9630009, 156).

II. fn 1A (/ritk)

’ujjongás, örömkiáltás’ ❖ trombitájukba fúttak: hogy az általános Evoét! tulharsoghassák (1848 Életképek C0106, 26) | a corybantok [= Kybelé istennő papjai] nem „evoe”-t, hanem alleluját kiáltoznak (1886 Jókai Mór CD18) | A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált (1923 Áprily Lajos 9008053, 6) | Másért sír lelked, mást kiván: a Démosz s hozzá a szofisták dicséretét, a nehéz s annál drágább evoékat (1968 Vas István ford.–Kaváfisz 9760039, 8).

Sz: evoéz.

Vö. ÉKsz.; IdSz. evoé!

evoé mondatszó és főnév (irod)
évoé I. 0 II. 1A
I. mondatszó 0
〈ujjongás, öröm, örvendezés kif-ére〉
Bor van-é? Bort igyon ma minden ember: Évoé!
(1795 Csokonai Vitéz Mihály)
Evoe! Itt van a zuzos december, bort ide!
(1858 Vasárnapi Újság)
Cseng az élet harangszóval, Cseng az élet hivogatón, Cseng az élet, evoé
(1908 Ady Endre)
Őt néztem már csak, e végső pillanatban, míg el nem nyelt az alagút: az ifjúságom túlsó partján állott s kurjantott, a korhely: Evoé!
(1941 Örkény István)
Az elme még győzné valahogy a kísértést, de a test már nem tud nemet mondani, sodorja az ár, és mikor már a szájáig ér, és szinte megfúl benne, tulajdonképpen csak látszatra aggályoskodik, a kimondott rezignáció mögött ott zengenek a meg nem fogalmazott újrakezdés nyitányának harmonikus felhangjai – evoé, te keserves élet
(1996 Szabó Magda)
II. főnév 1A (/ritk)
ujjongás, örömkiáltás
trombitájukba fúttak: hogy az általános Evoét! tulharsoghassák
(1848 Életképek)
a corybantok [= Kybelé istennő papjai] nem „evoe”-t, hanem alleluját kiáltoznak
(1886 Jókai Mór)
A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált
(1923 Áprily Lajos)
Másért sír lelked, mást kiván: a Démosz s hozzá a szofisták dicséretét, a nehéz s annál drágább evoékat
(1968 Vas István ford.Kaváfisz)
Sz: evoéz
Vö. ÉKsz.; IdSz. evoé!

Beállítások