exarcha fn 6A

1. (Tört) ’〈a Bizánci Birodalomban:〉 a császár képviselőjeként az itáliai v. afrikai tartományok élén álló katonai kormányzó, helytartó, ill. annak címe, méltósága’ ❖ [a császárt Rómában képviselő dux] a ravennai exarchától kapja parancsait (1874 Budapesti Szemle C7552, 280) | kapitány volt Claudianus, ki 567-ben a Narses helyére ravennai exarchává kinevezett Longinust Salonában ünnepélyesen fogadta (1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Odaenathust (Odenatust), Palmyra exarcháját, Gallienus császár a város és területe királyává és dux Orientissé nevezi ki (262) (1904 ÓkoriLex. CD28) | [Theodorik palotájában] székel longobárd király, frank fejedelem, majd két századon át bizánci kormányzó, az exarcha (1964 Élet és Tudomány C4915, 1079).

2. (Vall) ’görögkeleti egyházmegye vezetője, rendsz. püspöke, ill. annak címe, rangja; pátriárka’ ❖ valamint minden kerület’ vagy megye (dioecesis) fővárosában olly polgári tisztviselő vala, ki az egész kerületet kormányozá: úgy az egyház a’ birodalom’ fővárosaiba patriarchákat és exarchákat rendele (1840 Szilasy János 8450012, 30) | Az országgyűlés (szobrane) tagjai: a bolgár exarcha, a püspököknek, a legfőtörvényszék s a megyei és kereskedelmi törvényszékek elnökeinek és ülnökeinek felerésze s a néptől választott képviselők (1884 Hunfalvy János 8191005, 230) | Metropoliták eredetileg a római tartománybeli fővárosokban (metropoles) székelő püspökök, kik püspöktársaik fölött joghatóságot gyakoroltak. Külön nemeik az exarchák, patriarchák, primások és az érsekek (1915 RévaiNagyLex. C5709, 684) | [jelenleg] én látom el ezt a feladatot, mint a konstantinápolyi egyetemes patriarchátus magyarországi ortodox exarchája (2001 Népszabadság aug. 10. C7849, 7).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

exarcha főnév 6A
1. (Tört)
〈a Bizánci Birodalomban:〉 a császár képviselőjeként az itáliai v. afrikai tartományok élén álló katonai kormányzó, helytartó, ill. annak címe, méltósága
[a császárt Rómában képviselő dux] a ravennai exarchától kapja parancsait
(1874 Budapesti Szemle)
kapitány volt Claudianus, ki 567-ben a Narses helyére ravennai exarchává kinevezett Longinust Salonában ünnepélyesen fogadta
(1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Odaenathust (Odenatust), Palmyra exarcháját, Gallienus császár a város és területe királyává és dux Orientissé nevezi ki (262)
(1904 ÓkoriLex.)
[Theodorik palotájában] székel longobárd király, frank fejedelem, majd két századon át bizánci kormányzó, az exarcha
(1964 Élet és Tudomány)
2. (Vall)
görögkeleti egyházmegye vezetője, rendsz. püspöke, ill. annak címe, rangja; pátriárka
valamint minden kerület’ vagy megye (dioecesis) fővárosában olly polgári tisztviselő vala, ki az egész kerületet kormányozá: úgy az egyház a’ birodalom’ fővárosaiba patriarchákat és exarchákat rendele
(1840 Szilasy János)
Az országgyűlés (szobrane) tagjai: a bolgár exarcha, a püspököknek, a legfőtörvényszék s a megyei és kereskedelmi törvényszékek elnökeinek és ülnökeinek felerésze s a néptől választott képviselők
(1884 Hunfalvy János)
Metropoliták eredetileg a római tartománybeli fővárosokban (metropoles) székelő püspökök, kik püspöktársaik fölött joghatóságot gyakoroltak. Külön nemeik az exarchák, patriarchák, primások és az érsekek
(1915 RévaiNagyLex.)
[jelenleg] én látom el ezt a feladatot, mint a konstantinápolyi egyetemes patriarchátus magyarországi ortodox exarchája
(2001 Népszabadság aug. 10.)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások