exhumál ts ige 1a

1. (hiv, átv is) ’〈eltemetett holttestet (hatósági vizsgálat v. más helyre temetés céljából)〉 sírjából kiemel, kihantol’ ❖ Ugyanekkor exhumálták azonban neje hulláját, s abban szintén nagy mennységű antimont találtak (1880 Orvosi Hetilap C8130, 641) | Alig van történelmi alak, akit a regény- és drámaírók annyiszor exhumáltak volna, mint Nagy Katalin cárnőt (1938 Schöpflin Aladár CD10) | Amikor megépítették ezt a sírboltot […] exhumálták a pesti temetőkben a család halottjait, hogy ide temessék őket (1957 Rónay György C3638, 25) | [a genetikai ujjlenyomatok] nemcsak a törvényszéki orvostant forradalmasították, hanem más területeket is. Ezt használták Josef Mengele exhumált holttestének azonosítására 1990-ben (2002 Természet Világa CD50).

2. ’〈betemetett sírt〉 kiás, felnyit, hogy az abban nyugvó holtteste(ke)t kiemelje’ ❖ [a megszűnő Lehel utcai izraelita temetőben] eddig több mint ezer sirt exhumáltak, előre láthatóan még ebben az évben teljesen üres lesz a temető (1910 Budapesti Hírlap júl. 28. C4698, 13) | Még fogolyként, negyvenötben, kisebb tömegsírt exhumálunk Bortól északra egy völgykatlanban (1971 Mészöly Miklós 9439003, 760) | [amikor] a tömegsírt exhumálták, megtalálták a költő [ti. Radnóti Miklós] holttestét, kabátzsebében ott volt a notesze, benne a lágerekben írt tíz nagy versével (1996 Kertész Imre² CD41) | Az andalúziai helyi kormány […] elrendelte, előbb exhumálják a közös sírt, és csak azután határozzák el, mi történjék a vértanúk azonosított maradványaival (2009 Népszava nov. 21. C7472, 3).

3. (mn-i ign-i alakban) (Föld) ’〈annak kif-ére, hogy vmely régebben keletkezett, majd eltemetődött földtani képződmény újabb földtani esemény hatására ismét felszínre kerül〉’ ❖ torton-szarmata rétegekkel fedett, de félig exhumált, alacsony helyzetű Balfi-tönk (1997 Természet Világa CD50) | A felső-eocén eltemetődés és a felső-oligocén tenger visszahúzódása után a Bükk ismét szárazulattá vált. Az eltemetett alsó-eocén tönk exhumált tönkké fiatalodott (2002 Természet Világa CD50).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

exhumál tárgyas ige 1a
1. (hiv, átv is)
〈eltemetett holttestet (hatósági vizsgálat v. más helyre temetés céljából) sírjából kiemel, kihantol
Ugyanekkor exhumálták azonban neje hulláját, s abban szintén nagy mennységű antimont találtak
(1880 Orvosi Hetilap)
Alig van történelmi alak, akit a regény- és drámaírók annyiszor exhumáltak volna, mint Nagy Katalin cárnőt
(1938 Schöpflin Aladár)
Amikor megépítették ezt a sírboltot […] exhumálták a pesti temetőkben a család halottjait, hogy ide temessék őket
(1957 Rónay György)
[a genetikai ujjlenyomatok] nemcsak a törvényszéki orvostant forradalmasították, hanem más területeket is. Ezt használták Josef Mengele exhumált holttestének azonosítására 1990-ben
(2002 Természet Világa)
2.
〈betemetett sírt〉 kiás, felnyit, hogy az abban nyugvó holtteste(ke)t kiemelje
[a megszűnő Lehel utcai izraelita temetőben] eddig több mint ezer sirt exhumáltak, előre láthatóan még ebben az évben teljesen üres lesz a temető
(1910 Budapesti Hírlap júl. 28.)
Még fogolyként, negyvenötben, kisebb tömegsírt exhumálunk Bortól északra egy völgykatlanban
(1971 Mészöly Miklós)
[amikor] a tömegsírt exhumálták, megtalálták a költő [ti. Radnóti Miklós] holttestét, kabátzsebében ott volt a notesze, benne a lágerekben írt tíz nagy versével
(1996 Kertész Imre²)
Az andalúziai helyi kormány […] elrendelte, előbb exhumálják a közös sírt, és csak azután határozzák el, mi történjék a vértanúk azonosított maradványaival
(2009 Népszava nov. 21.)
3. (mn-i ign-i alakban) (Föld)
〈annak kif-ére, hogy vmely régebben keletkezett, majd eltemetődött földtani képződmény újabb földtani esemény hatására ismét felszínre kerül〉
torton-szarmata rétegekkel fedett, de félig exhumált, alacsony helyzetű Balfi-tönk
(1997 Természet Világa)
A felső-eocén eltemetődés és a felső-oligocén tenger visszahúzódása után a Bükk ismét szárazulattá vált. Az eltemetett alsó-eocén tönk exhumált tönkké fiatalodott
(2002 Természet Világa)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások