aloéfa fn 6A (rég)

’〈több, illatos faanyagot adó fa v. cserje neveként〉’ ❖ [szépek] a’ Te sátorid, Jákób! […] Mint Aloesfák, mellyeket plántált az Úr (1792 Főldi János C1758, 160) | Áloéfa (áloéfa, agallochefa, kalambak, paradicsomfa), különböző jóillatú fa neve (1893 PallasLex. CD02) | Az aloé elnevezés még más balzsamos növényekre is használatos, amelyeket már az ókortól ismertek. Ilyenek a balzsamfa (aloéfa), latin neve: Bursera (1995 BibliaiLex. CD1207) | Az aloé az indiai aloéfából (aquilaria agallocha) készült illatszer, melyet balzsamozásra is használtak (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

a. (rég) ’ezek vmelyikének faanyaga, ill. az abból kivont jó illatú, keserű gyanta, amelyet orvosságként és illatszerként használnak’ ❖ [az asztal mellett] arany füstölő, melynek lyukain ámbra és áloéfa füstje ömlik elő kékes hullámokban (1851 Jókai Mór CD18) | Legkedvesebb dohány, különösen a dámáknál az, melly syriai tengerparti város Ladaki környékén termesztetik. Ez már magában is felséges illatú, s még mirhával és aloefával vegyittetik (1854 Fényes Elek 8141002, 210) | [vannak] réz vagy ezüst serpenyők aloë-fát égetni (1862 e. Szemere Bertalan C3938, 165) | A XVII. század óta a jóillatú áloéfát Mexikóból hozzák a kereskedésbe, mely állítólag az Elaphrium graveolens Kunth (Burseracea családbeli fa) terméke (1893 PallasLex. CD02) | [Az ún. vakító tejelőfa] füstölőnek használatos, gyantás fadarabját már a régiek, sőt előbb Európában is aloéfa, paradicsomfa, sasfa (lignum agallochin v. eloës) néven orvosságnak használták (1897 PallasLex. CD02).

aloéfa főnév 6A (rég)
〈több, illatos faanyagot adó fa v. cserje neveként〉
[szépek] a’ Te sátorid, Jákób! […] Mint Aloesfák, mellyeket plántált az Úr
(1792 Főldi János)
Áloéfa (áloéfa, agallochefa, kalambak, paradicsomfa), különböző jóillatú fa neve
(1893 PallasLex.)
Az aloé elnevezés még más balzsamos növényekre is használatos, amelyeket már az ókortól ismertek. Ilyenek a balzsamfa (aloéfa), latin neve: Bursera
(1995 BibliaiLex.)
Az aloé az indiai aloéfából (aquilaria agallocha) készült illatszer, melyet balzsamozásra is használtak
(1995 Jubileumi kommentár)
a. (rég)
ezek vmelyikének faanyaga, ill. az abból kivont jó illatú, keserű gyanta, amelyet orvosságként és illatszerként használnak
[az asztal mellett] arany füstölő, melynek lyukain ámbra és áloéfa füstje ömlik elő kékes hullámokban
(1851 Jókai Mór)
Legkedvesebb dohány, különösen a dámáknál az, melly syriai tengerparti város Ladaki környékén termesztetik. Ez már magában is felséges illatú, s még mirhával és aloefával vegyittetik
(1854 Fényes Elek)
[vannak] réz vagy ezüst serpenyők aloë-fát égetni
(1862 e. Szemere Bertalan)
A XVII. század óta a jóillatú áloéfát Mexikóból hozzák a kereskedésbe, mely állítólag az Elaphrium graveolens Kunth (Burseracea családbeli fa) terméke
(1893 PallasLex.)
[Az ún. vakító tejelőfa] füstölőnek használatos, gyantás fadarabját már a régiek, sőt előbb Európában is aloéfa, paradicsomfa, sasfa (lignum agallochin v.vagy eloës) néven orvosságnak használták
(1897 PallasLex.)

Beállítások